HamPLÓ

Kis magyarázat ahhoz, hogy mit is látunk.

Főleg azt néztem volna meg élőben, amikor a megállóban álló ("MOST") 47-esek közé bevágódott a 47B ;)

Tudom, hogy a legutóbbi bejegyzés is Berlinről szólt, de most már tényleg csak egy rövid szösszenet maradt a múltkori látogatásomból, és túl szeretnék lenni rajta :)

A Potsdamer Platzról annyiszor írtam már, hogy nem akarom nagyon túlmagyarázni, mit is látunk itt; elég annyi, hogy ez a kép ihletett a múltkori "a Fal egykori nyomvonala mentén" sorozat elkészítésére.

By Michael M. Dean (Canada. Dept. of National Defence/Ministère de la défense nationale) - This image is available from Library and Archives Canada under the reproduction reference number PA-140126 and under the MIKAN ID number 3191705 This tag does not indicate the copyright status of the attached work. A normal copyright tag is still required. See Commons:Licensing for more information. Library and Archives Canada does not allow free use of its copyrighted works. See Category:Images from Library and Archives Canada. , Public Domain, $3

Eredetileg ugyanis a Fal felhúzása előttről indultam volna, de végül kivettem a fentebbi két képet, pedig érdekes kordokumentumok: a régi kép bal szélén, a Jeep mellett ugyanis ugyanazt az S-Bahn állomáshoz vezető lejáratot látjuk, mint amit a jelenkori képen. Ugyan alig több, mint egy lyuk a földben, de ott van!

Az ostrom után készült képen látható épületek közül sajnos már egy se áll. Érdekes, hogy miközben a fentebbi fotón látható házak a huszas-harmincas évek építészetét idézik, ...

Jól fejlett tériszonyom ellenére imádom a kilátókat: gyakorlatilag mindegy, hogy tévé- vagy templomtoronyról van szó, ha valahova fel lehet menni, már állok is be a pénztárhoz :)

Tavaly viszont nem nagyon nagyon nem volt szerencsém Berlinben. Először is nem tudtam, mikor fogok ráérni, ezért nem foglaltam előre időpontot az interneten, így viszont a sorban álláson túl háromnegyed órát kellett volna várnom az alexanderplatzi tévétoronyba feljutásra. Könnyeket persze nem ejtettem, hisz jártam már fenn, ráadásul...

... a Stadtbahn állomás és a modern építészet remekeivel szegélyezett tér túloldalán egy másik kilátó kellette magát: az egykori Interhotel Stadt Berlin. Itt a bejárattól a recepcióhoz irányítottak, hogy ott lehet jegyet venni (?), de oda épp akkor érkezett egy nagyobb csoport, én meg úgy felhúztam magam az újabb sorbaállás gondolatától, hogy inkább elmentem villamosozni :) Egyébként a szálloda tetején nem csak kilátóterasz működik, hanem le is lehet ereszkedni a képen jobbra látható pallószerűségről közel szabadesés jelleggel majdnem a földszintig... de ez végképp nem nekem lett volna való.

Igazából amúgy se a keleti oldal kilátóinak meglátogatása szerepelt a terveimben, inkább a nyugat-berlini vásárváros jelképére, a Funkturmra (amit nem angolul kell értelmezni, mert nem funky-, hanem rádióantenna-torony) szerettem volna feljutni. Az 1924 és 26 közt épült, 150 méter magas szerkezeten 52 méter magasban étterem, ...

Régen hallottunk már dízelmozdonyröfögést, nem? Ezekben a hideg napokban jól esik visszaemlékezni arra a nyári hétvégére, amikor Interszitivel megpróbáltuk minél többször elcsípni a Szergejjel közlekedő tapolcai vonatot. Nagyon laza volt, hogy a videó első jelenetét majdnem lekéstük: a Velencei-tó környékén múlattuk az időt, amikor rádöbbentünk, hogy pár perc múlva indul Szabadbattyányról a vonat. Meg voltunk győződve arról, hogy soha nem érjük utol, de az egyvágányos vonalak standard nyári viselkedésének megfelelően kicsit még várnunk is kellett rá Almádiban: