HamPLÓ

Miskolcnak manapság másfél villamosvonala van: az 1-es, ami a Tiszai pályaudvartól Felső-Majláthig megy, és a 2-es, ami nagyrészt ugyanaz, mint az előző, csak nem megy végig, hanem útközben bekanyarodik a Vasgyárhoz egy, az óramutató járásával ellentétes irányban bejárt hurkon át, majd onnan visszamegy a Tiszaira. És hogy még érdekesebb legyen, időnként van egy 0-ás vonal is, ami csak a 2-es vasgyári betérőjét járja:

Igazából talán nem is nulla ez a viszonylatjelzés, hanem az útvonal kör jellegére utal: ugyanott végződik, ahol kezdődik. A járat 1970-ben indult, amikor a Lenin Kohászati Művek még a város legfontosabb üzeme volt. 1989-ben megszűnt (már hogy a járat), majd 2012-ben újraindult, de (villamospótló) busszal - csak hogy aztán két hónap múlva megint megszűnjön. 2014-ben ismét elindult, a 2-est pótlandó, az ugyanis hétvégén nem járt. 2015 első felében aztán újra lett hétvégén 2-es (óránként egyszer), de mellette a 0-ás is megmaradt. Végül a nyári menetrendváltással tűnt el ismét...

2015 márciusában ezt a kegyelmi állapotot sikerült elcsípnünk: már volt 2-es szombaton, de még volt 0-ás - itt éppen az Újgyőri főtéren állnak egymás mellett. A 2-es innen keletnek, azaz nekünk balra indult tovább, a 0-ás  pedig jobbra. Ahogy látható, a Tatrának nem is volt táblája elöl, csak oldalt hirdette nullásságát.

Annak idején bemutattam az "Ácstól-Bécsig" túra highlightjait, a Westbahnhof utolsó igazán forgalmas estéjét, és a tizennyolc kocsival lassan szolmizáló Taurus-t, most pedig itt van annak a szép hosszú napnak néhány további nagyvasúti pillanata. Nem kell félni, több videó már nem jön ki az aznap felvett dolgokból :)

Bár nem volt rettentően bereklámozva (például ha jól láttam, a 2-es villamos megállóiban nem volt menetrend hozzájuk), az idei Múzeumok Éjszakáján számos régi közlekedési eszköz járta Budapest utcáit. Három villamos: a 2624-es, a közelmúltban felújított 611-es, és az ex-debreceni-ex-budapesti Bengáli; egy nosztalgia ZiU-9-es troli, az Ikarus 180-as csuklósbusz, illetve a gödöllői vonalon az M.VIII-as "Uborka" HÉV motorkocsi.

Az Örs vezér tere túl messze volt nekem, úgyhogy Jazzcoollal a belvárosra korlátoztuk a vadászterületet, így is volt mire várakozni mit látni :) Viszont az időjárás kiszúrt velem: olyan szél volt, hogy az berezgette volna az állványt, úgyhogy kézből videóztam:

Ami még kellemetlenebb volt, hogy nem csak simán szél, hanem kimondottan hideg szél fújt; nem is erőltettem a dolgot sokáig. 2015-ben eddig volt másfél hét full kánikula, és ezzel a nyár le is tudta magát, lelépett vakációzni? Persze azért van remény: májusban volt egy kis november, ez a június huszadika inkább októberi hangulatú volt... augusztusra talán elérjük az augusztust :)

A 41-es villamosról viszonylag gyakran írok, általában délutáni/esti kikapcsolódás jelleggel. Régebben a járművek miatt mentem oda, mostanában inkább a hangulat okán, hiszen kevés helyen van közvetlen átszállási lehetőség (a lehetőségnél meg is szoktam maradni) villamosról lóra (kecskével és csüngőhasú malaccal megtámogatva).

Mostani látogatásom apropója az volt, hogy típuscsere történt: a Ganz ipari csörömpölők helyét átvették a csehszlovák konfekcióvillamosok. Volt már ilyen, többször is, de ez most nem ideiglenes változás - pontosabban fogalmazzunk úgy, hogy nem átmenetinek van tervezve. Ősztől elkezdenek járni a CAF-ok a városban, régebbi kocsik helyét átvéve, a Lánchíd aluljáróját pedig már szélesítik, hogy ne csak Ganzok férjenek át biztonságosan rajta - addig a 41-es úgyis csak a Clark Ádám térig jár, aztán pedig mehet a Batthyányig, Óbudáig, vagy ameddig épp készen van a Fonódó. Szóval valószínűleg maradnak a Tatrák itt.

Fontos megjegyezni, hogy a zajos, ugráló-csattogó Ganzok kicsit halkabb, kevésbé ugráló-csattogó Tatrákra cserélése nem az első minőségi upgrade, ami a csehszlovák járművekhez köthető a 41-esen: 1984-ben ugyanezzel a típussal cserélték le az addig itt járó kéttengelyeseket! Mi több, 1979-ben itt kezdték tesztelni a prototípus szerelvényt, majd a sorozatgyártott példányok is Budafok kocsiszínbe érkeztek, és itt lettek lepróbálva  (aztán másutt kellettek, így '88-ban jöttek az UV-k, majd 2007-ben a Ganz csuklósok). A fenti kép idilljét amúgy balról nem random törmelék szennyezi, hanem épp lomtalanítás volt Rózsavölgyben...

Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket is elkapta a felhők karcolása utáni vágyódás: ekkor épült toronyház Szolnokon, Debrecenben, Gyöngyösön, Miskolcon, Újpalotán - meg ahol még elég rámenős volt a tanácselnök, hogy kiharcolja. Valahol persze érthető ez a vágy, hiszen építésznek és építőnek egyaránt kihívás egy ilyen épület létrehozása, az eredményt pedig büszkén lehet mutogatni. Az NDK-t például telepakolták hasonlókkal, annak ellenére, hogy a magasabbakhoz még liftet se tudtak gyártani...

A házat Jugoszláviából importált módszerrel építették, ám technológiai hiányosságok miatt a szerkezet már a nyolcvanas években gyengülni kezdett. Több helyütt csak annyit írnak, hogy tömítőanyag korrodálta a tartószerkezet bizonyos részeit, másutt viszont kifejtik, hogy a kivitelező megváltoztatta az említett tömítőanyag összetételét az eredetileg előírthoz képest, ez vezetett gondokhoz - eközben az eredeti technológiával épült házak vígan állnak ma is az egykori Jugoszlávia területén...

Mindenesetre az épületet 1990-re kiürítették, egy ideig őrizték, aztán elkezdték kibelezni, megerősítették, eladták, úgy döntöttek, hogy lebontják, aztán mégse kezdték el. Persze vannak ilyen és még ilyenebb "szellemtornyok" a világban, de itthon a közelébe se érhet semmi!

Amikor Interszitivel a múltkor a Balaton déli partjáról spontán ötlet nyomán elindultunk Szombathely felé, Keszthely környékén azt hittük, napszúrást kaptunk: a harmincöt fokos tűző napon a mezőn túl mintha valami szavannai fasor állt volna!

Sajnos nem fotóztam le a látványt, mert amikor három hét múlva véletlenül arra jártunk, már elveszett az afrikai hangulat. Igaz, hidegebb is volt :)

Lehet, hogy az előző alkalommal tényleg hőgutát kaptunk? Vagy csak mivel akkor másfelől jöttünk, másik részét láttuk a fasornak, amit jobban felnyírtak? Vagy csak a megvilágítás tette? Mindenesetre bár már jártam erre korábban, akkor nem tűnt fel a 120 éves fenékpusztai feketefenyősor, pedig klassz látvány!

Egy ideje már szerettem volna egy kicsit lassabb tempójú, nem annyira ugrálós-vágós videót csinálni, és most asszem sikerült :) Roncsvontatás (tolás) a Bartókon, random Muki-spotting, csikorgó sínek, porfelhő és fennakadások, meg egy 41-es, még Ganz csuklóssal - azóta ugyanis Tatrás lett a vonal. Bővebb információk feliratok formájában:

Mára egy kikapcsolódós, nem-okosítós, nem-vaskerekűs bejegyzéssel készültem, pusztán esztétikai örömök miatt - a múltkor valami mást keresve elszörfölődtem az adott témától a wikipedián, és valahogy ennél a képnél kötöttem ki:

"Map of Jupiter" by NASA/JPL/Space Science Institute - From http://www.nasa.gov/multimedia/imagegallery/image_feature_539.html. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

Alapvetően egy kettévágott cseppkövet képzelnék ilyennek, de ez itt nem az, hanem a Jupiter déli féltekéjének képe, a Cassini felvételeiből összeállítva. Középen az óriásbolygó déli sarka, a látható rész széle pedig az egyenlítő. Ugyanaz, mint amit ezer helyről ismerünk, csak más szögből, így valahogy mégis teljesen más...

"790106-0203 Voyager 58M to 31M reduced" by NASA - http://nix.larc.nasa.gov/info?id=PIA02855&orgid=10 This image or video was catalogued by Jet Propulsion Laboratory of the United States National Aeronautics and Space Administration (NASA) under Photo ID: PIA02855. This tag does not indicate the copyright status of the attached work. A normal copyright tag is still required. See Commons:Licensing for more information. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

Őszintén szólva nehezemre esik elhinni, hogy egy kertészeti kiállítás tömegeket vonzó rendezvényként működhet, melyre a rendező város évekig készül, és melyre az ország többi részéből több millió látogató érkezik, de Németországban pontosan ez a helyzet a Bundesgartenschau - avagy rövidebben BuGa - esetében. Kétévente rendezik meg, tízévente ráadásul nem csak szövetségi, hanem nemzetközi szinten, Nemzetközi Kertészeti Kiállításként (IGA). A műfajnak a XIX. századig - vagy talán még régebbre - visszanyúló hagyományai vannak, és bár napjainkra az érdeklődés csökkenőben van, újra és újra megrendezik ezeket a bemutatókat, átalakítva a rendező városok képét és életét!

„Schwerin Schlossgarten 2009“ von Backslash - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

És ilyenkor nem csak egy parkot vagy erre kijelölt kiállítási területet virágoztatnak fel - többek közt szó szerint is -, hanem komoly infrastrukturális beruházásokat eszközölnek, sokszor extra turistavonzó látványosságokat is felépítve. Mintha valami mini-olimpiáról lenne szó, ahol nincs államokon átívelő korrupció, izé, senki nem doppingol, jajjmár atléták helyett kertészek és tájépítészek versenyeznek.

Kis és nagy méretben is vannak nyomai annak, hogy milyen lelkesen készül fel egy-egy város: Stuttgartban az 1939-es, akkor még birodalminak nevezett kiállításra többek közt 24 új villamos motorkocsit is beszereztek, melyeket máig Gartenschauwagennek, azaz "kertészetikiállításkocsinak" hívnak; persze a hetvenes évek óta csak nosztalgia üzemben találkozni velük.

„Tazzelwurm vom Killesbergturm“ von Sven Dittmar - Eigenes Werk. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

De más síndöcögény is épült a Reichsgartenschaura: a tulajdonképpeni kiállítási helyszínen, a killesbergi parkban ma is közlekedik a 381 milliméteres nyomtávú kisvasút, vasár- és ünnepnapokon ráadásul gőzös által vontatva (egyébként dízeleznek). A vontatójárművek ugyan nem eredetiek, de a kocsik igen!

„Bundesarchiv B 145 Bild-F011320-0002, Stuttgart, Bundesgartenschau, Seilbahn“ von Bundesarchiv, B 145 Bild-F011320-0002 / CC-BY-SA. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

A második világháború után többek közt Baden-Württemberg fővárosa próbálta feltámasztani a kertészeti kiállításokat, Deutsche Gartenschau néven. Ez természetesen jókora vállalkozás volt, melynek én csak egy közlekedési jellegű elemét említeném: egy, a kiállítási terület fölött húzódó libegőt.

Nem is tűnt fel, hogy már több mint három éve nem csináltam képes-videós vasúti "vegyesfelvágottas" oldalt - ráadásul mindezt úgy, hogy a képek még régebb óta, három-négy-öt éve vártak arra, hogy valamit írjak róluk, és feltöltsem őket! Igaz, azóta inkább tematikus oldalakat csináltam: az újra előkerülő Nohabról, Púposról, egyik kirándulásról, másik kirándulásról, utazásokról, a GYSEV régi-új nagydízeléről... Ezekhez az oldalakhoz képest most csapongás következik - menetrend szerinti és különvonatokról, nosztalgiákról, teherekről:

Magánvasutaktól vasutas magánutakig
Vasutas vonatkozású vegyesfelvágott, tizedszerre is