HamPLÓ

A szokásos nosztalgiavonat-találkozó a pozsonyi vasúti múzeumban, többek közt a MÁV egyik 424-esének részvételével. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket:

Május elseje bolondokháza Fonyód és Badacsony közt. Érdekes módon magában Badacsonyban sétálva még sose tűnt fel, hogy jelentősen többen lennének, hiszen ott délben mindig sor áll a büfék előtt, a hajójáratokon viszont nehéz nem észrevenni a tömeget, hiszen vonattal a déli parton át a legegyszerűbb eljutni oda, a kétóránként induló, nagyrészt elővárosi kocsikból álló északi parti gyorsvonatoknak legalábbis nem túl nagy a szexepilje.

A fonyódi móló felújításával még nem végeztek, úgyhogy csak a hajóállomástól tudtam az érkező hajókat figyelni. Még sose maradtam estig, hogy megfigyeljem az utasáramlás változását, de a nap nagy részében az északi partról a délire utazva kényelmesen el lehet férni a hajókon, ...

... a déliről az északira menet viszont komoly tolongás van fel- és leszálláskor. Ezen a két fotón (stíluszerűen) a Badacsonyt láthattuk, de kint volt mind a három régi katamarán, félóránként indulva pörögtek. Elég ritka, hogy mindhárom gép ugyanott dolgozik, úgyhogy ez eleve fotótéma volt!

Ez itt a legfiatalabb, egyben legnagyobb régi katamarán, a Füred. Jól látható, hogy senki sem utazott rajta :) És ne képzeljük, hogy mindenki kint állt a szabadban, míg a lenti (légkondicionált!) rész üres volt, mert az is tele volt, főleg biciklisekkel. 

Ez megint a gyengébbik irány: a papíron legöregebb, de tizenpár éve teljesen átépített Siófok Badacsonyból Fonyódra tartva.

Ez meg újra a Fonyód -> Badacsony irány. Itt szeretném megjegyezni, hogy többek közt azért is állt kint az utasok nagy része a napozófedélzeten, mert erről a hajóról ki lehet látni előre, ellentétben a két új borzalommal. Az egyre közeledő Badacsony az egyik legszebb dolog, amit tömegközlekedésről látni lehet itthon, az új katamaránokon ehhez képest a vezetőfülke hátsó falát lehet panoráma helyett bámulni. Odalent meg monitorokat.

A múltkori elővárosi szürkeséges bejegyzés kicsit depresszívre sikerült, úgyhogy most lássunk valami szépet és színeset!

Amikor a 2010-es évek vége felé a MÁV elkezdett retró hétvégéket rendezni, a fő attrakció a balatoni északi partja volt, minden nyáron kétszer. Néhány éve viszont már csak egyetlen hétvége erejéig lesz a régi vonatoké a magyar tenger környéke, cserébe máshol is rendeznek ilyen komplex programokat. Például az Alföldön, a Szentes környéki vonalakon, mint most május végén.

Rögtön kétféle Púpost is láthattunk: egy eredeti kivitelűt és egy remotorizáltat! Ezeket a nem túl strapabíró, viszont rendkívül szerethető mozdonyokat sose fogom megunni!

Az 1928-ból érkezett BCmot, és a hozzá képest szinte új Ikarus "kocka faros" igazi csemege volt a finoman szólva nem sinkanszen állapotú Szentes - Orosháza vonalon, melynek bizonyos szakaszain cérnavékony síneken bukdácsolt a "frigyláda". A két jármű együttállása egyébként kedvesnek tűnhet a szívünknek, de ne felejtsük el, hogy a motorkocsikkal kiszolgált félreeső mellékvonalak halálát részben a hirtelen nagy számban rendelkezésre álló Ikarusok hozták el, melyek gyorsabb, kényelmesebb, és az állam számára gazdaságosabb mobilitást biztosítottak!

A síncukiság Justhmajor megállóhely közelében. Kicsit mókás, hogy az asztallap simaságúnak tűnő végtelen tájon mennyit kanyarog ez a vonal.

Az én kedvencem ez a vonat volt. A felújított verzió a Bzmotok rendelkezésre nem állása miatt gyakran felbukkan az ország bizonyos helyein, de eredeti kivitelű Kisdácsia nem sokszor látható személyszállító vonallal. Külön hangulata volt, hogy errefelé nem csak megmaradtak a sínek menti távírópóznák, de még drót is volt rajtuk. Igazi régi idők vasútja hangulat!

A múltkor a Jaguar E-Type egy igen szép példányát láttuk, de voltak kevésbé látványos gépek is a füredi oldtimer találkozón. Mondanám, hogy most a "low-end" következik ezek közül, de ez is szép és érdekes autó, csak egy másik világ szülötte:

A keletnémet VEB Automobilwerke Zwickau (AWZ) 1955-ben mutatta be olcsó kisautóját, mely a P70-es jelzést kapta. Csak részben volt új szerkezet, mert az IFA F8-as típusára épült, ami a háború előtti DKW F8-as keleten továbbgyártása volt. Fa váza volt, de a kocsiszekrény fém helyett textillel erősített fenolgyanta lemezekből készült, melyeket megfelelő alakúra préseltek. Ez volt a duroplast, amit később a Trabantnál gúnyosan papundeklinek csúfoltak, pedig ez valami teljesen más.

A kocsiszekrény szerintem kimondottan csinosra sikerült. Igaz, voltak kompromisszumok, az ablakok például az első modellnél nem voltak nyithatók (később is csak eltolható táblát kaptak), a csomagtartót pedig csak bentről, a hátsó ülés ledöntésével lehetett elérni, kívülről nem.

Von Lothar Spurzem - Eigenes Werk, CC BY-SA 2.0 de, Link

Fontos leszögezni, hogy a műanyag kasztni nem NDK jellegzetesség volt, a "belső határ" nyugati oldalán a Lloyd próbálkozott ugyanezzel néhány évvel korábban, de a Chevrolet Corvette első generációja is hasonló technikát használt, bár kétségtelenül stílusosabban. Ők - gondolom - a tömeg csökkentésére mentek rá, a németeknél ezen túl az olcsóság is fontos volt, hiszen ekkor még keleten és nyugaton is meglehetősen nagy volt a szegénység és az acélhiány. (Aztán ez nyugaton elég gyorsan elmúlt.)

Az utastér és a műszerfal nem nagyon különbözik attól, amit később a Trabantokban láthattunk. Kicsit még talán a jellegzetes "Trabant-szagot" is éreztem rajta! A csomagtartó már említett csak belülről elérhetősége elég nyakatekert dolog volt, hiszen a hátsó ülést eleve csak az első ajtókon át (hátsók nem voltak) lehetett elérni.

A motor még valami teljesen más volt, mint a Trabantoknál. Például vízhűtéses volt. Alapvetően az F8-as erőforrását tuningolták, így kemény 22 ló kijött a kétütemű vadállatból.

Bár történetesen tegnap is jártam Pozsonyban, ez most egy januári beszámoló. A fényvillamosukat megnézni mentünk ki, és bár mást is csináltunk, fotózni szinte csak a LED-ekbe oltöztetett Tatrát fotóztam. Meg néhány aranyos cicát egy kávézó kirakatában :) Hatalmasat fejlődött az itteni tömegközlekedés az elmúlt tizenegykét évben, bár a főpályaudvaron igazán megcsinálhatnák a jegyautomatát, hogy lehessen kártyával fizetni... 

Fényvillamosozás Pozsonyban
... meg némi cukiság és egy vonat :)

Nem kell megijedni, nem művészi életképek következnek, csak a szürkületben az akkori digi fényképezőgépem olyan torz színeket produkált, hogy okosabbnak láttam szürkeárnyalatosra konvertálni a fotókat :)

2007 januárjának egy borult délutánján Almár Ákos barátommal elmentünk kéregjegyet vadászni a váci vonal mentén. Akkor már elég ritka dolog volt ez a régimódi karton jegy, és úgy rémlik, hogy Istvántelek megállóhelyen nem is mindig volt nyitva a pénztár, ami ilyet árusított, de meg kellett próbálni. Természetesen vonattal mentünk, egy elég szakadt ingavonattal.

Soha nem fogom megérteni azokat, akik visszasírják ezeket a kocsikat a KISS-hez vagy Flirthöz  képest! Tudom, nem az utasteret kell nézni, hanem a tájat, de néha ez se működött :)

A kocsi, amiben leültünk, sötét volt, nyirkos, és bár a hűvös időjárás miatt nem állt fent a veszély, hogy odasülünk a műbőr üléshez, abszolút nem éreztem úgy, hogy a XXI. században vagyunk. Tudom, ma is közlekedik még ilyen kocsi, elég nagy baj ez.

A régi, felújítatlan ingavonatok mellett a "Hernyó" becenevű Ganz motorvonatok is eltűntek mára a váci vonalról, pontosabban továbbköltöztek Miskolc környékére. Amikor ezek a vonatok megjelentek a rendszerváltás körül, nagyon tetszettek, ...

... de 2007-ben már rettentő lepukkantak voltak. És igen, azokból az ablakkeretekből tényleg hiányoznak az üvegtáblák. Igazi gettóhangulata volt az utazásnak!

Néhány budapesti hajó új festést kapott, és egyre gyakrabban lehetett arról hallani, hogy megszűnik a magyar szárnyashajózás. Ez végül nem történt meg, de azért nem bánom, hogy néhány délutánon kimentem a rakpartra elkapni valamelyik Bíbicet. És ott voltak a régi kedvencek is: az Attila, a Pannónia, a Margitsziget, és persze az egyszerre kopottnak és elkophatatlannak tűnő Moszkvák. Ezen az oldalon 2025 második felének néhány dunai életképét örökítettem meg:

2025 második fele a Dunán (de főleg Budapesten)
Szárnyashajózás, ex-csavargőzös, komp és tűzoltóhajó

Nagy meglepetésre múlt szombaton a "Siófok" katamarán dolgozott a Tihany - Balatonszemes járaton. Érdekes volt Szemesen látni ezt a nagy hajót, de persze a látszat ellenére nem túl kicsi neki ez a kikötő, hiszen a dupla Z-hajtásnak köszönhetően sokkal könnyebben megfordul benne, mint a szokásos ex-szovjet hajók. És pláne könnyebben, mint régen az egymotoros reverzálható gépek.

2026 májusának utolsó hétvégéjén a régi(módi) vonatoké voltak a Szentes környéki sínek. Én csak vasárnap tudtam lemenni, és ezen a videón inkább csak hangulatokat örökítettem meg:

Amikor Mariannal az eső elől a mélygarázsba menekített öreg vasakat nézegettük Füreden, kicsúszott belőle, hogy szépek, szépek, de azért egy Jaguar E-Type még szebb lenne..! Aztán a következő állásban ott figyelt egy 1969-es Jaguar E-Type. Hasznosabb lett volna, ha inkább egy lottó ötöst kíván, de ez van, ezzel kellett dolgoznunk.

Ez a masina nem is autónak néz ki, inkább olyan, mint a harmincas évek versenyrepülőgépei: elkezdődik a motorral, aztán folytatódik a motorral, aztán még mindig tart a motor, és csak jelzés értékkel van ott az utastér. Pedig ez a hosszabbított, 2+2 üléses változat!

XJS-ben már ültem, de az egy szögletes valami volt ehhez a csepp alakú csodához képest. Mondjuk abból alig tudtam kikászálódni a 190 centimmel, szóval lehet, hogy ezt se rám szabták.

Őrületesen jó kontrasztot alkotott a fehér külsővel a belső (bőr)borítás!

A kormánykerék a burkolata ellenére valahogy komikusan spártainak hatott ebben a környezetben.

Fogalmam sincs, hogy tényleg szükség volt-e arra, hogy a sima motorháztető helyett az egész orrát fel lehessen nyitni, de az ilyen részletektől még érdekesebb a konstrukció.