HamPLÓ

Idilli nyári éjszaka volt, a meleg levegő lágyan cirógatta azt, aki kimozdult otthonról. A majdnem teli Hold fénye élesen vetült az óbudai vasútállomáson ácsorgó öreg villamoskocsikra, amik...

Hogy micsoda? Ja, igen: tényleg villamosok álltak a vasútállomás vágányain. Sajnos nem tram-train szerelvényekről volt szó, de így is legalább két tucat lelkes ember fotózgatta őket.

Nem akármilyen tujákról volt szó: ezek múzeumi célból megőrzött kocsik, melyek az elmúlt évtizedeket a szentendrei HÉV kocsiszín hátsó udvarán - a "parajosban" - töltötték. Utólag már nehéz lenne megmondani, annak idején mi volt a ráció abban, hogy a villamoshálózattól távol, a szabadba száműzték ezeket a járműveket (valószínűleg nem akarták, hogy megismétlődjön az, ami az újpesti remizben tárolt gyűjteménnyel történt), mindenesetre a BKV-n belül is sokan érezték, hogy nem jó ez így, és most végre pénzt is tudtak szerezni arra, hogy visszahozzák őket onnan. Elsőre ugyan voltak nehézségek, de szerencsére nem adták fel.

Persze az idő nyomott hagyott rajtuk, például az előbbi képen látott, 2806-os pályaszámú kocsi láthatóan gyűröttebb harmincöt évvel ezelőtti önmagánál - összehasonlításként álljon itt Peter Haseldine képe a hetvenes évek Váci útjáról. Ez a motorkocsi 1911-ben kezdte pályafutását a Budapesti Villamos Városi Vasút "K" típushoz tartozó, 382-es pályaszámú járműveként, és 1977-ben vonult nyugdíjba. 

Az elmúlt vasárnapot ugyan átnosztalgiavillamosoztam, de még nem volt erőm videót és képeket editálni a rögzített anyagból, úgyhogy megint konzerv cucc következik, a 61-es felső szakaszáról, ami nekem reflexből továbbra is 56-osként szerepel, mert a 61-es az az, ami a Villányin és az Alkotáson jár :)

Nem hallatszik más, csak a város tompa morgása, némi madárcsicsergés... meg ahogy a szél odacsapkodja a rövid zsinóron lógó lencsevédő sapkát a kamera oldalához :-/

Az INXS soha nem tartozott azon együttesek közé, akiket magamtól hallgattam volna; gyakorlatilag csak azért jegyeztem meg, hogy kik ők, mert 1988-ban meglehetősen megleptek azzal, amikor a Sky Channelen felbukkant a Never Tear Us Apart című számuk klipje, ami gyakorlatilag egy turisztikai reklámfilm volt Prágáról:

Az együttes rajongói biztosan meg tudnák mondani, mit kerestek az ausztrálok a csehszlovák fővárosban, választás volt, vagy sem, mindenesetre ennél hatékonyabb propagandát keresve se találhatott volna magának Prága, hiszen a szám hatalmas sláger lett, és biztos rengeteg nyugati fogyasztóban elültette a gondolatot, miszerint a száztornyú város romantikus hely, oda egyszer el kell menni. Már akkor, 13 évesen irigyeltem a csehektől ezt a lehetőséget, azt azonban csak ma vettem észre, hogy a csapat első olyan számához, amire emlékszem, is ott készítettek klipet:

Ez a dal egyébként bizonyos fokig még tetszett is, a klip pedig jópofa volt, színes és emlékezetes. A másikkal ellentétben egyátalán nem nyomta az ember arcába a környezetet, nem csoda, ha nem volt ismerős a látvány. És ha már ezt felfedeztem, utánaguglizva kiderült, hogy egy harmadik klipet is forgattak Prágában, bár azt eddig sose láttam, ráadásul szerintem aki erről megmondja, hogy hol készült (nagy eséllyel ugyanott, ahol az előző), az csak azért tudja, mert ott volt a forgatáson. Mindenesetre gyanús, hogy a csehszlovák turisztikai hivatal annak idején azt a feltételt szabta az ausztrál bandának, hogy csinálhatnak annyi klipet, amennyit akarnak, ha csinálnak egy reklámfilmet is :) Egyébként ezt csak félig gondolom tréfának, mert amikor 1987-ben először jártunk Prágában, azt láttuk, hogy mindent elkezdtek felújítani: gyakorlatilag minden torony zárva volt, minden fel volt állványozva - készültek arra, hogy turistaparadicsom legyen belőlük. Ahhoz ugyanis le kell mosni az ablakokat, ki kell pókhálózni a sarkokat, nem elég csak a markunkat tartani. Velük ellentétben Budapest se sokszor játszott klipben nem szerepelt, se a felújításba nem kezdett bele. Azóta ugyan voltak próbálkozások, de sajnos csak a klipek terén - a nagyvonalú renováció még mindig várat magára...

Az utóbbi években a korábbinál gyakrabban járok ki a ferihegyi Skanzenbe, mert végre nem csak statikus látnivalók várják az embert ott, mindig van valami új is. Először ott volt a Malvinka névre (HA-MAL) keresztelt Il-14 részleges feltámasztása: Zsaludek Endre vezetésével egy maréknyi lelkes ember gyönyörű állapotba hozta a sárkányt, működőképessé tette a gép motorjait és elektromos rendszereit. A jelek szerint ezután unatkozni kezdtek, és újabb tennivaló után néztek ;) a legújabb attrakció néhány gép elektromos rendszerének életre keltése volt. Ennek eredménye különösen este látványos, ezt próbáltam megörökíteni az alábbi képeken:

Karácsonyfa üzemmód, avagy műszerfalak sötétben

Gyorsan (=két nap alatt:) összedobtam egy rövid videót a vasárnapi UV túrát pár órán át kísér(t)ő Bengáliról. A kezdő snittnél jól megfigyelhető az UV Stuka-, és a Bengáli "marokcsapágyas" hangja. Később viszont már semmi sem figyelhető meg, mert mindig belezajong valami más jármű :)

Bár már több száz "régen-most" képpárt készítettem életemben, gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy az ember ugyanazt a járművet le tudja fotózni ugyanott évtizedekkel később. Tegnap mégis ez történt! A BKV vasárnapi, egész napos UV túráján ugyanis meglepetésvendégként részt vett egy darabon a Debrecenből kölcsönzött 492-es pályaszámú Bengáli villamos, így a Bosnyák téren elkészíthettem ezt a fotót:

Persze nem véletlenül akartam itt lekapni az öreg jószágot - ismertem ugyanis egy régi képet, ami ugyanezt a járművet ábrázolja ugyanitt, csak akkor még budapesti pályaszámmal. Egy holland villamosbarát, Ab van Donselaar készítette 1976. október 17-én:

Sajnos az eredeti kép nem volt nálam, ezért emlékezetből lőttem meg a beállítást, de ahhoz képest szerintem nem is sikerült rosszul. Egyébként ha 35-40 perccel később érkezik meg a villamos, az időjárás is ugyanolyan lett volna, mint a régi fotón :)

2000. július 14-én, az 50. vasutasnapon nyitotta meg kapuit a Magyar Vasúttörténeti Park, ismertebb nevén a Füsti. Azért emlékszem a dátumra, mert aznap fedeztem fel, hogy még mindig érdekel a vasút: munka után az Index közlekedésbarát topicjainak tagjaival ott voltam a megnyitó utáni járműparádén... aztán szombaton is kimentem, majd vasárnap is! Pörgős hétvége volt, mert úgy rémlik, hogy valamelyik nap még a szolnoki repülőmúzeumban is jártam, este pedig koncerten a PeCsában - és a kettő közt volt a VEKE alapitó közgyűlése is a BME-n... hiába, akkoriban még volt erőm nem unatkozni!

De visszatérve a Füstire: teljesen laikusként csodálkoztam rá, hogy ilyesmi létezhet itthon. Nem nagyon tudtam, melyik mozdony micsoda, hiszen csak azt ismertem, amivel gyerekkoromban találkoztam, és azok közt gőzös csak egy fajta volt (424-es a Keleti hátsó fertályán - meg mindenkinek a sztorijaiban), Ganz motorkocsiból pedig csak az Árpádot ismertem, mert az pöfögött el '88-ban a balatonboglári SZOT tábor előtt, amikor épp kapuőrségben voltunk. Fellelkesedtem hát, és persze kattogtattam rendesen a szappantartómmal - mindenféle lejárt szavatosságú filmekre, amik halomban álltak otthon. Emiatt persze nagy értéket nem képviselnek ezek a képek, én mégis közreadom őket, hátha valaki örül nekik. A lexikális tudásom az elmúlt 12 évben nem fejlődött túl sokat a vasút terén, úgyhogy kommentben el lehet mondani, hol mit látunk, és miért nem azt látjuk, amit írok, de azért remélem, ennél pozitívabb hozzászólás is érkezik ;)

Kezdjük mondjuk az 1900-as gyártású 204-essel, azaz a 220,194-gyel!

A mellékvonalak királya, a 375-ös szintén a XX. század elejéről származik, de láthatóan modernebb jószág -  egészen '59-ig gyártották, és a meglevő példányokat is folyamatosan korszerűsítették. Az előző gőzöstől eltérően ő szertartályos, azaz magával hordja a tüzelőanyagát. Szoborként minden harmadik vasútállomáson van belőle, befűtve viszont nem is tudom, mikor láttam utoljára.

És ő az, akit mindenki ismer, vagy ismerni vél, vagy legalábbis tudja a számát. A megnyitón egy másik (befűtött) példány is volt, de csak ezt a képet rakom be, mert jól látszik rajta, hogy a gyalogosfelüljárón állók milyen extra élményekkel lettek gazdagabbak :)

A Déli Vasút 109,109-ese is itt volt, és talán érdemes megemlíteni, hogy perpillanat tudtommal ő az egyetlen működőképes "nagygőzös" itthon. Igen, nincs működőképes 424-es, a 411-es is leállt, a 242-est se használják. A gőzmozdonyok üzemeltetése drága dolog, és ha lejár a kazánvizsga, akkor durván a zsebbe kell nyúlnia valakinek. Pontosabban kellene.

A négyes metró alagútjának építésekor (ez a munkafázis már vagy két évvel ezelőtt befejeződött) az ország valószínűleg legkorszerűbb kisvasútja üzemelt Budapest alatt, de ebből a földi halandó nem sokat láthatott, az üzem jellegéből adódóan. Egy helyen azonban, az Etele téren, ahol a fúrópajzsok által kitermelt földet kiemelték (hogy aztán jó nagy teherautókkal vigyék tovább, mert túl jó minőségűek voltak a környékbeli utak), nem csak hogy a szabadban voltak a sínek, de még egy jó kis kilátóterasz is az érdeklődők rendelkezésére állt a Volán-végállomás mögött. Sajnos ezt nem reklámozták eléggé, de azért mindkétszer, amikor kijöttem ide, voltak más nézelődők-fotósok is (persze lehet, hogy a terasz amúgy a buszállomáshoz tartozott, de az odavezető ösvényen ki volt tacepaózva, hogy látogatóterasz erre - én is így találtam oda):

Hogy világosabb legyen, mit látunk: egy felszíni bevágással épített alagútrészt, kicsivel a leendő végállomás előtt. Balra van a Kelenföldi pályaudvar, jobbra a két vonali alagút csöve indul; úgy gondolom, valahol itt lehet ma a kocsiszínbe vezető kiágazás. A kisvasút vágányzata teljesen merevnek tűnt onnan fentről, gondolom, csak lerakták, és már használhatták is, cserébe nem lehetett rajta gyorsan menni, és nem csökkentette a zajt. A két alagút kijárata közt volt pár vágány, ahol a kocsikat, mozdonyokat ápolták, de a videón alapvetően azt látjuk, ahogy megérkezik egy földszállító vonat valahonnan Buda alól, a helyére pedig már slisszol is be ellenirányban egy üres. A földszállító kocsikat bepozicionálják a megfelelő helyre, és daruval egyenként leemelik a konténereket róluk, a tartalmukat a középen látható betonfal mögé öntve. A betonfal körül szépen felstócolt tübingeket láthatunk, ezeket befele viszik majd, belőlük lesz (lett) az alagút fala.

Hosszabb ideig is elnézegettük a rakodást Almár Ákos barátommal, de az akkori fényképezőgépemmel csak ennyit tudtam rögzíteni, ilyen minőségben (a másik alkalommal meg épp nem mozdult semmi). Ma azért már örülök annak, hogy legalább ennyit felvettem! Később a földrakodást áttették a Szent Gellért térre, ott nem tudom, volt-e hasonló látogatói létesítmény (a Műegyetem Ch épületének bizonyos ablakai gondolom hasonló látvánnyal szolgáltak:). Egyébként amikor a Gotthard-hágó környékén jártam, az ottani bázisalagút építkezésénél teljesen hasonló kinézetű mozdonyokat láttam, szóval ez tényleg nem levetett vacak volt. Az is érdekes, hogy ezek a mozdonyok dízelüzeműek, míg a másik két metró építésénél előbb kézi csilléket, később pedig troliszedős bányamozdonyokat lehetett látni a képeken. Persze a négyes metró építéséhez nem kellett keszon, de elsőre meglepődtem, hogy nem akkumulátoros jószágokat hoztak. Vagy lehet, hogy csak a felszín környékén járt a dízelmotor? Aki többet tud, ossza meg velünk kommentként! Kiféle-miféle vonatok voltak ezek?

Vonatozós-villamosos túrát csinálni klassz dolog, de azért alapjában véve nem igazán rock'n'roll, ezért amikor jósorsom Ícé és czzf50 társaságában Lausanne-ba sodort, javasoltam, hogy ugorjunk át az onnan csak huszonpár kilométerre levő Montreux-be, utazzunk egyet a Genfi-tó partján járó helyközi trolibusszal, és nézzük meg a keskeny nyomtávú hegyivasutak végállomását. Is:)

Aki még nem járt arra, annak elmondom, hogy a Genfi-tó környéke - más svájci tóparti üdülőhelyekhez hasonlóan - igazából egy alaposan eltévedt mediterrán tengerpart, buszos turisták és hőség nélkül, viszont cserébe több ezer méter magas hegyekkel körülvéve. A települések ennek megfelelően olyanok, mint Franciaországban és Olaszország északi részén, csak tisztábbak és rendezettebbek. Meg drágábbak.

Mivel január volt, nem strandolni jöttem, csak megnézni a vizet. A képen látható köd rögtön emlékeztetett arra, hogy miért rock'n'roll hely ez - ha füstöt képzelünk a helyére, megkapjuk a világ egyik leghíresebb számát: Smoke on the water. Már hogy a Deep Purple-től: