HamPLÓ

Budapest igenis szép, és kész :)

... de itt most nem borról van szó, hanem arról, amit a Bengálira vadászás közben fedeztem fel, ti. hogy Rákospalotán nem simán üdítőt is árusító boltok vannak, hanem egyenesen minta- és csodaboltok :)

Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen nem szeretem ezt a már gyártásakor elavult, kényelmetlen és pályaromboló jószágot, vasárnap azzal töltöttem a nap egy részét, hogy őt fotóztam:

A BKV idei nosztalgia-özöne keretében ugyan a 611-es kéttengelyesnek kellett volna közlekednie a 12-es és a 14-es villamos külső szakaszán, de hordrugó-töréses lett, ezért bedobták helyette a Debrecenből kölcsönkapott "házi csuklóst". Végül a kéttengelyest is megjavították, úgyhogy a villamosbarátok duplán örülhettek.

A villamosmániások se tudják pontosan, miért "Bengáli" a típus beceneve, de többféle magyarázat is van. Az egyik szerint a típus a bengáli tigrisre emlékeztet, ez szerintem zöldség, mert 1) kinézetben nem hasonlít rá és 2) a motorhangja se hasonlít a tigris morgására - ráadásul ez a motorhang a típus bevezetésekor nem volt olyan különlegesség, ami külön becenevet indokolt volna, hiszen a villamosok többségének ugyanilyen motorjai voltak. A másik eredetmítosz az, hogy Bengália az előző századforduló óta a furcsa, egzotikusan-izgalmasan veszélyes lepukkantság szinonímája volt - ez találó lenne a járműre :) Nagyon valószínű ugyanakkor az, amit NZA barátom szokott mondani, hogy a kisebb kocsikból összeállított szerelvényekhez képest ez a jármű egy nagy batár volt, és a "benga" jelzőt cifrázták tovább "bengáli"-ra (ahogy a szilícium-egyenirányító miatt "Szili" becenevett kapott V43-as villanymozdonyt is később "Szilikózis"-ra keresztelték át egyesek).

És még mindig a múltkori hosszú hétvégén készült anyagok következnek: ezúttal a BYD K9B típusú, kínai gyártmányú elektromos busz, melynek utolsó budapesti napját sikerült elcsípnem. Ugye emlékszünk, ő az:

A külseje tipikus modern busz, kis keleti beütéssel, a járgány belső terével viszont nem voltam elégedett: az utasoknak gyakorlatilag csak az akkumulátorok által el nem foglalt helyek jutnak. Ez a próbakocsi kétajtós volt, ha harmadik is lett volna, még kevesebb ülés fért volna el:

Persze lehet azt mondani, hogy nem gáz (és nem is, mert villany:), de sajnos szerintem Budapesten nem lenne nyerő a tömegközlekedésbe olyan 12 méteres buszt bedobni, ami annyi utast tud elvinni, mint egy 7,3 méteres Várbusz. Persze ülésből végülis nem volt nagyon kevés rajta, de a kitett papír 40 állóhelyet írt, ami szerintem valami elméleti érték lehetett, mert az már kemény szardínia feeling lenne. Mindenesetre ha jól tévedek, a hasonló érték az Ikarus 260-asnál 76 fő, ami ennek majdnem a kétszerese. Persze el lehet kezdeni vitatkozni, hogy 4 fő/négyzetméterrel, 5-tel vagy 7-tel számoljunk, vagy hogy ezek mennyire használható számok, de ha nem tesszük, akkor is világos, hogy ez a 12 méteres busz nem tudna egy klasszikus budapesti 12 méterest kiváltani, és engem utasként elsősorban ez érdekel...

Persze videót is csináltam, de mivel a külső felvételeket csúnyán elrontottam (beborult az ég, a fehéregyensúly meg rossz helyen volt, az eredmény valami fura betegzöld busz lett sárgás fényben), csak belső felvételeket tudok mutatni - nem kell megijedni az első pár másodpercnél, utána azért mozgókép is van :) Az is érdekes szerintem; például látszik, hogy elég kemény emelkedőkön másztunk fel, ezen túl a motorhang is megfigyelhető. Kicsit csapágyassá vált hajtású alacsonypadlós villamosokon hallani hasonlót, buszon még szokatlan volt a fülemnek...

A múltkor, a hosszú hétvégén említettem az Olimpiai Villamost, most itt van megint, ezúttal mozgóképen is. De a videó előtt lássunk még egy állóképet, a Magyar jakobinusok teréről:

Egyszer majd oldalról is le fogom fotózni a külső díszítést, csak legyen elég hely hozzá a megvilágított oldalon :) Most pedig mozgassuk meg kicsit a fentebbi képet:

Ma is csak egy relaxálós videóra van erőm, aminek darabjai a villamosokra és/vagy helikopterekre várakozás közben jöttek össze:

Gyerekkoromban, amikor Nagyi barátnőjéhez mentünk a Havanna lakótelepre, mindig drukkoltam, hogy jöjjön vonat ennél a sorompónál, mert tetszett, ahogy a bakterek tekergették a sorompókat (talán nem csak az útnak volt ilyenje, hanem a villamosnak is... és talán a gyalogosoknak?). Akkoriban valószínűleg gyakrabban járt itt vonat, mint manapság, mert elég gyakran előfordult, hogy végignézhettem a rituálét, míg mostanában csak hosszabb várakozással sikerül elcsípnem egyet-egyet (a vasúti menetrendet természetesen ismerem, csak éppen baromi ritkán fordulok elő errefelé). És már a szakállas sorompó sincs meg, helyette fénysorompó villog:

Úgy döntöttem, megpróbálom rendeltetésszerűen használni a blogot: naplóbejegyzést írok. Nem kell félni, az "Anett elgáncsolt az osztályteremben, ezért meghúztam a haját" korszakból már kinőttem, inkább multimániás képkavalkádra számíthattok.

Már hetek óta közlekedett egy kínai elektromos busz a városban, én meg ugyan kíváncsi lettem volna rá, de valahogy mindig úgy döntöttem, hogy nem kell sietni, ráérek. Aztán pénteken véletlenül belefutottam egy facebook üzenetbe, miszerint másnap fog utoljára járni. Nem lehetett halogatni, irány a 112-es! Az élmény felemás volt: egyrészt meglepett, hogy 30-31 fokban milyen vidáman felvágtatott a Thomán István utcához, másrészt viszont az utasoknak nem sok hely volt benne, mivel az aksikat nem a tetőre, hanem a kerekek fölé épített tornyokba tették. Dizájnra és haladási élményre azért jobban tetszett, mint a tavaly próbált cseh elektrobusz.

A magamfajta tömegközlekedésmániás néha a kellemetlen dolgokban is talál érdekeset - például fotótémát: a Király utcánál egy troli leszedte a felsővezeték-keresztezést, ezért a nagykörúti villamosok a Széll Kálmán tértől csak a Jászaiig jártak. Milyen jó, hogy a híd felújításakor berakták ezt a váltót ide, két oszlop közé - előtte évtizedszámra volt olyan, hogy hasonló esetnél semmi se mozdult a Nagykörúton a Blahától északra...

Pénteken elindult az olimpiai drukkervillamos is, mely hol itt, hol ott jár. Szombaton a 61-es volt soron, itt épp Hűvösvölgyből indul a város felé.

Amennyire a fényviszonyok engedték, a belsejét is lekaptam. Harsány jószág, de a drukkolás ritkán visszafogott tevékenység, nem? Az ajtó melletti gyűrű plusz pontot érdemel! Az azért kicsit fura volt, hogy olimpia helyett Forma-1 ment a fedélzeti monitorokon - igaz, ott is lehetett szurkolni: a Hungaroringnek :)

Comandante en Jefe beszólt a múltkor, hogy igenis könnyű rendesen "pontra állni" a kamerával/fényképezőgéppel, hisz a háttérben mindig van oszlop, ami függőleges. Ez így van, néha a bőség zavarában szenved az ember:

Megannyi függőleges... ami a végtelennél kicsit hamarabb találkozik a többi függőlegessel. És most nem (csak) az optika torzítására gondolok, mert akkor legalább lenne benne rendszer, de itt a felsővezeték-tartó erre ferde, a közvilágítás arra, az egyik tábla emerre, a másik amarra... legyél okos ott helyben a bélyeg méretű keresőn... aztán meg ha ferde lett, találd ki, hogy mihez képest vízszintesítsd utólag a gépen :)

A múltkor megígértem valakinek, hogy az elmúlt hétvége nosztalgiavillamosos beszámolójával nem fogok egy hónapot várni, úgyhogy itt az idő némi képmutogatásnak. Ilyen eseménydús nyara még sose volt a budapesti villamosbarátoknak, de július harmadik vasárnapja különösen mozgalmas volt, mivel ekkor közlekedett egyrészt a favázas "ezres" Hűvösvölgybe, másrészt premierje volt a Deák térről a Széll Kálmánra "ráhordó" Bengálinak is.

A Benga egy órával az 1074-es után állt ki, itt éppen a Széna térre érkezik a kocsiszín felől. Kicsit furcsa ugyan a budapesti szememnek a debreceni kék csík (a kocsi - egyelőre még - a DKV tulajdona), de azért vidám látvány.

Ez a típuskavalkád kicsit olyan, mint amit az 50-es, 60-as években készült fotókon láthatunk, bár van pár vágány, amire rá lehetne állítani még pár tuját :) A trükk ebben a felállásban az, hogy a középső vágányról dél felé indulhat a Bengáli, észak felé az 1074-es, a dél felé tartó 59-esek és 61-esek pedig a hegy (Várfok utca) felőli vágányon ("rozsdás") kerülik ki őket.

És elindulnak céljaik felé az öreg vasak. Elvileg nem egyszerre teszik ezt, van köztük két perc (mielőtt valaki megkérdezni: a normál forgalom zavarásának elkerülése végett), de egy kis tolatgatás miatt késés volt, így mégis lehetséges volt ilyet fotózni.

Tabán... az egykori Szarvas téri végállomásnál még mindig három vágány széles pálya fölé fák borulnak... egyik oldalról, mert a másikról oszlopok. De komolyan, a következő fényképezőgépemben lesz a keresőben műhorizont, hogy rendesen vízszintesen-függőlegesen fotózzak, mert ez a környezet semmi támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy hogyan tartsam :)

Videózni is próbáltam - állványról, hogy közben fotózhassak. Kicsit jobban is sikerülhetett volna, ha nincs ekkora szél, mert így nem csak szélzaj volt, de a kamerát is belengette néha... de sebaj! Az idő kicsit elromlott délutánra, úgyhogy akkor utaztam is másfél-másfél kört, és jó volt. És ami még jobb volt: rengeteg érdeklődő volt, messze nem csak az ismerős villamosbarát arcok. A kisgyerekek különösen élvezhették, hogy egyik régi villamosról a másikra szállhattak - ilyesmi a mi gyerekkorunkban csak menetrend szerinti forgalomban volt lehetséges :)

Amúgy: aki lemaradt erről, vagy nem volt elég neki ez az egy nap, augusztus 26-án ugyanez lesz a nosztalgiavillamosok programja!