Vonatozós-villamosos túrát csinálni klassz dolog, de azért alapjában véve nem igazán rock'n'roll, ezért amikor jósorsom Ícé és czzf50 társaságában Lausanne-ba sodort, javasoltam, hogy ugorjunk át az onnan csak huszonpár kilométerre levő Montreux-be, utazzunk egyet a Genfi-tó partján járó helyközi trolibusszal, és nézzük meg a keskeny nyomtávú hegyivasutak végállomását. Is:)

Aki még nem járt arra, annak elmondom, hogy a Genfi-tó környéke - más svájci tóparti üdülőhelyekhez hasonlóan - igazából egy alaposan eltévedt mediterrán tengerpart, buszos turisták és hőség nélkül, viszont cserébe több ezer méter magas hegyekkel körülvéve. A települések ennek megfelelően olyanok, mint Franciaországban és Olaszország északi részén, csak tisztábbak és rendezettebbek. Meg drágábbak.

Mivel január volt, nem strandolni jöttem, csak megnézni a vizet. A képen látható köd rögtön emlékeztetett arra, hogy miért rock'n'roll hely ez - ha füstöt képzelünk a helyére, megkapjuk a világ egyik leghíresebb számát: Smoke on the water. Már hogy a Deep Purple-től:

A város zeneileg ugyan elsősorban a Montreux-i Jazzfesztivál miatt ismert, de egy rockkoncert kapcsán is elhíresült: 1971 decemberében a Purple lemezt felvenni érkezett ide, az igazi "élő" hangzást a kaszinó hangversenytermében megtalálva; a felvétel rögzítése a Rolling Stones "Mobile Studio" segítségével történt volna ("We all came out to Montreux / On the Lake Geneva shoreline / To make records with a mobile"* ). Mielőtt övék lett volna a terem, még volt Zappáéknak egy fellépése, úgyhogy nem pakolták elő a cuccaikat - igen nagy mázlijukra, ugyanis a szóban forgó koncert során valaki a közönségből sikeresen felgyújtotta a helyiséget ("Frank Zappa and the Mothers / Were at the best place around / But some stupid with a flare gun / Burned the place to the ground"). De nem csak a terem, hanem az egész épület porig égett, Claude Nobs, a főszervező alig bírta kiterelni az embereket ("Funky Claude was running in and out / Pulling kids out the ground"). A címet Roger Glover, a basszer vetette papírra, még a tűz éjszakáján, de csak később, Ian Gillan ötlete nyomán lett a számból konkrét élménybeszámoló.

A lemezfelvételt ezután először egy üres színházteremben kezdték meg, de onnan rendőrök zavarták el őket ("When it all was over / We had to find another place / But Swiss time was running out / It seemed that we would lose the race"), így végül a télre bezárt Grand Hotel-ben vertek tanyát, és vették fel a Machine Head néven világhírűvé vált lemezt. Nem hiszem, hogy a képen látható Grand Hotel-ben, mert ennyire a város közepén  csak nem zárnak be télire egy szállodát, de azért illusztrációnak megteszi, főleg ezzel a madárszoborral :) A Smoke on the water alapjait egyébként még abban a bizonyos színházszerűségben vették fel, de a kész szám szövege már a szállodát is említi ("We ended up at the Grand Hotel / It was empty, cold and bare / But with the Rolling truck Stones thing just outside, heh / Making our music there"). Nem unatkoztak, és tényleg örök élmény maradt ez a pár hét ("No matter what we get out of this / I know I know we'll never forget"). Nekik is, és a zenehallgatóknak is.

De nem a régi kaszinó az egyetlen rockzenei vonatkozás Montreux-ben: a régi helyett épült újban ugyanis már egy profi stúdió is működött, holland befektetők tulajdonaként, egy David Richards nevű fickó irányítása alatt. 1978-ban a Queen itt vette fel Jazz című lemezének egy részét, és végül valami adóelkerülési manőver kapcsán nem kifizették a stúdióidőt, hanem inkább megvették az egész létesítményt. Innentől kezdve ez volt a házi stúdiójuk (de azért több másik helyen is dolgoztak). Freddie Mercurynak nagyon megtetszett a hely, ezért vett a közelben egy kis házat, ahol élete vége felé sok időt töltött - ez a házikó látható az "utolsó utáni" lemez borítóján. Az ugyanott látható szobor viszont Montreux központjában áll, gyakorlatilag vaktában is megtaláltuk a tóparton (a parti házat nem is kerestük - szerencsére, mert kicsit arrébb van). A tipikus győztes pózba merevedett énekes a víz felé néz, az emlékmű pedig valószínűleg az egyik legtöbbet fotózott látványosság a környéken.

Egyszer szívesen megnézném ezt a várost nyáron is, de legalábbis élettel telve, mert az év eleji hidegben furán üres volt. Ez persze nem vesz el az élményből, csak azt gyanítom, hogy napsütésben még szebb lehet :)

*A dalszöveg a szerző, a Deep Purple (Blackmore/Lord/Paice/Gillan/Glover) és az érintett kiadók (Pruple Music/EMI/WB) tulajdona

Források: Wikipedia, montreuxmusic.com, újságcikkek, amiket még ifjúkoromban olvastam...