HamPLÓ

Meséltem már, hogy megtaláltam a Soroksári úti sárga ULF tesóját, méghozzá Miskolcon? Pedig ott figyel több hirdetőtáblán is:

Még mindig maradt a kamera "berepülési időszakából" pár snitt, amiből össze lehetett egy újabb kevésperces videócskát vágni. Nem azért, mintha nem lenne jobb dolgom, hanem mert úgy fájt a fogam, hogy nem tudtam aludni - és akkor már az ágyban forgolódásnál tényleg jobb a Vegasban kattingatni :)

Budai gyerekként úgy nőttem fel, hogy a "Fogas" intézmény volt számomra, aminek lelke van, és amivel mindig izgalmas utazni. Ehhez képest ma borzasztó utazni vele: ráz, ugrál, nem lehet kényelmesen ülni rajta - beszélgetni meg pláne (pontosabban a megállókban, amikor áll, akkor igen). Azt se mondanám, hogy elég gyakran járna, vagy gyors lenne. Egyetlen pozitívum, hogy a kocsik belső terét felújítgatták: kicsit már ki van párnázva az ülés, a belső tér színei kellemesebbek, és van audiovizuális utastájékoztatás.

De ha kiszáll az ember, a megállókban néha már-már gettó-feelinget kap: graffiti,  elhanyagoltság, felrepedt-toldozgatott beton, a kedves közlekedési eszközhöz méltó barátságos környezet teljes hiánya...

A felső végállomáson a kis bódé romja különösen érthetetlen a "vizeletszagú vakolatomlasztóhely" állapotból nemrégiben felújított állomásépület mellett:

A kontraszt különösen éles, ha a másik hegyi csodával, a Gyermekvasúttal hasonlítjuk össze, ami évek óta egyre csak szépül, egyre több turistacsalogató szolgáltatása van, miközben a régi, vidám hangulat se tűnt el. A fogast egyes tervek szerint egyik végén a Moszkva térre vinnék be, a másikon Normafáig hosszabbítanák, de vajon többen utaznának akkor vele? Lenne miért felmenniük a hegyre a nem ott lakóknak is?

Mindez egy több évtizedes jelenség része: a Budai-hegységnek, a budai kirándulóhelyeknek nincs gazdája, funkcióik elveszőben vannak, és amiben nincs extraprofit-lehetőség, az lassan szétrohad. Az egész budai kirándulóövezetet újra ki kellene találni, mert pár pontszerű helyet (pl. a rétes-büfék a Normafa környékén - ha még megvannak) leszámítva alig van élet "odafent". Nem is nagyon tartják karban az erdőket, rendezetlenek az ösvények, a jelzések... Gyerekkoromban is már kicsit furcsának tűnt az a régi képeslap, amin annyian ültek a büfében Ságváriligetnél, mintha a belvárosban lennének, de mára már a gyerekkoromban meglevő embermennyiség is hihetetlennek tűnik. Ugyanezért lehetett kihalt a Libegő, amikor legutóbb próbálkoztam vele... de beszélhetünk a száz éve széthullóban levő, Zugliget környéki kerthelyiséges vendéglőkről is!

Pár hete Ráckevére akartunk menni, de valahogy Miskolcra jutottunk. Nem voltunk ott sokáig, de azalatt is sikerült megfáznom - no meg pár fotót csinálnom...

Megjegyzés: az elkövetkező napokban-hetekben szerverköltöztetés miatt elképzelhető, hogy ideig-óráig nem lesz elérhető a hampage.hu. Remélhetőleg nincs miért izgulni ;)

 
 
Hétvégi villámlátogatás Miskolcon
Piros, villamos, másféle színű villamos, kisvasúti hibridmozdony és mintamegálló

Végre eljutottam oda, hogy vegyek magamnak egy új számítógé... szóval egy új PC-t. Egyetlen dolgot kellett tudnia a régihez képest: lejátszani a HD videóimat (úgy lokálisan, mint Tecsőn). Rábeszéltek egy AMD-s gépre, és bár kicsit fáztam tőle, végülis belementem. Phenom II X4 970, valami ASUS házban. A videókat rendesen lejátssza, de van egy q...a nagy bajom vele: hogy hangos. Nem feltétlenül decibelben, hanem herzben.

Persze ha csak HD-lejátszáskor csinálná (ez az egyetlen proci-intenzív dolog, amit csinálok vele), azt mondanám, értem. Akkor olyan hangja van, mint egy porszívónak, kicsit még vicces is. De hogy alaphangon is sivít, azt utálom. Alacsony fordulatszámon pörög, de szerintem egy ventilátornak több év használat után se kéne ilyen hangjának lenni! Ráadásul intelligensen változtatja a fordulatszámot, ezért változik a sivítás frekvenciája is. A BIOS-ban megkerestem, 49 foknál pörög fel idle-ból, a procihőmérséklet meg folyamatosan 47 és 51 közt ingadozott, amikor néztem. Föhöhöhöl meg lehehe, ahogy a szél lengeti az ágat. Namármost feltenném én ezt az értéket 55-re, csak nem tudom, vajon jót tenne-e neki. (Ha kikapcsolom az intelligencs hűtővezérlést, akkor végig úgy süvít, mint HD rendereléskor se... mintha egy kisebb jet szállna fel mellettem.)

Amit neten találtam, az alapján világos, hogy ezeknek a prociknak a hűtői hangosak. Na de ez pont a fejem sajátfrekvenciáját találja el, és nem bírok semmit csinálni magammal, ha ideülök! Van egy enyhe halláscsökkentő fülzúgásom most már tizenegy éve, az orvosok nem tudtak vele mit csinálni, úgyhogy megszoktam, de ez a ventilátor pont azt a frekvenciát találta el, ami "felerősíti" a zúgást, más hangok rovására...  Nagyon gáz. Mivel eme blogot okos és tájékozott emberek olvassák, abban reménykedem, valaki megírja, mit lehet tenni, milyen másik hűtőt érdemes venni hozzá. Nem "úgy hallottam, azt mondják" alapon, mert úgy lett AMD procim is :) hanem úgy, hogy valaki foglalkozott a témával.

Már csak azért is jó lenne, ha valaki segíteni tudna, mert ilyen hangos gépen nem fogok tudni weboldalt vagy blogot csinálni :(

Ha jól látom, két okom is van elmenni a Crich-i villamosmúzeumba :)

Tudom, hogy a magyar kisvasút-mániások már ismerik ezt a videót, de én csak most kaptam meg a linket - Ausztriából :)

Arrébb tolni egy épületet? Bár elég meredeken hangzik, valószínűleg jóval gyakrabban csinálnak ilyet, mint azt a laikus ember gondolná. Budapesten régi városi legenda, hogy a Belvárosi Plébániatemplomot arrébb rakták, hogy elférjen az Erzsébet híd lehajtója. Ez igazából nem történt meg, de nem sokkal messzebb mégis csináltak ilyesmit: a krisztinavárosi templom szentélyét 1943-ban leválasztották a főhajóról, kicsit hátrébb tolták, a két rész közé pedig bővítést építettek. A dunapataji templommal tíz évvel korábban ugyanezt csinálták, tehát a technika nem ment ritkaságszámba, és a további ismert hazai példákon túl lehet, hogy van még pár, amiről nem is tudok. Mindenesetre ezen tények ismeretében kicsit furcsa, hogy a nyolcvanas években voltak, akik nem hitték el, hogy Nicolae Ceauşescu arrébb rakatott pár bukaresti épületet a saját elképzeléseinek megfelelően kialakítandó román főváros építése kapcsán (amiről persze nem tudom, hogy megtörtént-e, de a technológia megvolt hozzá).

Mindezzel csak oda akartam kilyukadni, hogy az ilyesmi jó ideje nem megy csodaszámba - viszont drága és bonyolult, ezért csak akkor csinálják, ha nincs más megoldás. Ennek ellenére izgalmas, amikor az ember videón lát egy ilyen mozgatást, pláne gyorsított videón. Valami teljesen mást kerestem a Tecsőn, amikor beleakadtam ebbe:

A lipcsei Főpályaudvar és a Bajor Pályaudvar közé építendő vasúti alagút miatt az utóbbi épületéből megmaradt portikuszt 2006-ban ideiglenesen eltolták a helyéről, majd az építkezés után visszahúzták. Első lépésként kiásták az építmény alapjait, betonzoknit húztak rá, kicsit megemelték, és hidraulikus sajtókkal arrébnyomták harminc méterrel (az építőmérnökök a pontatlan fogalmazás okozta csuklásra igyanak gyorsan egy pohár hideg vizet;).

A résfalas/szádfalas (vagy tudom is én milyen, majd az Építős Blog vagy a PTinfo szakértői megmondják:) alagútépítés után az eljárást megismételték, így a harminc méter széles, húsz méter magas, hat méter vastag épület 2009-ben visszakerült eredeti helyére.

És ha már Németország, itt van még egy "csúszkáló épületes" videó: a berlini régi Esplanade szálloda maradványát, a császári termet 1996-ban tették arrébb, hogy megmaradhasson. Gyorsítva ez is marha jól néz ki :)

A múltkori rockos-heavy összeállítás után essék néhány szó Gary 1990-nel kezdődő blues-os éveiről is - ismétlés nélkül, tehát a Walking by myself és a Still got the blues nem fog itt is szerepelni...

Bevallom, az egyik első dolog, ami a blues-ról eszembe jut, az a "sztenderd" szó, amit gonoszabb napjaimon csak úgy mondanék, hogy "ugyanaz a zene más szöveggel". Ezzel persze a blues-rajongók nagy részét valószínűleg magamra is haragítottam, pedig csak arról van szó, hogy a blues a népzene modern folytatása, illetve hogy nem hallgatok elég sokfajta blues-t :) Mindenesetre Gary első blues-os lemeze (Still got the blues) afféle tribute lemez volt, alig volt rajta saját szerzemény - ehhez képest nem rossz, hogy ezen számok egy részéről manapság sokan azt hiszik, hogy ő írta őket (a legszebb példa a Walking by myself, aminek még soha nem hallottam az eredetijét, és biztos vagyok benne, hogy sok öreg blues-os is így van vele). A nem-standard kategóriában is volt nem saját szerzemény, például George Harrison That kind of Woman-je. Sajnos klip nincs, de a számot érdemes így is meghallgatni:

Blues-klasszikus az All your love című szám is (azon kevés blues-számok egyike, ami gitározásilag is nagyon tetszik), úgyhogy biztosan engem minősít, hogy én itt hallottam először:

Másik nagy kedvencem viszont már Moore-szerzemény. Pedig tényleg olyan, hogy akár Stevie-Ray Vaughan vagy Billy Gibbons is játszhatná - Texas Strut:

Az After Hours című lemez '92-ben jött ki, és igen nagy meglepetésemre a Cold days in Hell-hez készült videoklipet az MTV is elég gyakran játszotta:

Ezt a bejegyzést még Gary halálának napján írtam - de nem akartam ezeket a gondolatokat a gyászolós bejegyzésbe betenni, mert zavarosabb lett volna tőle. A zene gimnazista korom óra fontosabb szerepet játszik az életemben, mint az átlagemberében, és Gary a legnagyobb bálvány volt számomra. Mint gitáros, és mint zenész is - pedig ezt a kettőt nem egyszerű összeegyeztetni. Ráadásul zseniális énekes is volt, bár a hangja csak a nyolcvanas évek közepére érte el azt a színvonalat, ami a dalokhoz dukált (mindig próbált is énekest találni maga mellé, de sose tartott sokáig a munkakapcsolat).

Viszonylag későn ismerkedtem meg a nevével, 15-16 éves koromban: Az első szám, amit már úgy szerettem meg, hogy tudtam, hogy egy Gary Moore nevű fickó játssza, ez volt:

Ez _már_ blues volt - Gary kezdetben is játszott ilyen zenét, de némi rock és fúziós zene után metálba hajló hard rockkal lett híres. Aztán 37-38 éves korában felrúgott mindent, és csinált egy blues lemezt, feldolgozásokkal és sztárvendégekkel. Ennek a lemeznek talán csak kitérőnek kellett volna lennie, de ő élvezte, a közönség is élvezte, így leragadt ennél. Pedig jó dolgokat játszott előtte is - most ezek közül válogatnék.