HamPLÓ

Az első rész után (stílszerűen) továbbtekerünk a papírforma szerint "nyugati" hanghordozók irányába. A képek nagy része szüleim kazettáit ábrázolja, melyeket pár éve nosztalgikus hangulatban kunyiztam el tőlük. Attól tartok, azóta már elfeledkeztek róluk, de ha most meglátják, vissza fogják kérni őket :) 

Furcsa, hogy míg sok gyártó a primitív borítóktól jutott el a látványos, de legalábbis karakteres dizájnokig, addig korai kedvencem, az AGFA mintha fordított utat járt volna be. Igaz, a baloldali, domború ezüst mintás fekete borító igazán jól orsós magnók szalagján nézett ki jól, de azért így kicsiben is prémium jelleget sugallt:

Ehhez képest a jobboldali képen levő - a maga poszt-Tron-i mivoltában - már sima konzumdizájn, előkelősködés nélkül.

Ha magukat a kazettákat nézzük, nem találkozunk nagy változással - főleg azért, mert a "prémium borítós" (fent) is elég egyszerű volt. Az újabb verzión valószínűleg csak a matrica változott:

Mondjuk a az enyhe dombornyomású (sőt: homornyomású) ezüst betűk és számok azért el tudtak bűvölni 8-9 éves koromban :) Az pedig enyhe nosztalgiával tölt el, hogy akkoriban a szabványokat jelző számsorok előtt még a "DIN" karaktersorozat állt, nem pedig az "ISO". Hiába, még épp a globalizáció előtt álltunk: német kazin német szabványra hivatkoztak...

Vegyesfelvágott vasúti képekből - Budapesttől Drezdáig, Bécstől Katowicéig, Poprádtól a Balatonig, mindenféle méretű és korszerűségű síndöcögényekkel és sínszáguldmányokkal :)

 
 
Jártamban-keltemben fotók 8.
Nemzetköz(el)i válogatás

Tegnapi sétáltunk egyet Riannámmal a városban, akkor fotóztam ezt a házat a József nádor téren. A József Attila utcában áll, de igazából csak a térről lehet látni, hogy ez nem ház, hanem egy bazi nagy bagoly:

Aligha véletlen a hasonlóság - valaki nem tudja, hivatalosan is utal valami a homlokzat kialakítására a nevében? Itt egy távolabbi kép, ha valakinek nem jött volna össze az azonosítás:

Összehasonlításként itt egy hóbagoly (mém-idiótáknak: "O RLY madár"; Adrian Pingstone felvétele):

Update: "Lafal" szerint méhecske lehet, mivel az épület a Magyar Általános Takarékpénztár számára épült. Az tény, hogy a homlokzaton ott van egy kaptáros címer, de méhet sehogyse sikerült belelátnom a fura homlokzatkialakításba. A méhkasoknak meg szerintem nem szokott két gülü szeme és csőre lenni :)

A minap olvastam, hogy az európai posták szervezetének idei versenyén, melynek témája a gyerekkönyvek voltak (Zsadon Béla legyek, ha meg tudom mondani, jól egyeztettem-e az előbbi félmondatot), magyar bélyeg lett az első. Ismerős volt, úgyhogy gyorsan megnéztem, milyen bélyeg volt az, amit a közelmúltban levagdostam egy borítékról, és igen, ugyanarról volt szó. A loncsos-lompos-bozontos, piszén-pisze kölyökmackósról:

Szerintem nem a bélyeg volt különleges, hanem az, hogy mackó volt rajta (Kormos István Vackora, Reich Károly által megrajzolva - sajnos Márkus László narrációja nincs rajta a bélyegen). Végre valami, amit nem nővel adnak el! Több medvét a bélyegekre!!! :)

Egyébként ez a "levágom a borítékról" egy rég elmúlt reflex nálam: általánosban nagy bélyeggyűjtő voltam. Szerintem nagyon jó hobbi gyerekeknek: egyrészt fejleszti az esztétikai érzéket (a magyar bélyegek többnyire szépek), másrészt rengeteget tanul az ember - messzi tájakról, városokról, építményekről, és persze a történelemről. A Magyar Királyi Posta régi sorai, a hadvezérek, nagyasszonyok például kész arcképcsarnok volt, és akkor ott voltak a felülbélyegzések is, melyek általában - és rövid ideig tartó - nagy történelmi változásokról szóltak, melyek egyébként elég szürke fejezetek voltak a töriórákon. Az egyébként érdekes, hogy a nyolcvanas években már senkit nem zavart, ha gyerekek Horthy Miklós Repülőalapos, Turulos és Szent Koronás bélyegekre cserélték fél jelenkori gyűjteményüket :)

Bár még 1989 körül kinőttem a bélyeggyűjtést (szerintem elsősorban azért, mert akkor már nem kis papírdarabokra akartam költeni a pénzt:), néha előtör belőlem, hogy ezt vagy azt elraknék a borítékokról. A Vackoros bélyeg mellett egy másikat is kivágtam mostanában, bár nem tudom, mit is akarok vele csinálni:

A királynői profil ugye alapvető bélyegforma Nagy-Britanniában és a Nemzetközösség országaiban: annak idején volt fél kiló ilyenem az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, és.. talán Kanadából. Nem nagy öröm ezeket szortírozni, de még rájuk nézni sem,  mert jobbára csak a háttérszín változik a névérték mellett. Viszont azt megfigyeltem, hogy nagyon kevés valódi bélyeget használnak mostanában a világ fejlettebb felén: céges levelek esetén számítógépes bélyegzés pótolja, a postán pedig fogazatlan matricákat árulnak a levél feladásához. Ehhez képest ez olyan, mint egy alaposan megnőtt valódi bélyeg! Szigorúan nézve persze ez se az, de fogazása van, tehát a részemről mégis :)

Az IDDQD közelmúltbeli kazettás cikke rég leporolatlan húrokat pengetett meg szívemben, vagy hogy is van ez a közhely. Ezután kisvártatva Ali barátommal is leveleztem arról, hogy milyen csoda volt a a kazettás magnó gyerekkorunkban, ez pedig kedvet csinált ahhoz, hogy feltúrjam a dobozaimat, találok-e még a régi kazettákból ott. Persze találtam, és bár Alival elsősorban a zenékről társalogtunk, először mégis a C64-gyel és az egyéb low-end hangrögzítéssel kapcsolatos kazijaimat mutatnám meg.

A legrégebbi kazetta, amit megtaláltam, egyúttal a legegzotikusabb is: egy echte Original Wolfen (na, hányan tudták, hogy innen jön az ORWO márkanév?) jószág:

Ez a kazi már hozzánk is használtan került (szerintem amikor gyártották, nekünk még csak orsós magnónk volt), anyunak valami nyelvleckéje volt rajta eredetileg. Az ORWO nem éppen jó minőségéről volt híres, talán ez az oka annak, hogy adattárolás helyett egy idő után C64 zenék lettek felvéve rá, a klasszikus "odarakom a mikrofonbementbe dugott fejhallgatót az Orion Viking tévé hangszórója elé" technológiával. Gáz ez a felszerelés? Akkor tegyük hozzá, hogy a C64 is csak kölcsönben volt nálunk :)

No, ez viszont már a másik véglet. Ilyen kazettát maximum karácsonyra kaptunk, ezért kicsit meglepő, hogy képes voltam játékokat tárolni rajta. És az a javítófestékkel felülpamacsolt cimke rajta, gyááász :) Sajnos ma már nem az azon jelzett tartalom van rajta, valamikor kabaré került rá.

Nem szoktam pár óránként új posztokat kirakni, de most mégis ez lesz, mert a Youtube-on tévelyegve rátaláltam egy olyan Gary Moore számra, ami teljesen nem az, ami miatt megszerettem őt, de mégis szórakoztató, úgyhogy mindenkinek a figyelmébe ajánlanám.

Persze nem csoda, hogy más ez a zene, mint amivel híres lett, hiszen ez egy 1973-as lemez címadó nótája, azaz Gary még csak 21 éves volt a felvételkor (ennek ellenére ez már a harmadik lemez volt, amin szerepelt - nem aprózta el!). Gondolom a srác a fellegekben járt, hogy szerződést kapott a lemezre, és csak egyet akart: jól érezni magát. Ennek megfelelően messze nem ez a leggyakrabban hallgatott Gary Moore lemezem, ahhoz túl ekletikus, sőt: szétfolyó. Ebben a számban is hallok sok Cream-et, esetleg Santanát, és biztos hallhatnék még csomó mindent, ha többet hallgattam volna ennek az időszaknak az ilyen jellegű zenéit :) Ez pontosan az a fajta "zenészek szórakoznak a stúdióban valami egyszerű alapra, aztán elvarázsolódnak,  a gitáros meg elindul végig az effektpedáljain" zene, amit igazából nem is szeretek, mert túl fegyelmezetlen, nincs számomra érthető célja. Lehet, hogy Gary is érezte ezt, mert a felvétel után beállt Phil Lynott bandájába, a Thin Lizzy-be, onnan meg gyorsan lelépett a Colosseum II nevű heavy-fusion (ezt a meghatározás nem igazán közkeletű, főleg annak köszönhetően, hogy 3,2 másodperce találtam ki) formációba. Na mindegy, itt a szám, szerintem éjjeli munkához kifejezetten illik is :)

A minap figyeltem fel erre:

Igen, ez egy új színes spagetti-neon! Nem tudom, műxik-e, gondolom ha még nem, akkor majd. Ki tudja, merre láttam?

Németországi "cserecsaládunk" papája ejette így ki a belga főváros nevét, miután fél percen keresztül nem értette, ahogy mi próbáltuk kimondani, és végül megmutattuk térképen. És mi még a cseh/szlovák nyelvet szoktuk gúnyolni a zmrzlina jellegű szavak miatt..! Mindennek persze nem sok köze van ahhoz, hogy most Brüsszelben készült képeket tervezek mutogatni - de valahogy csak el kellett kezdeni ezt a bejegyzést :)

Azt már a múltkor is jeleztem, hogy akárcsak tizenhat éve, most sem gyakorolt rám különösebb hatást a város. Anno egy dolgog maradt ki a szokásos körből: a fentebbi képen látható Atomium. Most ez is megvolt, bár költséghatékonysági okokból kifolyólag csak kívülről.

A város maradék részét ez a fotó elég jól jelképezi: vannak régi dolgok, de valami szürke unalom-patina van azokon is. Mondjuk ez itt csak egy klasszicizáló vámház, de mögötte olyan rosszarcú emberek szaglottak beszélgettek egymással, hogy ihaj.

Ez viszont tetszett, a kézzel kiegészítőtáblázott közlekedési táblák. Mindez ismét a Schuman környékén. És most bevallom, hogy mi tetszett a legjobban Brüsszelben:

Ez az antik mozgólépcső a Gare du Nord-on. Nem gúnyolódok, de tényleg erről készítettem a legtöbb képet - a villamosok után :)

(Státuszjelentés: eme rendkívül hosszú, technikailag is összetett hozzászólás megírása közben háromszor szállt el a böngésző. Még nem tudom, hogy a blog.hu-n fejlesztettek valamit, vagy a ma lejött 11 biztonsági frissítés egyike tehet róla, de ilyet eddig még nem csinált. Szép dolog a haladás, ugye?) 

Imádom a városban tervezni szándékozott/tervezett/építeni elkezdett/neadjisten befejezett beruházások látványtervein a tömegközlekedési eszközöket megkeresni. Ezek nyilvánvalóan nem szakmai szempontok alapján kerülnek oda, és ezzel nincs semmi baj; gondolom a grafikus előveszi az "utcai elemek" stock objektum CD-t, és bekopipésztez valamit. Így láthattunk már hattengelyes kocka-DÜWAG-ot és stuttgarti Stadtbahn-t is budapesti víziókban (sajnos linkeket nem tudok dobni nevezett rajzokra - akinek hiányérzete van, keresse meg, és linkelje be kommentben!)... Lássuk be, tényleg jobban illenek a csillivilli épületek előterébe az egzotikus cuccok, mint a megszokott Ganz csuklós. A Soroksári út mellett gyalogolva azonban mosolyogtam egy sort, amikor megláttam ezt:

Nézzük csak meg jobban! Igen, ez egy bécsi (esetleg nagyváradi) ULF, jelzésérték szinten budapesti jellegűre átszínezve:

Brrr - ez az a villamos, ami nekem még látványképen se hiányzik Pestről... Szűk, kellemetlen futású, műszakilag túl érzékeny, bonyolult, ráadásul drága (igen, a  Combinónkhoz képest is). Akkor már inkább az az észtrabant kéne ott előtte :)

PS/1: Rockonak megengedem, hogy a látványképen jelenlevő autókat is kivesézze.

PS/2 is a registered trademark of IBM ;)

PS/3: Ez a bejegyzés a villamosos látványrajzról szól. Esetleges off-olás esetén - például "milyen randák már ezek az épületek", "telereklámozzák külföldi villamosokkal a kapitalisták az utcáinkat, pedig magyar épület elé magyar villamos jár" - fenntartom magamnak a moderálás jogát :D