Az IDDQD közelmúltbeli kazettás cikke rég leporolatlan húrokat pengetett meg szívemben, vagy hogy is van ez a közhely. Ezután kisvártatva Ali barátommal is leveleztem arról, hogy milyen csoda volt a a kazettás magnó gyerekkorunkban, ez pedig kedvet csinált ahhoz, hogy feltúrjam a dobozaimat, találok-e még a régi kazettákból ott. Persze találtam, és bár Alival elsősorban a zenékről társalogtunk, először mégis a C64-gyel és az egyéb low-end hangrögzítéssel kapcsolatos kazijaimat mutatnám meg.
A legrégebbi kazetta, amit megtaláltam, egyúttal a legegzotikusabb is: egy echte Original Wolfen (na, hányan tudták, hogy innen jön az ORWO márkanév?) jószág:
Ez a kazi már hozzánk is használtan került (szerintem amikor gyártották, nekünk még csak orsós magnónk volt), anyunak valami nyelvleckéje volt rajta eredetileg. Az ORWO nem éppen jó minőségéről volt híres, talán ez az oka annak, hogy adattárolás helyett egy idő után C64 zenék lettek felvéve rá, a klasszikus "odarakom a mikrofonbementbe dugott fejhallgatót az Orion Viking tévé hangszórója elé" technológiával. Gáz ez a felszerelés? Akkor tegyük hozzá, hogy a C64 is csak kölcsönben volt nálunk :)
No, ez viszont már a másik véglet. Ilyen kazettát maximum karácsonyra kaptunk, ezért kicsit meglepő, hogy képes voltam játékokat tárolni rajta. És az a javítófestékkel felülpamacsolt cimke rajta, gyááász :) Sajnos ma már nem az azon jelzett tartalom van rajta, valamikor kabaré került rá.
Akkoriban akinek nem telt "nyugati" kazettára (mert piszok drágák voltak), körülbelül ezerféle noname kazettából választhatott. Gyanúm szerint ezeket túlnyomórészt a Polimer gyártotta, vagy a Polimer szalagjait tokozták, vagy a Polimer tokozta mások szalagjait, nem tudom. Mindenesetre a hangzatos szuperlatívuszok ellenére nem nagyon volt értelme mást venni rájuk, mint beszédet. Ezen a "high dynamic superferro"-n is az lehetett. Kilencven perces volt, nagyszerűen be lehetett nyomni rádióadások felvételére, azt jóccakát. A walkman mondjuk lehet, hogy hamar megtépte volna, sima magnóban viszont teljesen jól elvolt. C64 datasette-ben szerintem nem is próbáltam. Azokhoz amúgy is minél rövidebbet használt az ember, például a turbo-k tárolására jó volt az 5-10 perces "magna DATA", ami kibírta, ha ezerszer visszatekerték, ráadásul elég olcsók is voltak.
Yikes, ez már "krómdioxid", ez lehetett a csúcsmodell :) Mondjuk BASF-ben, AGFA-ban, SONY-ban ez a jelző tényleg azt jelentette, hogy érdemes zenét is rávenni akár. Efelett csak a ferrokróm volt, vagy a metál, de olyan kazettákat valószínűleg nem is láttam soha, csak a jelzésüket hifi-tornyok magnóinak kapcsolóin. Mert ugye a magnókon át kellett kapcsolni, hogy ferro/króm/mégvalami szalagot játszol le rajtuk épp. De szerintem az otthoni decken eleve csak az első kettő volt, szóval erről ennyit.
Két Polimer-kazi borító. Marha jó, hogy mindenféle brand-eket kitaláltak, borítórajzzal az egyes szériákhoz! Ennél már csak az a jópofább, hogy a Polimer cég még ma is létezik, bár szalagot már nem készítenek/tokoznak.
Ha van rá igény, folytathatom a sorozatot, az audióbb kazettákkal. Hifimániások, gyűjtők vélhetően ott se találnak majd sok újdonságot, de engem kimondottan szórakoztat, hogy még ma is meg tudom hallgatni ugyanazt a kazettát, amiről 1985-ben a zebegényi üdülőben a Videoton táska-rádiósmagnó segítségével szólt a zene az esti szalonnasütéskor :D
Folytatás: Vigyázat, tömegtermelés - nyomokban dizájnt tartalmazhat!
Az utolsó 100 komment: