Valószínűleg túlpörgöm ezt a "mit néztem a tévében ezer évvel ezelőtt" témát, de belefutottam ebbe, ebbe és ebbe a videóba a youtube-on, és csemegéznék egy kicsit belőlük. Ahogy a magyar tévének, úgy a Sky Channelnek is volt "képújságja", amit műsorszünetben az is láthatott, akinek a tévéje nem volt képes teletext megjelenítésére. Néhányan nem csak felvettek részleteket ezekből a lapokból (valószínűleg nem szándékosan), hanem évtizedekkel később fel is töltötték őket a youtube-ra. Én most a műsorismertető részeket emelném ki belőlük.

Tizenkét évesen a Fun Factory című gyerekműsor volt az egyik alapélmény. Négy órányi (főleg) rajzfilm őrületes dolog volt; ekkoriban ennyit egyszerre csak különleges alkalmakkor láthattunk, például a hirhedt 1987-es havazáskor, amikor iskolaszünetet rendeltek el, a kábeltévé pedig egész nap gyerekprogramot adott. Itt viszont minden szombat-vasárnap ezzel kezdődött!

A számunkra nagyrészt ismeretlen rajzfilmek úgy beszippantottak bennünket, hogy annak ellenére odanőttünk a képernyő elé, hogy nem tudtunk angolul. Az a jó a rajzfilmekben (és reklámokban), hogy a fordulatok, helyzetek vizuálisan is érthetőek, aztán pedig össze tudod kapcsolni őket az elhangzó szöveggel. Legalábbis gyerekként össze tudtam kötni ezeket, így dekódolva az ismeretlen nyelvet. Ha valaki megkérdez, hogy hol tanultam angolul, azt tudom mondani, hogy Inspector Gadgetben, Transformersben, G.I. Joe-ban, I dream of Jeannie-ben és Commodore 64 BASIC-ben. A fentebbi teletext screenshotban a dátum el van írva, a fejlécben szereplő a helyes, úgyhogy ezt az adást 99%-os valószínűséggel konkrétan láttuk annak idején. Az érzés máig megvan, hogy több mint egy órányi hülyeséget végig kellett várni, mire jött a felügyelő, akinek helikopter volt a sapkájában. 

És itt a műsor második fele. A He-Mant már ismertük a közkézen forgó VHS kazettákról (nagyon utáltam), a Masknak és a Jayce and the... ststb-nek pedig jó volt a zenéje, a Transformers viszont kimondottan tetszett.

A műsorszámok időnként változtak, de az Inspector Gadget és a Transformers stabil pont volt, ahogy azt ezen az 1988-ból származó programleíráson is láthatjuk. A Rock N'Wrestling nagyon fura dolog volt: Hulk Hogan kalandjairól szólt. Igen, a pankrátoréról. Gyerekeknek. És ma már tudom, hogy ez nem volt nagyon extrém, mert létezett Rambo rajzfilm is!

A Brave Starrt nagyon utáltam: egy He-Man klón volt, csak vadnyugatiban. Még varázslattól bátor harcostárssá átváltozó állat is volt benne: ami ott tigris volt, itt ló. Persze jó kérdés, hogy miért emlékszem ennyire rá, ha egyszer utáltam :)

A jelek szerint 13 évesen már kezdtem kinőni a műsorból, mert abszolút nem rémlik, hogy Popeye lett volna benne, és a Sylvaniansról se tudom, hogy mi lehetett. Persze lehet, hogy mégse nőttem ki belőle, csak a Super Channelen a G.I.Joe-t néztem ugyanebben az időpontban...

De ne csak a gyerekműsort nézzük, hiszen a rendes programot is megőrizték nekünk a youtube-erek! Ez itt egy sima hétköznap, ami DJ Kattel kezdődött, amit mi csak délután láthattunk, mert reggel ugye iskolában voltunk. Konkrétan fogalmam se volt eddig, hogy délelőtt mik mentek! A kora délutáni Transformers persze megmaradt, egyszer még osztálytársakat is meghívtam, hogy lássák, milyen csodák mennek a nyugati tévében. Az utána következő Countdown egy elég vicces zenei műsor volt: az volt a reklámszöveg, hogy a legnagyobb előadókat láthatjuk élőben a színpadon, de természetesen playback volt az egész. Kimondottan szórakoztató volt, amikor a Level 42 egyik számában szólt a szintetizátoros intró, miközben a billentyűs lelkesen tapsolt :)

A (magyar) hiradó előtti órákban kisajátíthattuk a családi tévét, úgyhogy az I Dream of Jeannie-t és a Three's Company-t rendszeresen néztük. Mindkettő aranyos blődli volt, előbbiben ráadásul a későbbi "Jockey" Ewing bohóckodott. A Land of the Giantst viszont már nem láttuk, mert ugye akkor már ment a hiradó.

A bejegyzés végén két komolyabb screenshot arról, hogy hányan nézték az egyes országokban a Sky-t. A keleti blokkból csak Magyarország szerepelt; érdekelne, hogy ezek az adatok mennyire voltak pontosak, és egyátalán hogyan mérték őket. Megtippelték, vagy azért cserébe, hogy nézhettük őket, le kellett jelentenünk, hogy melyik lakótelepi kábelhálózaton összesen embert érhetnek el?

És itt egy néhány hónappal későbbi adatsor: szépen nőtt a (potenciális) nézőszám! Ekkor egyébként néhány helyen már német csatornák is megjelentek a kábelen, bár szerintem nálunk Gazdagréten még pont nem. Így utólag érdekes, hogy először a később "panelprolinak" gúnyolt réteget érte el a nyugati popkultúra, mindenki utánunk kullogott :)

Köszönet a youtube-ereknek (foundin_a_attic, Sid N, Neil Miles), akik feltöltötték ezeket a videókat!