Most önfeledt, kritika nélküli nosztalgiázás következik, különösebb mondanivaló nélkül, egy korábbi hasonló bejegyzést utánozva. Már meséltem arról, '87 végén mekkora dolog volt, hogy a lakótelepi kábeltévén megjelent a Sky Channel, és hogy gyakorlatilag nulla angoltudásomból azt bámulva lett valami használható (na jó, a C64 is segített). A rajzfilmek és vígjátékok valós időben megértése azonban nem volt olyan egyszerű, mint a reklámok dekódolása, márpedig reklámból rengeteg volt; sok szót innen tanultunk meg tesómmal. Ma már rendkívül idegesítőnek találom a műsorok közbeni reklámblokkokat, az akkoriak iránt viszont nosztalgiát érzek - aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, biztos nem lepődik meg ezen, csak azon gondolkodik el, hogy mit csinálhattam, mielőtt felfedeztem a nosztalgiázást...
Ez itt alap: magyar idő szerint talán este hétkor kezdődött hétköznapokon a sitcom-blokk, melynek tipikus képviselője volt az I dream of Jeannie az ifjú Jockey Ewinggal, és a Three's Company - ezek ajánlójával kezdődik a videó. Utána viszont indulnak a reklámok, melyekkel kapcsolatban talán az a legfurcsább, hogy milyen hosszúak/lassúak a maiakhoz képest. Itt szeretném megemlíteni, hogy a Vasfüggöny mögül milyen hihetetlenül szuper dolognak tűnt az a Handycam, amit elsőnek mutogatnak, és hogy 12 évesen mennyire tetszett a göndör hajú csaj a rákövetkező spotból ;) 3:11-nél pedig egy olyan önpromó keződik, melyből még ma is el tudom mondani a telefonszámot... biztos nem láttam hatmilliószor! Érdekesnek találom még, hogy a kezdő "NEXT..." háttere esti (sötét alapon csillagok), a záró "SKY... Europe's number 1"-szignálé viszont napközbeni (felhős kék ég) - én úgy emlékeztem, ezek mindig a napszaknak megfelelőek voltak. És nem, nem vagyok autista, hogy ilyeneket megjegyeztem :)
A szövegértés egyébként nem mindig volt tökéletes, a fentebbi blokkból például csak most értettem meg, mit mond Oscar Goldman a Bionic Woman ajánlójában: "Do you realize how much money we could make if I patented you as a household tool?".
De nem csak angolul lehetett tanulni, hanem hollandul is - a 3:46-tól kezdődő PSA eléggé belém vésődött, bár csak azért értettük, mert alá volt feliratozva angolul. A Sky ekkor majdnem annyira holland volt, mint angol, holland szöveget ennek ellenére csak reklámokban lehetett hallani. A 15 perces válogatás végén egyébként az egyik leghangulatosabb reklám is szerepel, amit valaha láttam: egy kávéé. Persze hatásvadász és klisés, de hát melyik reklám nem az?
Az "igazi" Sky Channel 1989. február 5-én változott át egy több adót tartalmazó... izévé, ami már nem ugyanaz volt, bár a felvezető szignál nagyon dögösnek tűnt a rengeteg mozgó képernyővel. Utólag átgondolva tulajdonképpen nem is volt annyira rossz ez a változás, annak ellenére, hogy délután 6 és este 10 között a Eurosportot lehetett a műsor helyett látni. Ezen az új Sky-on (amit nemsokára átneveztek Sky One-ra) ismerkedtünk meg például az amerikai sitcom-világnak az eddig látottakhoz képest aktuálisabb darabjaival: a Family Ties-zal (Michael J. Fox!), a Growing Pains-szel (Alan Thicke, Robin Scherbatsky haverja!), a Full House-zal, a Parker Lewis Can't Lose-zal, illetve ekkoriban kezdődött a Simpsons is.
És hogy kiegyensúlyozottak legyünk, itt van pár reklám a Super Channelről is. Érdekes, hogy bár voltak átfedések, itt nagyrészt más reklámok mentek. És itt is elég hosszúak voltak... vagy csak annak tűntek, mint a 0:49-től kezdődő? És ha Super Channel, fejezzük be a csatorna szignáljával, amit az egyik legjobb Doctor Who rész (Ark in Space) főcíme követ:
Ez megy most