HamPLÓ

Múlt héten feltöltöttem néhány Déli Körvasút építkezéses videót, most itt egy újabb! Már mutattam, amikor még megvolt a régi híd, amikor eltolták azt, illetve amikor már átadták az új hidat, de még ott volt a régi, kell hát néhány snitt arról is, amikor a régi híd már nincs a helyén, csak az új! Eléggé megváltozott a kereszteződés a légiesebb új híd miatt, és mindez tovább fog változni, hiszen a régi híd helyére nemsokára megépül az új híd tesója.

Tokajnál a Bodrog utolsó pár kilométerén van kikötve a Vízügyi Főigazgatóság jó pár hajója és úszóműve. A videóhoz magyarázó feliratozás tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva:

Pár hete még az Ínség-szikla méretén döbbentem meg, most viszont azt vettem észre, hogy egy még nagyobb képződmény került felszínre az alacsony vízállás miatt a Döbrentei térnél:

Bár a mini félsziget mesterséges eredetű, így hordalékkal belepve úgy néz ki, mint egy zátony, amit a jelek szerint még nem találtak meg a köveket egymás tetejére pakoló instagram-turisták :)

Ha valaki nem tudja: a Döbrentei térnél az a nagy lyuk a rakpart oldalában az annak idején a Tabánt többször is elmosó Ördög-árok patak "kijárata". A patak Nagykovácsi környékén ered, onnantól folyamatosan szedi össze a lefolyó vízeket. A XIX. század második felében kezdték befedni; ma az Akadémia villamosmegállónál tűnik el a felszín alatt, és onnantól nem is látni egészen eddig a lyukig. A kétezres évek végéig nem csak víz jött ezen a "titkos folyón", hanem szennyvíz is, aztán azt átterelték az alsó rakpart alatt a csepeli víztisztító felé vezető gyűjtőcsatornába, ez pedig megmaradt természetes lefolyónak. A kőlyuk nem csak az én gyermeki fantáziámat izgatta: talán a "Hahó Öcsi!"  az "Égigérő fű" című filmben van egy jelenet, amiben az átlagosnál erősebb fantáziájú főhős hajóval hajt be oda :)

A kép készítésekor 0 centis vízállás (ez nem a folyó fizikai mélységét jelzi, hanem egy alapszámhoz van viszonyítva) mellett hatalmas terület került szárazra a patak beömlése alatt. Nem rémlett, hogy itt korábbi kisvízeknél ilyesmit láttam volna, aztán egy hajós ismerős írta, hogy a közepes közelmúltban egy özönvízszerű esőzés után olyan erővel jött a víz az Ördög-árkon át, hogy a folyó közepe felé 50 méterig mérhető volt az áramlása, ami elmosta a torkolati műtárgyat - ezután erősítették meg itt a partot. Az akkor lerakott betonlapokra és kövekre azóta jócskán rakódott hordalék, úgyhogy ma már inkább természetes zátonynak néz ki.

Ebből a szögből mintha valami vadvízi életképre fotosopoltam volna rá a várost háttérnek, nem? Amikor nemrég dunai kisvízes bejegyzést készítettem, azt írtam, hogy már emelkedik a víz, ehhez képest most kisebb volt, mint bármikor az emberi emlékezetben...

Természetesen nem bírok úgy lemenni a Dunához, hogy ne vadásszam kicsit a hajókat, úgyhogy egy rövid videót is készítettem, feliratozással, hogy a nem annyira hajómániás néző is tudhassa, mit lát.

A múltkor voltak Henschelek, most jöjjön az északi part elmúlt másfél évben kicsit (végre) háttérbe szorult típusa, a Csörgő. A 2026-os nyári menetrendben az elmúlt években Bzmotos Füred-Tapolca vonatok egy része helyett rendes - értsd: mozdonyos - szerelvények jártak, ennek köszönhetően gyakrabban lehetett velük találkozni a Balaton északi partján, plusz szombatonként a Csabai Tekergőt is ők húzták:

A magyar járműgyártás emlékezete a köztudatban a 424-es gőzös/Pannónia motor/farmotoros Ikarus vonalon mozog, pedig gyártották pár további klasszikus masinát is kis országunkban. Néha még jót is! Például a váci hajógyár vízibuszai a mai napig fellelhetők Közép-Európa több országában, annak ellenére, hogy soha nem voltunk vízi nagyhatalom, a gyárnak pedig már az emléke is elhalványult.

Amikor itt a blogban vagy a weboldalamon vízibuszos élményekről írok, általában az 1960-tól gyártott 3011-es sorozatról van szó, mert abból van még pár működő példány az országban, bár szó szerint évről-évre kevesebb. De ez már a második generáció volt, mert az eredeti váci alumínium vízibusz a 301-es sorozat volt. Ezek többsége viszont vagy felismerhetetlenül át lett építve az évtizedek során, vagy már nem is létezik. Legalábbis itthon, mert Csehországban például több is dolgozik ebből a régebbi típusból, ők valahogy meg bírják becsülni ezeket az öreg csatalovakat. A bejegyzés főszereplőjét, a Jégmadár vízibuszt 1959-ben építették; ezt követően Megyer néven dolgozott a Dunán és a Balatonon is, majd 2016-ban a Drávára került, onnan pedig a Tiszára. És idén augusztustól újra lehet utazni vele, Tokajnál!

A váci Alumínium- és Horganyfeldolgozó Vállalatból az ötvenes években tervgazdasági utasítással csináltak hajógyárat. Kezdeti "sikerterméküket", az AN-2 aknásznaszádot 1956-tól követte a hasonló hajótestű, de sokkal békésebb 301-es vízibusz. Tömegközlekedési eszköz volt, kis merülésű, jó iránytartású, jó manőverezőképességű - és természetesen Csepel dízelek hajtották, mint akkoriban szinte mindent.

A formatervnél nem bírok nem felfedezni némi Ikarus-hatást - a korai időkét, amikor még panorámaablakok virítottak a kis oldalablakok felett. Kilátás és kinézet szempontjából ez nagyon klassz volt, de légkondi és sötétített üvegek nélkül a komfort rovására ment, legalábbis nekem mindig azt mesélték az öregek, hogy az Ikarus 30-ast azért hívták nejlonbusznak, mert mindenki beleizzadt, mint egy nejlon ingbe. És 55-ösön én is izzadtam már meg nyári napsütésben, igaz, csak nosztalgiajáraton. Mindenesetre a buszokról és a hajókról is eltűnt ez a megoldás egy idő után.

Kisgyerekként utaztam utoljára ilyen hajóval, úgyhogy komolyan meglepett, mennyivel tágasabbá tette az utasteret az, hogy a tetőhajlatok üvegezve vannak, és így a folyóparti erdőt is jobban lehetett látni. Ezzel együtt ezt a típust nem igazán nézelődésre tervezték, csak sajnálatos módon nagyjából pont akkor kezdett végleg elveszni a belvízi hajózás tömegközlekedés jellege, amikor ezek a járművek megjelentek. Ezen hamar megpróbáltak segíteni: a 3011-es sorozat hátsó fedélzete már részben nyitott volt, még később pedig "tetőteraszokkal" rontották el az áramvonalas formát, hogy az utasok közelebb kerülhessenek a környezethez. A kilencvenes években ez a hajó is így járt: az akkor már Akali néven a Balatonon dolgozó gép zárt hátsó fedélzetét átépítették, innentől kezdve fel lehetett menni a tetejére, és ott élvezni a menetszelet.

Bár ahogy említettem, ez a hajó is átépült valamennyire, és a hajtása sem Csepel már, a kinézete nagyrészt megmaradt. Főleg azokhoz a 301-esekhez képest, amiket a nyolcvanas-kilencvenes években szerintem primitívebb, bár valószínűleg praktikusabb? olcsóbb? szögletes felépítménnyel láttak el:

Ez itt például az 1956-ban Tomaj néven épült 301-es, mely ma LX-Dása néven szlovák lobogó alatt járja a Bodrogot 1991-ben kapott felépítményével.

Azért csak szebb a gömbölyű dizájn, nem? Egyébként ennél csúfabb dolgot is tudtak csinálni a remek hajótesttel, ez itt lent például eredetileg az Arács nevű 301-es volt, míg 2013-ben úszó csigabigát nem csináltak belőle:

A Déli Körvasút építésének fontos mozzanata volt, amikor 2026 májusának végén az addigra már csak egyetlen vágányon zajló forgalmat átterelték az újonnan épült vágányra és hidakra a töltés újonnan kiépített északi oldalán. Ezek a felvételek a régi töltésen meghagyott déli vágány utolsó napján készültek: a vonatok még a régi sínpáron és a régi hidakon (felüljárókon) haladtak. Magyarázó feliratok is vannak hozzá:

A Déli Körvasút építésének fontos mozzanata volt, amikor 2026 májusának végén az addigra már csak egyetlen vágányon zajló forgalmat átterelték az újonnan épült vágányra és hidakra a töltés újonnan kiépített északi oldalán. Ezek a felvételek már az új hídon zajló forgalmat ábrázolják. Az új szerkezet még nem a végleges helyén van, hogy lehetséges legyen a régi híd azóta már befejeződött lebontása, úgyhogy csak egyetlen vágány járható, csökkentett sebességgel. A videóhoz természetesen némi magyarázó felirat is tartozik:

Fogalmam sincs, mi lesz a budapesti személyhajózással. Azt tudom, hogy 2024-ben megváltoztatták a Dunaparti Építési Szabályzat kikötőket érintő speciális szabályozásait, jelentősen csökkentve a jelenlegi kikötőhelyek számát, de bárhogy próbáltam utánajárni a konkrét szabályozásnak, nem sikerült rájönnöm, hogy mi a pontos terv. Hallottam mindenféle belvároson kívüli kikötőhelyekről, hogy majd onnan kell ki- és bejönniük a hajóknak, de azóta se láttam, hogy ezek a belvároson kívüli kikötőhelyek hol épülnének, pedig a szabályzás 2025 januárjában életbe lépett, és ha minden igaz, a végrehajtása csak 2026 végéig lett elhalasztva. Amikor két éve először jártam az akkor még csak lehetőségként létező szabályozás miatt meghirdetett Dunai Kirajzáson, még reménykedtek az emberek, hogy valami kompromisszum születik, aztán azt hallottam, hogy nem született, még később pedig erős apátiát véltem felfedezni a hajós fórumokon, ti. hogy "majd csak lesz valami". Egy idő után aztán én is elengedtem a témát, max reménykedni tudok, hogy jövőre is kifutnak kedvenc hajóim, és nem nyírják ki a létező egyik legszebb városnézési lehetőséget. És persze elmentem a tavaszi felvonulásra:

Évadnyitó felvonulás a főváros közepén
Vajon jövőre milyen lesz?

A révfülöpi naplementézős hajón vártuk, hogy kedvenc plazmagömbünk eltűnjön a hegyek mögött, amikor hirtelen felbukkant a lellei naplementézős járat mellettünk, és a két hajó elkezdte egymást kergetni. Aztán elváltak az útjaink, de örök élmény marad, ahogy úgy videózom a körbe-körbe hajózó "Siófok" katamaránt, hogy nem kell utánafordulnom, mert a "Badacsony" katamarán fordul velem. Éljen a Z-hajtás!