HamPLÓ

2012-ben mutattam pár képet a Brno - Prága autópálya egy szükségrepülőtérnek kiépített szakaszáról. Valamivel később megemlékeztem arról, hogy bár ilyen létesítményeket a "keletiek" és "nyugatiak" is előszeretettel építettek, nálunk valamiért inkább a zöldbe települtek volna ki szükség esetén a katonai repülők (persze legendák azért vannak, hogy mi mindent terveztek leszállópályának itthon). A leghíresebb hazai füves le- és felszállóhely valószínűleg a Kenyeri melletti kemping air base volt, de annak idején mutattam pár másik helyszínt is.

A minap aztán - útban Lengyelország felé - áthaladtunk egy másik ex-csehszlovák autópálya-szükségrepülőtéren Vyškov mellett. Odafelé elfelejtettem lefotózni, visszafelé viszont már nem!

Ez a 2,4 km hosszú autópályaszakasz egy füves reptér mellé esik, azaz kicsit olyan, mintha az M1/M7 bevezető szakaszát bekanyarították volna a budaörsi reptér mellé. Felismerhető arról, hogy hiányzik a két irány közti zöldsáv, a két végén pedig ott vannak a jellegzetes repülőgép-állóhelyek.

A 30-as években kiépült repteret a II. világháború során a Luftwaffe használta, majd '48 után rátette a kezét az immár kommunista állam. Elvileg sportcélokra használták, de ez egy szocialista országban potenciálisan katonai feladatokat jelentett, úgyhogy '52-ben a helyet alkalmassá tették nagyobb gépek és sugárhajtású vadászok fogadására. Amikor aztán a nyolcvanas években megépítették a D46-os autópálya itt elhaladó szakaszát, egy darabot kiharaptak a füves pályából, az autópályát viszont aszfalt helyett beton felülettel építették, nyílegyenesre: ha háború lett volna, a katonai gépek azt használták volna.

A 2020-as retró hétvégén a Balaton északi partján találkozhattunk a 224-es pályaszámú Púpossal, mely aztán visszatért otthonába, Hatvanba. De nem ám rozsdásodgatni, hanem dolgozni!

Nincs már túl sok működőképes M40-es: Záhonyban dolgozik három vagy négy, van két modernizáltja a GySEV-nek, van a MÁV Nosztalgiának négy (?), végül pedig megvan Hatvanban a 224-es és a néhány évvel ezelőtti balatoni fürdős vonatok sztárja, a 235-ös. Utóbbi kettő inkább csak egyfajta tartalék, ha épp nincs más; esetleg kisebb tehervonatokkal látható még. Az utóbbi hetekben beugró szerepben tündökölt a típus: nem volt elég bevethető Usgyi (MÁV 6341-es sorozatú motorkocsi), ezért hétköznapokon egy Hatvan - Somoskőújfalu személyvonatpárt Púpos + klasszik Bhv összeállításban adtak ki.

Ugyan teljesen lutri volt, hogy aznap nincs-e mégis pont elég Usgyi, KZsocival felkerekedtünk, és szerencsénk volt, bár én jól beparáztattam magam még az odaúton, ugyanis a VonatDroid alkalmazás szerint az egyik hatvani peron mellett ott állt egy orosz motorvonat. És tényleg ott is volt, csak nem az indult Somoskőújfaluba, hanem az általunk favorizált mozdonyos szerelvény:

Tizenhárom éve vonultak nyugdíjba az utolsó UV-k. A legutolsó menet végén meghatottan fotózkodtunk a budafoki Városház téren, amikor a feldíszített szerelvény hirtelen ajtót csukott, és elment a kocsiszínbe, maga mögött hagyva körülbelül száz közlekedésbarátot. Profán vége volt ez az 51 üzemben töltött évnek :)

Gyerekkoromban baromi érdekes helynek tűnt a Batthyány téri HÉV végállomás. Innen indulni majdnem olyan izgalmas volt, mint az utazás végcélja, Szentendre! Persze a zöld vonatok most is innen indulnak, csak a Fonódó miatt kapott egy alátámasztó oszlopsort a födém.

Pécsváradra 2009 decembere óta nem járnak vonatok, és a háttérben látható MDmotok sincsenek már velünk egy ideje. A pályaudvar viszont jobb lett azóta.

2011 januárjának elején már hosszú napok óta megvolt életem első HD kamerája, és a jelek szerint elmentem vele kicsit Fogasozni. Hogy aztán miért nem töltöttem fel az akkor készült felvételeket? Jó kérdés. Talán mert semmi különöset nem mutattak, és a fények se voltak az igaziak? Vagy a hangminőség miatt, amit nem is tudok hirtelen hova tenni?