A 2020-as retró hétvégén a Balaton északi partján találkozhattunk a 224-es pályaszámú Púpossal, mely aztán visszatért otthonába, Hatvanba. De nem ám rozsdásodgatni, hanem dolgozni!
Nincs már túl sok működőképes M40-es: Záhonyban dolgozik három vagy négy, van két modernizáltja a GySEV-nek, van a MÁV Nosztalgiának négy (?), végül pedig megvan Hatvanban a 224-es és a néhány évvel ezelőtti balatoni fürdős vonatok sztárja, a 235-ös. Utóbbi kettő inkább csak egyfajta tartalék, ha épp nincs más; esetleg kisebb tehervonatokkal látható még. Az utóbbi hetekben beugró szerepben tündökölt a típus: nem volt elég bevethető Usgyi (MÁV 6341-es sorozatú motorkocsi), ezért hétköznapokon egy Hatvan - Somoskőújfalu személyvonatpárt Púpos + klasszik Bhv összeállításban adtak ki.
Ugyan teljesen lutri volt, hogy aznap nincs-e mégis pont elég Usgyi, KZsocival felkerekedtünk, és szerencsénk volt, bár én jól beparáztattam magam még az odaúton, ugyanis a VonatDroid alkalmazás szerint az egyik hatvani peron mellett ott állt egy orosz motorvonat. És tényleg ott is volt, csak nem az indult Somoskőújfaluba, hanem az általunk favorizált mozdonyos szerelvény:
A Púpos lehet, hogy nem a legerősebb dízelmozdony a világon, de szerintem az egyik legszebb hangú és legszerethetőbb - gyönyörűen dörmögve-fütyülve küzdötte fel magát egyre magasabbra a Zagyva völgyében! Külön érdekesség volt, hogy nemcsak a magyar vasútbarátok érdeklődését keltette fel a régimódi vonat, hanem több angol fotós is velünk utazott. Plusz a sínek mentén is láttunk fotósokat.
Egyébként néhány nappal korábban, majd egy nappal később a másik Púpos is felbukkant a 81-es vasútvonalon tehervonattal, bizonyítva, hogy jó az öreg a háznál. Kicsit sajnálom, hogy a mi utazásunkkor nem dolgozott mindkét gép, de így is tökéletes kirándulás volt, jó idővel és szép mozdonnyal!
Ez megy most