HamPLÓ

Nemrég alkalmam nyílt meglátogatni a kassai repülőmúzeumot a Légiforgalmi Kulturális Központ munkatársaival. Sok szép dolgot láttam, szerintem lesz is belőle pár blogbejegyzés, de most csak egy masinát mutatnék be onnan, őt:

Ebből a szögből nem is látszik, miért tetszik nekem ez a masina - oldalról nézve viszont valahogy sokkal modernebbnek mutatja magát, mint ahogy azt a dupla szárnyak sejtetnék:

Az Avia B-534-es (másfajta jelöléssel B.534-es) a harmincas évek első felének tipikus átmeneti technológiájú vadászrepülőgépe volt - és igen, ez az Avia ugyanaz az Avia, amelyik annak idején a jellegzetes, Renault-licensz teherautókkal kékítette a kelet-európai utcaképet. A gép a B-34-es utódja volt, melyből csak kevés épült, mert továbbfejlesztett változata, a spanyol V12-es motorral ellátott 534-es ígéretesebb volt.

By Unknown - http://www.cs-letectvi.cz/obrazky/avia-b-534/avia-b-534-2.jpg, Public Domain, Link

Az először 1933-ban felszálló prototípus még nyitott kabinnal épült, és ez is a típus átmenetiségét mutatja: ekkor ugyanis még nem csak az nem dőlt el, hogy a jövő a behúzható futóműves, gyors monoplánoké és nem a fordulékony, de lassú kétfedelűeké, de még a pilóták egy része is jobb szerette közvetlenül érezni a levegőt.

Ha nem is annyiszor, mint az előző évben, de 2018-ban is jártam párszor Szlovákiában, sose távolodva el túlságosan a sínektől: volt, amikor nosztalgiavillamosozni és -buszozni mentem Pozsonyba, máskor lanovkázni a Magas-Tátrába, néha pedig kimondottan vonatozni. Ezen az oldalon vegyesen mutatnék pár képet és videót ezekről az utakról, az elején egy kis gyorstalpalóval északi szomszédunk vasútföldrajzáról, hátha úgy érthetőbb lesz az, amikor mindenféle egyenáramról meg felső körről írok :)

Szlovákiai vonatfotós csavargások 2018-ban
Ipolyságtól a Magas-Tátráig, Kassától Pozsonyig

Áprilisban bemutattam Karl Holzinger néhány színes felvételét a Váci útról, most viszont fekete-fehérben fogunk visszautazni az időben!

A külső Váci út szerintem kevésbé volt városias, mint a belső - leszámítva a Megyeri és a Fóti út közti részt, ahol a Vízműveknek és az Egyesült Izzónak köszönhetően mintha egy másik helyre kerültünk volna pár száz méter erejéig. Az út szélén futó síneken balra egy egyirányú Bengáli közeledik felénk, jobbra pedig egy középbejáratú pótkocsi hátsóját látjuk. A tojáslámpás Skoda által kicsit takart busz típusát sajnos nem ismerem fel, a megfejtést kommentben várom :)

1980-ban járunk, a 12-es és 14-es villamosok vágányainak felújítása miatt tűnt fel ez a HÉV-mozdony a Béke utcában. A faburkolatú L III-as típus nem volt különösebben szép, de nem csak a HÉV 1000 voltja, hanem a villamosvasút 550/600-a alatt is működött, úgyhogy néha lehetett a városban is látni.

Kicsit arrébb állt a párja, a 21-es pályaszámú zöld erőművész. Ez a gép ma is megvan, a szentendrei múzeumban lehet találkozni vele.

A 43-as villamos eredetileg HÉV-nek épült, csak 1963-ban sárgult be. A vicinális jelleg emlékét - többek közt - néhány állomásépületecske őrizte a végsőkig, például a budafoki József Attila utcánál. Hangulatos ez a fotó, bár a kopott vakolat és a hullámos sínek egyértelműen a leépülés jelei. Ez a kép '81 augusztusi, '83-ban meg is szüntették a vonalat, pontosabban felfüggesztették a közlekedést rajta. Pedig milyen jól jönne, ha legalább a Camponáig meglenne!

Tavaly bemutattam a brnói főpályaudvart, az idei nyári kiruccanás során azonban nem oda érkeztünk, és nem onnan indultunk vissza Pestre, hanem a helyi Kelenföldről, Brno-Židenice állomásról:

Mivel a főpályaudvar középső részén éppen építkeztek, a városon átmenő vonatok (lásd "dálkové linky" feliratú vonal) egy déli kerülő útvonalat jártak be, itt és Brünn-Alsón (dolní nádraží) megállva:

Ez a vonatukhoz túl hamar kiérő vasútbarátok számára azt jelentette, hogy várakozás közben a személyeket a főpályaudvart normál esetben elkerülő tehervonatokkal keveredve lehetett fotózni. Pontosabban inkább csak videózni, mert az erősen lefelé tartó nap miatt a fényviszonyok már nem voltak az igaziak.

Volt itt minden, mint a bazárban: dízel és villamos motorvonatok, Plehácsok, Kocúrok, Búvár..!  Az indexképen látható motorvonatot kiemelném a kínálatból: bár ránézésre olyan, mint az, amit Kassán mutattam korábban, azzal ellentétben ez váltóáramról üzemel. Bővebben a videó szokásos feliratain olvasható, hogy épp mit látunk.

Ami nem látszik a filmecskén: a vonatunk jóelőre ki volt írva a monitorokon és kijelzőkön, aztán kiírták, hogy tíz percet késik... aztán pár perccel az eleve kései érkezés előtt hirtelen eltűnt a kiírás, és megjelent helyette egy helyi személyvonat. A biztonság kedvéért lementünk az aluljáróba, ahol a monitoron nem csak az éppen aktuális indulások látszottak, de ott se írták, hogy hova érkezik a miénk, vagy hogy mi a helyzet a nagyvilágban. Aztán a személyvonat elment, mi pedig visszakaptuk a kiírásunkat ugyanoda - a vonat végül húsz perc késéssel futott be...

Majd' egy hónapja (de gyorsan telik az idő!) meséltem a régi pozsonyi főpályaudvar területén működő közlekedési múzeumról, mozdonyok képeivel körítve. De gumikerekűek is rejtőzködnek ám az egykori raktárakban!

Az első pillantásra világos, hogy ez egy Fityó, de mik ezek a gülü szemek? Nos, ha minden igaz, ez a Fiat 500-as amerikai verziója. Hozzászoktam, hogy a Egyesült Államokban mindig átvariálják a fényszórókat (lásd VW Rabbit, Mercedes W123), de itt a kocsi teljes karakterébe belenyúltak ezáltal. Mondjuk biztos aranyos, ha valaki szereti a békákat :)

Hívogató látvány, nem? Elég sok kiállított autón volt rendszám - lehet, hogy ezek működőképesek és minden papírjuk is megvan? El kell csípnem egyszer azt, amikor kint vannak az utcán!

A Pragát itthon leginkább a V3S szippantósok kapcsán ismerjük, holott az 1907-ben alapított gyár 1945-ig számos szép személygépkocsit is gyártott, például a Picollót. A típust 1924-tól 41-ig építették, ez a konkrét példány '32-es.

Annyian mondták, hogy "te már biztos voltál a vonatos sörözőben a Vencel téren", hogy most már tényleg el kellett mennem oda:

Mondjuk én több gőzösre, esetleg néhány Búvárra számítottam, de valamiért Ge 4/4 III-asból volt a legtöbb. A mi italainkat azért gőzös hozta ki :)

Nyáron két hétvégén is nagyon kitett magáért a MÁV, térdig gázoltunk a régi mozdonyokban! Nagyon visszafogottan fogalmazok, ha azt írom, hogy ezért igazán megérte hajnali háromkor kelni :)

Balatoni retró hétvége
Púposról Nohabra váltás, majd bajszos Szergejről simára

A történelmi Csehország fővárosa után következzék Morvaországé, vas- helyett pedig gumikerék, de még mindig elektromos hajtással! Amikor ugyanis augusztus utolsó napján Brnóban jártam, nem csak villamosokat és autókat láttam, hanem régi trolikat is a második világháború utáni Csehszlovákiából.

A 6Tr-ből nem készült nagy sorozat: 1949-ben 15 példány épült Brnónak, 1 pedig Plzeňnek. A képen látható az utóbbié volt, jelenleg a brnói Technikai Múzeum tömegközlekedési gyűjteményéhez tartozik. A plzeňi Škoda Művek a harmincas évek elejétől gyártott trolibuszokat: az első három körben (1Tr, 2Tr, 3Tr) háromtengelyeseket, aztán jött ez, már csak két tengellyel. 4Tr és 5Tr nem volt, azokat a projekteket elsöpörte a világháború.

A következő sorozatot, a 7Tr-t az ötvenes évek első felében építette az akkor éppen Vlagyimir Iljics Lenin Művek (Závody V.I. Lenina) néven működő plzeňi gyár, az előző típus finomításaként. Összesen 173 példány készült belőle, melyekből Csehszlovákián kívül Lengyelországba is került néhány. Ahogy a képen látható, a járműparádé útvonalának kiválasztásakor nem igazán gondoltak a fotósokra, ugyanis a járművek eleje totál árnyékban volt, az oldaluk viszont teljesen be volt világítva - a háttérrel együtt, amit nem lehetett nem túlexponálni, ha látni akartuk a kocsi elejét. Lehet, hogy inkább csak nézelődnöm kellett volna :)

A korábban Pozsonyban már látott 9Tr - elsősorban a KGST-nek köszönhetően - világsiker volt, hétezernél is több készült belőle; csak a számunkra is ismerős ZiU-9-ből gyártottak többet a műfajban! Több mint húsz éven át építették, 1960-tól Plzeň helyett Ostrov nad Ohříban. Egyébként 8Tr is létezett, de olyan vagy nem vett részt a felvonuláson, vagy elfelejtettem lefotózni - aki szeretne látni egyet, kattintson ide!

Ezek a képek már megjárták az Index címlapot és az albertfalvai facebook csoportokat is, de én csak nemrég akadtam beléjük, úgyhogy most akkor is ezek következnek, ha nem számítanak újdonságnak. Ha esetleg valaki azt olvasná ki a magyarázószövegekből, hogy fikázom a környéket, annak gyorsan elmondom, hogy helybeli vagyok, ráadásul választottan, nem beleszületetten :)

Amikor kicsi voltam, apu mesélte, hogy a Fehérvári úton régen HÉV-ek jártak. Én ezen eléggé kiakadtam, mert nekem a HÉV-et a hosszú NDK kígyók jelentették, és el nem tudtam képzelni, azok hogyan fértek el ott. Később kiderült, hogy bár hosszúak, de mégis villamos jellegűek voltak az itt közlekedő zöld szerelvények; itt fent rögtön látunk is egyet a Körtér felé menni a Csonka János térnél, ahol a kép készítésekor, 1960-ban még nem állt a Kismotor és Gépgyár modern épülete, ami tönkrevágta a fél körtér jellegű közterület alaprajzát.

Érdekes, hogy ma mennyivel zöldebb a környék! Részben persze azért, mert a Google StreetView képe nem télen vagy kora tavasszal készült, mint (sejtésem szerint) a régi. "No meg nem fekete-fehér filmre" © sako :)

A Barázda utca (jobbra) magasságában vagyunk - a vele szemközti Major utca (balra) akkor még becsatlakozott a Fehérvárira. Egy dél felé tartó villamost is láthatunk: ezek 1963-ig együtt közlekedtek a HÉV-ekkel. Érdekes egy időszak lehetett, mert a felsővezetékben 550 volt volt, a HÉV-eknek azonban 1000 kellett volna. Ennek köszönhetően a zöld szerelvények lassan, úgymond "félgőzzel" tudtak közlekedni, a teljesítményüket csak a budafoki kocsiszíntől kifelé tudták kihasználni, ott ugyanis nem kellett a villamossal közösködni, mehetett az 1000 (később 1100) volt a madzagba...

Bár a régi kép bal oldalára ráült egy lakótelep, jobbra még meglepően sok megvan az előbb látott épületekből. A jókora fák azért jól állnak a látképnek!

Az Andor utcában én is sokszor láttam a Fehérvári utat keresztező tehervonatot, de a kép bal alsó sarkában a kábelgyárba kanyarodó vágány már rég nem volt meg akkor, pedig még zajlott némi teherszállítás a villamosvonalon a Budalakkba és a BHG-ba. A jobb szélen egy Ikarus 60-ast láthatunk, mögötte pedig egy 4-es villamost, az ugyanis akkoriban a budafoki kocsiszínhez járt.

Hát... ez a hely azért nem lett szép később se. Próbálom kitalálni, mit írjak ide, de nem jut eszembe semmi azon kívül, hogy a valóságban azért nem olyan élhetetlen, mint ahogy ez a széleslátószöggel torzító panoráma sugallja.

Egy pozsonyi nosztalgiavillamosozás kapcsán már meséltem a Csehszlovákiában a hatvanas évektől gyártott Tatra T3-as villamosokról, melyek majdnem annyira hozzátartoztak a keleti blokk nagyvárosainak utcaképéhez, mint a kopott zakóban cigiző rosszkedvű emberek. Ez volt _a_ villamos a "béketábor" nagy részében - e téren Magyarország volt a kivétel, ami erősítette a szabályt -, úgyhogy a fél világon össze lehetett futni a lentihez hasonló (sokszor ugyanígy piros-krém festésű) tujákkal:

2001-ben T3.RP típussá átalakított 1966-os T3-as, háttérben a prágai várral

A T3 prototípusát 1960-ban mutatta be az akkor éppen a Československé vagonky Tatra, sdružení národních podniků egyesülés irányítása alatt működő egykori Ringhoffer Művek. Az előd T2-esnél könnyebb szerkezetű, de ugyanúgy PCC gyorsítóműves, és ugyanúgy két és fél méter széles járműveket egészen a kilencvenes évekig gyártotta az 1963-ban a ČKD konszernbe átszervezett smíchovi üzem, melynek akkor a néven kívül (már) semmi köze nem volt a Tatra autókat tervező kopřivnicei céghez.

1987-es gyártású T3SUCS Pohořelec megállónál

Ezek a villamosok máig a prágai utcakép részét képzik, de mielőtt elkezdjük a vasútbarátok körében különösen népszerű "régen minden jobb volt/ezekben még volt anyag/a mai villamosok bezzeg nem fognak hatvan évig közlekedni" morgolódást, szögezzük le, hogy a látszat ellenére a prágai T3-asok nagy része újabb, mint a Ganz csuklósok, sőt, sokuk fiatalabb a budapesti Tatráknál vagy a hannoveri villamosoknál is! És nem csak arról van szó, hogy az évek során egyre korszerűbb villamosberendezéseket raktak ugyanazokba a kasztnikba, hanem arról, hogy az utódnak szánt csuklós KT8D5 típus gyártásának csúszása miatt a nyolcvanas években újra elkezdtek gyorsítóműves T3-asokat építeni, gyakorlatilag ugyanolyanokat, mint a hatvanas években (később persze korszerűsítették egy részüket).