HamPLÓ

2019 az évek óta tervezett, de eddig meg nem valósított vasútmániás kiruccanások éve volt: végre sikerült "bányászlámpás" motorkocsival utaznom, végre sikerült elkapnom egy hullámos oldalú Tatra villamost, és végre sikerült elcsípnem gyerekkorom egyik kedvenc járművét a Tátrai Villamosvasúton.

Évek óta hiába próbáltam időben megtudni, mikor közlekedik az egyetlen működőképesen megmaradt példány: mindig csak utólag láttam képeken, hogy "előző hétvégén". Idén aztán jó előre kinéztem magamnak a Poprádi Veterán Vasúti Klub oldalán, hogy nyáron minden második vasárnap jár - páratlan vasárnapokon a még régebbi Ganz szerelvény közlekedett, de azzal már utaztam 2003-ban. A gondom az volt, hogy nem találtam útitársat, egyedül meg elég unalmas ennyit utazni két órányi elektricskázásért. Végül Mariannomat sikerült rábeszélni a nyár utolsó vasárnapján, "ránk fér egy kis hegyilevegő" jeligére :)

Augusztus 25-én tehát végre ott álltam a tátrai elektricska poprádi nagyállomás fölé keresztben odaépített végállomásán, és nemsokára fel is bukkant a rendszerváltás előtti festést viselő hegyivillamos a távolban! Pont olyan kedvesen bambuló "arca" volt, mint ahogy emlékeztem rá, és pontosan úgy belelkesültem tőle, mint 8-9 évesen...

A 420.95 (eredetileg EMU 89) sorozatú motorvonatot - mit is írtam a minap a megjegyezhetetlen típusjelzésekről? - csak "Hármasiker", azaz Trojča néven emlegetik a helyi vasútbarátok, akik szemmel láthatóan szépen gondját viselik. Új korában se lehetett szebb! Annyira imádnivalóan csehszlovák a belseje ezekkel a műanyag ülésekkel, nem? Még hamutartók is vannak benne, ami egy mai járműnél elképzelhetetlen lenne. Nem mintha normálisnak tartanám azt, aki ilyen jó levegőn bagózni akar, de akkor is, tökéletes volt az időutazásos élmény.

Autor: Felix O – The high Tatra electric railway. Štrbské Pleso, March 1993, CC BY-SA 2.0, Odkaz

A síelők és túrázók által való használtra tervezett motorvonatokat a mi Tatra villamosainkat is gyártó Tatra Smíchov építette a hatvanas évek második felében az 1970-ben megrendezett sí világbajnokság forgalmát elszállítandó. Akkoriban az egész Magas-Tátrát felpolírozták infrastruktúrailag: új szállodák épültek, megújult az elektricska és a tarajkai sikló, illetve újjáépítették a csorbai fogaskerekűt is. Az új elektricskának tágas utasteret terveztek, és az emelkedőkre való tekintettel mind a négy forgóváz hajtva volt. Alapvetően persze a T3-as és K2-es villamosokból indultak ki, ahogy az ránézésre fel is ismerhető.

A "régiképes" válogatásaim elsősorban Budapestről szoktak szólni, de nem túlzásba vitt lokálpatriotizmusból kifolyólag, hanem mert a külföldi fotósok legtöbbször a fővárost keresték fel. Persze néha felbukkannak képek például Szegedről, de az ilyesmi kivételnek számít. Most egy ilyen kivétel következik, Ernst Plefkától ugyanis kaptam néhány szép 1977-es miskolci felvételt.

A borsodi megyeszékhelyre tett kirándulásaim túlnyomó többsége a Tiszai pályaudvar előtt, a Kandó Kálmán téren kezdődik, úgyhogy innen indul virtuális sétánk is. A ma is létező végállomáson egy motor+pót+pót összeállítást látunk. Akinek a motorkocsi ismerős, az jó nyomon jár, ez bizony tényleg úgy néz ki, mint egy acélvázas ezres! Igazából viszont nem az, papíron ugyanis a Miskolc-Diósgyőri Helyiérdekű Vasút (MDV) 52-es pályaszámú ötablakos favázas motorkocsijaként született 1910-ben, és 1960-ban "acélvázasították". Az idézőjel annak szól, hogy ez a gyakorlatban egy új jármű építését jelentette, amit átkönyveltek a régi kocsi helyére. Ekkor kapta a 47-es számot is, amit 1977 júniusi selejtezéséig viselt.

A mögéje kapcsolt két pótkocsi viszont tényleg meglehetősen koros volt a kép készítésekor: a Budapesti Villamos Városi Vasút 1910-ben szerezte be a típust, még szimpla ajtókkal. A Beszkárt 1941-ben kettősfeljárósította őket, majd az ötvenes évek végén a Fővárosi Villamosvasúttól kerültek Miskolcra. Selejtezésük '77-ben zárult le, tehát Ernst még épp időben örökítette meg őket. Érdekesség, hogy ha minden igaz, a felénk legközelebbi, 209-es pályaszámú kocsi ma is megvan, egy hétvégi telken (Miskolcon elég sok selejtezett villamost vettek meg fészernek, hétvégi háznak).

Persze nem csak használtan beszerzett villamosok jártak ekkor Miskolcon, a balra látható Bengálit például újonnan vették állományba 1967 elején. A jobbra álló M4-es "fedett motoros teherkocsi" viszont ismét jövevény: eredetileg 1904-ben vásárolta a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, és 1960-ban került ide. A napjainkban is használt Mukik elődje ma is megvan, felújításra vár Pesten.

A kinézetre a 47-essel teljesen megegyező 45-ös papírforma szerint eredetileg a "BÚR-vasút", azaz a nem kimondottan rövid nevű Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút 33-as pályaszámú favázasa volt, amit a Fővárosi Villamosvasút '52-ben adott el Miskolcnak. 1960-ban acélvázasították, ami itt is egy új kocsi építését jelentette, emiatt nézett ki ugyanúgy, mint a teljesen más eredetű 47-es. Így közlekedett egészen 1977 júniusáig, amikor munkakocsit csináltak belőle. Végül 1998-ban selejtezték. És ha nem néztem be, akkor a felvétel a Thököly Imre utcánál készült.

Itt már a vasgyári hurok felfelé tartó ágában vagyunk, ami nagyjából ma is ugyanígy néz ki. Nincs már ellenben 3-as járat, ami a 2-es "ellenpárja" volt: Diósgyőrből (azaz kelet helyett nyugatról) jött a Vasgyárig, és fordult vissza a hurokban. Egyébként ezen túl volt az Acélvárosnak időnként egy 0-ás körjárata, egy 4-ese, aminek csak kevés nyoma maradt, és nagyon régen még egy vonala, Hejőcsabára.

Még mindig a 2018-as képeimet dolgozom fel, és gondoltam, a múltkori cseh képmutogatás után esetleg valakit érdekelhetnek a különböző régi és/vagy fura vasak is, amiket a kassai fűtőházban láttam. Miközben a szöveget írtam az oldalhoz, konstatáltam, hogy a cseh és szlovák vasutasok ugyanúgy imádtak mindennek nevet adni, mint a hazaiak. Mondjuk szükség is lehetett erre, mert ki bírja megjegyezni azt, hogy "752-es sorozat", vagy "S499.1", amikor csak a hazai ipar száz körüli számú típust gyártott...

Nyílt nap a kassai fűtőházban
Mozdonyok, motorvonatok és az ő fura beceneveik...

És akkor megint autózunk egy kicsit. Legutóbb elcsúsztunk a drágább jószágok felé, úgyhogy most nézzünk néhány csehszlovák remeket a rendszerváltás előttről!

Múlt hónap végén villamosokat nézni mentem Brnóba, de a síndöcögények felvonulásának körítéseként állt néhány öreg gumikerekű is a helyszínen, köztük ez a Škoda 110R. Emlékszem, hogy megbámultuk anno, ha láttunk egy ilyet, máig imádom! Igaz, az 52 lóerős motorjával biztosan nem volt egy kimondott Porsche-gyilkos, de nagyon csinos volt.

Nem tudom, hogy a kilencvenes években mit szívtak Mladá Boleslavban (vagy Wolfsburgban), hogy azt a szögletes semmiséget Feliciának keresztelték, hiszen ezt a nevet annak idején egy sokkal szebb és érdekesebb járgány viselte, már tudniillik ez itt fent. Szerintem gyönyörű!

Kortársa, az Octavia kicsit fáradtabb kinézetű volt, bár az alapvető vonalai megegyeztek a Feliciáéval.  Azért érdekelne, hogy mennyire volt jó autó, hisz a külső nem minden. Nagybátyámnak egy időben Octaviája volt, ha jól emlékszem, de őt már nem tudom megkérdezni.

Na itt dobtam egy hátast, mert ilyet még nem láttam: egy rikító piros Velorex! Elsőre nem is tudatosult bennem, mitől tűnt annyira furcsának, ...

... aztán megszámoltam a kerekeit :) Igen, ez egy négykerekű Velorex JK Sport, ami Julius Kubinsky formatervező után kapta a nevét. Hogy ez tényleg a mérnök által épített két jármű egyike-e, vagy replika, azt sajnos nem sikerült kiderítenem.

Azt már mutattam, hogy milyen volt a Szergej vontatta csíkos gyorsvonati kocsi ablakában lógva élvezni az északi parti kanyargást, most következzék az a mozdony, ami miatt hajnali négykor ott kuksoltam egy vonaton a Déli pályaudvaron, hogy átszállással már nyolc utánra ott legyek Tapolcán.

A 114-es Púpost eddig még csak képen láttam, úgyhogy végre meg akartam nézni élőben is! A színe szerintem világosabb, mint a gyerekkoromban itt-ott még látható nem-piros M40-eseké; úgy fogalmaznék, hogy az emlékeimben spenót színűek voltak ezek a jópofa mozdonyok, ez meg inkább sóska - igaz, ki tudja, mennyire találó a hasonlat, hiszen piros-zöld színtévesztő vagyok :) Azt, hogy szín más, azt persze más is megerősítette, de a hozzáértőek szerint az évek során változott az árnyalat, úgyhogy lehet, hogy ez a szín is hiteles. A kockás "partedlit" külön imádom, klassz volt, amikor még minden sorozatnak külön festésmintát találtak ki, nem egyenszínű volt a teljes flotta!

A cseh vasutat sokkal kevésbé ismerem, mint a németet, osztrákot vagy szlovákot, de 2018-ban kicsit közelebb sikerült kerülnöm hozzá. Kevés párhuzamot lehet vonni a magyarországival: nagyobb népsűrűség, emiatt több vonal, a járműveket pedig a közelmúltig szinte mind maguk gyártották... Ugyanakkor az ország ketté van vágva egy váltakozó feszültséggel és egy egyenfeszültséggel villamosított részre, ami nem könnyíti meg az életet. A szögletes mozdonyaikat még csak épp kezdem megkedvelni, a gömbölyű dízeleiket viszont kimondottan imádom :)

Cseh peronokon csavarogva 2018 júliusában és augusztusában
Régi vonat, új vonat, szögletes vonat, gömbölyű vonat...

Aki szerint a minapi gumikerekezés nem jelentett elég változatosságot a sok síndöcögény után, az fellélegezhet, mert most valami egészen más következik, és nem montipájtoni értelemben. Tegnapelőtt este kikapcsolódásként random zenékre kattogtattam a youtube-on, amikor is az éppen szóló számoknak utánaolvasva az derült ki számomra, hogy a nyolcvanas évek jó pár ikonikus videóklipjét ugyanaz a két ember, a Godley&Creme duó rendezte. Most ezekből válogattam néhányat, egy korábbi, Russell Mulcahyról szóló bejegyzéshez hasonlóan. Nem hiszem, hogy ez lesz az év leglátogatottabb bejegyzése, de néha ilyen is kell.

De előtte egy nagyon rövid történelemóra: a 10cc nevű angol bandáról nem sokat tudok, a fentebbi az egyetlen szám, amit ismerek tőlük. Ebben a formációban zenélt egy ideig Kevin Godley és a vicces nevű (én kérek elnézést, de nem lehet kihagyni) Lol Creme, akik a fentebbi számhoz annyiban kapcsolódnak, hogy nem ők szerezték azt, viszont majdnem megakadályozták, hogy lemezre kerüljön, annyira nem tetszett nekik. Végül mégis felvették, de alaposan átdolgozva, így lett belőle sláger. Hőseink '76-ban otthagyták az együttest, hogy a saját útjukat járják, majd több lemez után a hetvenes évek végén elkezdtek klipeket rendezni, továbbra is duóként.

Például ilyeneket, mint ez. Annak idején a hideg kirázott, amikor először láttam, és valószínűleg ez is volt a cél. Szerencsére a duó nem ragadt le az érthetetlenül művészieskedő látványnál, ...

... máskor például ilyen abszolút profi filmet alkottak az adott zene köré. Legalábbis szerintem nagyon illik a kép ehhez az Asia slágerhez!

Megint máskor idétlen James Bond-paródiát rendeztek egy valódi James Bond-film címzenéje köré. A Duran Durannal valószínűleg jó munkakapcsolatban álltak, mert pár évvel korábban ők rendezték a "Girls on Film" klipjét is, ami nagy MTV kedvenc volt.

De ők rendezték a zaklatók himnuszának, az "Every Breath You Take"-nek a klipjét is. Szerintem itt is tökéletesen eltalálták a zene hangulatát (a szövegét szerencsére meg se próbálták:).

Már egy ideje szemeztem a nagyobb szlovák pályaudvarokon üres kocsikkal tili-tolizó, furán szögletes dízel-villamos mozdonyokkal, de valahogy mindig lemaradtam arról, amikor épp mozogtak. Róluk van szó:

A "Nagy Hektor" (Velký Hektor) becenevű gépeket 1962 és 72 közt gyártotta a ČKD, a "Hektor" becenevű, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján épült sorozat alapján:

By Rainerhaufe - Own work, CC BY-SA 4.0, Link

Első ránézésre rettentő nagy különbség nem fedezhető fel köztük (a forgóvázakat később egységesítették, úgyhogy pusztán az alapján nem lehet megkülönböztetni őket), de állítólag a nagyobbik komfortosabb és megbízhatóbb volt. Majdnem 300 készült belőlük, és ahogy augusztusban Zsolnán láthattam, elég sok még működik közülük.

A képeken talán nem látszik, hogy a fülke falai, illetve a géptér eleje nem teljesen függőlegesek, hanem kicsit befelé dőlnek. Ettől valahogy olyan aranyos játék kinézete lesz a masináknak.

No, mostanában kicsit túlzásba vittem a vaskerekűeket, úgyhogy autózzunk, pontosabban garázsozzunk egyet! Ugyan Mercedeseztünk, Ferrariztunk, mindenféléztünk már onnan az elmúlt hónapokban, azért még maradjunk egy kicsit a régi és/vagy drága kocsik berlini gyülekezőhelyén, a Classic Remise-ben! (Ha valahol rosszul ismertem fel a képen látható kocsit, írjátok meg kommentben, hisz közismerten nem az autók a szakterületem:)

Ha jól sejtem, ez egy Lamborghini Espada, amiről gyerekkori autóskártyás élményeim vannak csak - most meg ott állt előttem az üvegdobozban.

DeTomaso Panterám viszont matchboxban is volt, rögtön kettő is (már fogalmam sincs, miért). Imádtam: a formáját, a nevét, mindent!

A Lancia Stratost valószínűleg űrhajónak tervezték, csak nem készült el hozzá a hiperhajtómű, ezért inkább autóként gyártották :)

És maradjunk még kicsit az "olcsó" olasz autóknál: ez itt egy Maserati Biturbo Spyder. Ő már az olasz kocsik kockásodó korszakában készült, de azért nem csúnya. Tényleg, nem volt ilyen is autóskártyán? Valahonnan csak megtanultam, hogy van olyan, hogy biturbó...

A Fiatról elsősorban az olcsó autók jutnak eszembe (leginkább nagybátyám egérkamion 500-asa), de csináltak ők szép kocsikat is. Igaz, a képen láthatót a Pininfarina rajzolta, ha jól tévedek.

A Monteverdi egy svájci kisszériás gyártó volt, amiről bevallom, ezelőtt még sose hallottam. A fentebbi, szerényen High Speed 375 L névre keresztelt típus kasztniját a Carozzeria Fissora gyártotta, valószínűleg ezért voltam biztos abban, hogy olasz járgányról van szó. Piszkosul tetszett. Amikor ilyen autókat látok, elkezdem sajnálni, hogy nem vezetek autót. Meg hogy nem vagyok multimilliárdos, hogy vehessek egyet :)

A MÁV a nyár folyamán kétszer is retró hétvégét tartott a Balaton északi partján: a megszokott Csörgők helyett régen látott és/vagy régi festést viselő mozdonyok húztak bizonyos vonatokat. A júliusi időpontot átlustálkodtam, augusztus első hétvégéjén aztán nagy nehezen megembereltem magam, és hajnalban lezötyögtem a tóhoz. Bár a menün szerepelt Púpos és Nohab is, a legmaradandóbb élmény végül a "bajszos" festésű Szergejhez kapcsolódott:

Ezt a szerelvényt Almádiban kaptam el. Az időjárás természetesen nem játszott együtt velem: a vonat érkezése előtt még tökéletes szögből érkező verőfény világította be az állomás eme ficakját, aztán ahogy jött a Szergej, úgy jött a fotófelhő is :) Sebaj, így is szép volt! És nem csak a mozdony viselt régimódi festést, ...

...  hanem a kocsik is! Nemrég ugyanis egy garnitúra győri gyorsvonati kocsit a felújítás során nem az aktuális flottaszínekre festettek, hanem a hatvanas-hetvenes években szokásos "vékony csíkosra". Én ilyet szerintem már csak fényképen láttam, de élőben nagyon jól néztek ki - nem véletlenül szeretik a vasútmodellezők ezt a színtervet!

Az előző hétvége képei és videói kapcsán eléggé ki voltam bukva, hogy milyen füstöt eregetett a két Szergej. Hisz beszélhetünk arról, hogy a vonatozás környezetbarát dolog, de ki hiszi ezt el, ha a mozdony több kormot dob, mint egy gőzös? Lélekben felkészültem arra, hogy élőben is zavarni fog a fekete áldás... aztán azt vettem észre magamon, hogy nem hogy nem zavar, hanem poénosnak találom. Ez egy ilyen mozdony, ez így indul. Jó, hogy nem mindenütt mindig ilyen jár, de két hétvégén elmegy! Egyébként ahogy látható, a retró vonatozás rengeteg érdeklődőt vonzott, az állomásokon meglepően sokan fotózták-videózták az öreg dízelfaló indulását.