HamPLÓ

A Bartók Béla/Karolina/Tétényi úti régi vasúti hidat* most hétvégén (2026. július 4-5.) elbontják, vagy legalábbis elmozgatják a helyéről - a művelet pontos mibenlétét nem ismerem. A bontásra felkészülés miatt már hetek óta nincs rajta vasúti forgalom, de én még az utolsó teljes napján videózgattam egy kicsit, igaz, akkor már csak egyetlen sínpáron futottak a vonatok, hol ebből, hol abból az irányból. Másnap délutántól a mögötte jelenleg még ideiglenes helyén levő új híd vette át a feladatát. A híd összképéhez természetesen az alatta átmenő villamosok is hozzátartoznak, úgyhogy ők is felbukkannak a videón. A régi híd a XI. kerület egyik leglátványosabb műszaki létesítménye volt, vélhetően a helyére kerülő új építmény is az lesz a már ott levő másik új híddal együtt.

*Kellene neki valami rövid név! Egy betűszó, pl. BBKT-híd, vagy még inkább egy valódi név. De lehetőleg ne politikusé, királyé, hadvezéré vagy költőé - inkább keresni kellene egy méltó mérnököt. Ott van például Jendrassik György, Feketeházy János,  esetleg Pfaff Ferenc.

Az 1891-ben még gőzösként gyártott "Kelén" nosztalgiahajónak nincs olyan kifinomult hajtásrendszere, mint a balatoni katamaránoknak vagy kompoknak, de azért a nem túl távoli múltban kapott egy orrsugárkormányt, amivel az orrát egyik vagy másik irányba tudja tolni. Ez az a csúnya zörgő-csörömpölő hang, amit más hajókon is hallani manőverezéskor. Aztán 1 perc 5 másodperc körül már jó irányba áll a hajó, az orrsugárkormány leáll, és a kellemesen mormogó főgéppel siklik előre a fehér szépség...

A Közlekedési Múzeum gyerekkorom egyik stabil pontja volt, évente néhányszor el KELLETT mennünk oda, gőzöst látni, régi villamost látni, maketteket látni. Egész generációk voltak ezzel így, aztán eltűnt a városligeti épület. Fontos tudni, hogy a múzeum nem volt egyenlő azzal az egy épülettel, de az átlagemberek főleg ennyit láthattak belőle. A dolog politikai aspektusát, hogy miért bontották le, miért nem lett új helyette, mikor lesz új, hol lesz új, miért kellett a járműjavítót bezárni, stb... inkább kihagynám (azt kérném, hogy a kommentelők is tegyenek ugyanígy!), de úgy éreztem, hogy egy oldal erejéig meg kell emlékeznem arról az "interregnumról", amikor már nincs régi múzeum, de még nincs új:

Múzeumpótló járat
Az Északi Járműjavító 2008-ban és 2021/22-ben

Majd lesz egy hosszabb videó is, de most kicsit pörgősebben inkább csak a lényeget emelném ki: eltűnt a régi töltésről a pálya, eltűnt a Budafoki út fölötti híd, véletlenül épp arrajárt az MDmot mozdony a permetezővonattal, a forgalom pedig az északi oldali új vágányon zajlott, közvetlenül a Duna előtt áttérve az Összekötő vasúti híd középső hídszerkezetére. Azóta az ott látható kitérő másik ágára rákötötték a déli hídszerkezetet, és azt is használják, de azt még nem videóztam. Némi feliratozás is van hozzá, hogy az is sejtse, mit lát, aki rég nem járt arra:

A kék német vasak még mindig a kedvenceim. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva:

Az osztrák eredetű 431.032-es gőzös (Lokomotivfabrik der StEG, 1927) indul nosztalgiavonatával a pozsonyi Nové Mesto állomásról 2026 májusának utolsó szombatján. A szerelvény végén a szépséges kék festésű 477.013 "Papagáj" (1951, ČKD) dolgozik:

A szokásos nosztalgiavonat-találkozó a pozsonyi vasúti múzeumban, többek közt a MÁV egyik 424-esének részvételével. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket:

Május elseje bolondokháza Fonyód és Badacsony közt. Érdekes módon magában Badacsonyban sétálva még sose tűnt fel, hogy jelentősen többen lennének, hiszen ott délben mindig sor áll a büfék előtt, a hajójáratokon viszont nehéz nem észrevenni a tömeget, hiszen vonattal a déli parton át a legegyszerűbb eljutni oda, a kétóránként induló, nagyrészt elővárosi kocsikból álló északi parti gyorsvonatoknak legalábbis nem túl nagy a szexepilje.

A fonyódi móló felújításával még nem végeztek, úgyhogy csak a hajóállomástól tudtam az érkező hajókat figyelni. Még sose maradtam estig, hogy megfigyeljem az utasáramlás változását, de a nap nagy részében az északi partról a délire utazva kényelmesen el lehet férni a hajókon, ...

... a déliről az északira menet viszont komoly tolongás van fel- és leszálláskor. Ezen a két fotón (stíluszerűen) a Badacsonyt láthattuk, de kint volt mind a három régi katamarán, félóránként indulva pörögtek. Elég ritka, hogy mindhárom gép ugyanott dolgozik, úgyhogy ez eleve fotótéma volt!

Ez itt a legfiatalabb, egyben legnagyobb régi katamarán, a Füred. Jól látható, hogy senki sem utazott rajta :) És ne képzeljük, hogy mindenki kint állt a szabadban, míg a lenti (légkondicionált!) rész üres volt, mert az is tele volt, főleg biciklisekkel. 

Ez megint a gyengébbik irány: a papíron legöregebb, de tizenpár éve teljesen átépített Siófok Badacsonyból Fonyódra tartva.

Ez meg újra a Fonyód -> Badacsony irány. Itt szeretném megjegyezni, hogy többek közt azért is állt kint az utasok nagy része a napozófedélzeten, mert erről a hajóról ki lehet látni előre, ellentétben a két új borzalommal. Az egyre közeledő Badacsony az egyik legszebb dolog, amit tömegközlekedésről látni lehet itthon, az új katamaránokon ehhez képest a vezetőfülke hátsó falát lehet panoráma helyett bámulni. Odalent meg monitorokat.

A múltkori elővárosi szürkeséges bejegyzés kicsit depresszívre sikerült, úgyhogy most lássunk valami szépet és színeset!

Amikor a 2010-es évek vége felé a MÁV elkezdett retró hétvégéket rendezni, a fő attrakció a balatoni északi partja volt, minden nyáron kétszer. Néhány éve viszont már csak egyetlen hétvége erejéig lesz a régi vonatoké a magyar tenger környéke, cserébe máshol is rendeznek ilyen komplex programokat. Például az Alföldön, a Szentes környéki vonalakon, mint most május végén.

Rögtön kétféle Púpost is láthattunk: egy eredeti kivitelűt és egy remotorizáltat! Ezeket a nem túl strapabíró, viszont rendkívül szerethető mozdonyokat sose fogom megunni!

Az 1928-ból érkezett BCmot, és a hozzá képest szinte új Ikarus "kocka faros" igazi csemege volt a finoman szólva nem sinkanszen állapotú Szentes - Orosháza vonalon, melynek bizonyos szakaszain cérnavékony síneken bukdácsolt a "frigyláda". A két jármű együttállása egyébként kedvesnek tűnhet a szívünknek, de ne felejtsük el, hogy a motorkocsikkal kiszolgált félreeső mellékvonalak halálát részben a hirtelen nagy számban rendelkezésre álló Ikarusok hozták el, melyek gyorsabb, kényelmesebb, és az állam számára gazdaságosabb mobilitást biztosítottak!

A síncukiság Justhmajor megállóhely közelében. Kicsit mókás, hogy az asztallap simaságúnak tűnő végtelen tájon mennyit kanyarog ez a vonal.

Az én kedvencem ez a vonat volt. A felújított verzió a Bzmotok rendelkezésre nem állása miatt gyakran felbukkan az ország bizonyos helyein, de eredeti kivitelű Kisdácsia nem sokszor látható személyszállító vonallal. Külön hangulata volt, hogy errefelé nem csak megmaradtak a sínek menti távírópóznák, de még drót is volt rajtuk. Igazi régi idők vasútja hangulat!

A múltkor a Jaguar E-Type egy igen szép példányát láttuk, de voltak kevésbé látványos gépek is a füredi oldtimer találkozón. Mondanám, hogy most a "low-end" következik ezek közül, de ez is szép és érdekes autó, csak egy másik világ szülötte:

A keletnémet VEB Automobilwerke Zwickau (AWZ) 1955-ben mutatta be olcsó kisautóját, mely a P70-es jelzést kapta. Csak részben volt új szerkezet, mert az IFA F8-as típusára épült, ami a háború előtti DKW F8-as keleten továbbgyártása volt. Fa váza volt, de a kocsiszekrény fém helyett textillel erősített fenolgyanta lemezekből készült, melyeket megfelelő alakúra préseltek. Ez volt a duroplast, amit később a Trabantnál gúnyosan papundeklinek csúfoltak, pedig ez valami teljesen más.

A kocsiszekrény szerintem kimondottan csinosra sikerült. Igaz, voltak kompromisszumok, az ablakok például az első modellnél nem voltak nyithatók (később is csak eltolható táblát kaptak), a csomagtartót pedig csak bentről, a hátsó ülés ledöntésével lehetett elérni, kívülről nem.

Von Lothar Spurzem - Eigenes Werk, CC BY-SA 2.0 de, Link

Fontos leszögezni, hogy a műanyag kasztni nem NDK jellegzetesség volt, a "belső határ" nyugati oldalán a Lloyd próbálkozott ugyanezzel néhány évvel korábban, de a Chevrolet Corvette első generációja is hasonló technikát használt, bár kétségtelenül stílusosabban. Ők - gondolom - a tömeg csökkentésére mentek rá, a németeknél ezen túl az olcsóság is fontos volt, hiszen ekkor még keleten és nyugaton is meglehetősen nagy volt a szegénység és az acélhiány. (Aztán ez nyugaton elég gyorsan elmúlt.)

Az utastér és a műszerfal nem nagyon különbözik attól, amit később a Trabantokban láthattunk. Kicsit még talán a jellegzetes "Trabant-szagot" is éreztem rajta! A csomagtartó már említett csak belülről elérhetősége elég nyakatekert dolog volt, hiszen a hátsó ülést eleve csak az első ajtókon át (hátsók nem voltak) lehetett elérni.

A motor még valami teljesen más volt, mint a Trabantoknál. Például vízhűtéses volt. Alapvetően az F8-as erőforrását tuningolták, így kemény 22 ló kijött a kétütemű vadállatból.