HamPLÓ

Az utóbbi években valahogy mindig úgy jött ki, hogy márciusig nem hogy az országból, de még Budapestről se tettem ki a lábam. Idén ezen változtatni akartam, úgyhogy Jazzcoollal január elején kiugrottunk Pozsonyba, elviekben az ottani fényvillamost megnézni, a gyakorlatban viszont úgy általában valahol máshol lenni.

A Fő téren (Hlavné námestie) a karácsony(után)i vásár leginkább forralt bor vásár volt, úgyhogy nem nekem szólt. A háttérben az Óvárosháza (Stará radnica) látható, a felhők mögé bújó Holddal (Mesiac:).

Az óváros utcáin túl nagy tömeg - és hideg - volt ahhoz, hogy sokat fotózgassak, de emellett a látvány mellett nem tudtam kattintás nélkül elmenni. Furcsán üres volt ez az utca, pedig csak egy átjáróháznyira (SI mértékegységgel: alig 50 méterre) voltunk az óváros legforgalmasabb részétől! Jobbra a klarissza templom látható, a háztetők fölött a távolban pedig a vár. Sose fogom megérteni, hogy a mai tömegturizmus miért csak konkrét utcákra és helyekre korlátozódik! Prágában is volt, hogy este az Óvárosi főtéren nem lehetett megmozdulni a tömegtől, a Károly hídon alig lehetett átmenni a turistáktól, ellenben fent a várban alig páran lézengtek, az Arany utcácska meg konkrétan tök üres volt. Kiment a divatból letérni a fő útvonalakról? Ennyi erővel utazás helyett elég lenne GoPrós videókat nézegetni a youtube-on...

Itt egy kép a pozsonyi karácsonyi fényvillamosról. Szerintem túl rövid útvonalon keringett az óváros körül, bár átment a vár alatti csodálatos alagúton, ami mindig fénypontja a Pozsonyban villamosozásnak - ilyenkor ráadásul szó szerint is :) Ebből a szögből nem látszik, hogy miféle Tatra volt, úgyhogy gyorsan leírom, hogy egy "klasszik" K2-es.

Készítettem már párhuzamosan haladó mozdonyos videót a Badacsony körül 424-es gőzössel, klasszik Szergejjel és remot Szergejjel, úgyhogy ideje volt új kedvencemet, a Henschelt is elkapni ugyanitt! Mivel nagyon hideg volt, nem tekertem le az ablakot, így nem volt szélzaj se, úgyhogy nem kellett zenét ráraknom a dübörgés helyett a hangsávra:

Múlt héten még a balatoni nyárról írtam, most itt a másik véglet! Bár nem volt egyszerű rávenni magam, hogy hajnali négykor felkeljek, és lemenjek Szántódra, mindenképp meg akartam nézni, hogyan verekszi át magát a tihanyi komp az egyre jobban befagyó tavon. A tihanyi szorosban nem volt homogén a jég: voltak nagy összefüggő, de nem sík, hanem kavargóan megfagyott, hullámos felületek, voltak nagyobb letöredezett táblák, és volt a kompok által az előző napokban kijárt "csatorna", melynek szilánkjai az éjszaka folyamán elkezdtek hártyásan egymáshoz fagyni, de még nem álltak teljesen össze. Ezen kellett átverekednie magát a "Széchenyi István" kompnak. A csatorna a szántódi végén elég keskeny volt, itt a komp többször belemart a szélébe, hogy kiszélesítse, a tihanyi oldalon viszont tölcsérszerűen kiszélesedett. Dögösen szólt, amikor rámentünk a jégre! A videóhoz magyarázó feliratozás is tartozik, abban még több infót találni arról, hogy épp mit látunk:

UI: A címhez hozzá kell fűzni, hogy van valódi "Széchenyi" nevű jégtörő is, de az István nélkül íródik, és folyón dolgozik.

... meg az összes többi is, legalábbis a Balatonon 2025-ben. Amikor 2022 őszén -  negyvenegykét év kihagyás után - először mentem le hajózni a Balatonra, nem gondoltam, hogy a rákövetkező három nyáron így rágyógyulok a tóra - márpedig rágyógyultam, amit a blog erős témaváltása is tanúsít. Tavaly 52 órányi vízen tartózkodás során betettem majdnem 600 kilométert a képzeletbeli hajós kilométerórámba, és bár kevesebbet fotóztam, mint mondjuk két éve, azért így is megtöltöttem három weboldalt a képekkel. Pontosabban most már négyet - ez a mostani bejegyzés az utolsó néhány hónapot mutatja be:

Sajnos tényleg elmúlt a Balatoni nyár
Balatoni szezonzárás 2025-be!

2025. november 9-én az őszi karbantartási vágányzár végén érdekes kísérletet végzett a BKV: a svábhegyi fogaskerekűre felküldött egy szakemberekkel és műszerekkel telezsúfolt modernizált Tatra villamost. Nem azért, mert nyolcvanas években gyártott villamosokat akarnak járatni a piros szerelvények helyett, és nem is azért, mert unatkoztak, de erről a részéről egyszerűen nincs kedvem írni, annyi zöldséget olvastam róla a neten. Ez a típus volt a legalkalmasabb a próbákhoz, hát ezt használták. Én csak néhány képet szeretnék megmutatni erről a ritka - még az is lehet, hogy egyszeri - alkalomról.

A próba a Szent János kórház feletti szakaszon kezdődött, itt próbálták ki, hogy a Tatra a gyakorlatban mennyire bírja az emelkedőt, és főleg, hogy hogy tud megállni, mert az az igazi trükk a meredek és csúszós pályán úgy felfelé, mint lefelé. Azért írtam, hogy "a gyakorlatban", mert előtte modellezték a körülményeket, és kevésbé meredek pályán kísérleteket is végeztek, tehát nem úgy mentek ki, hogy fogalmuk sem volt, mi fog történni. Az időjárás aznap ideális volt abból a szempontból, hogy nem volt ideális: a lombhullás bármilyen sínt csúszóssá tud tenni, mert a ráhaladáskor belőlük kipréselődő cucc rontja a tapadást. Szóval ha ilyenkor mozogni és megállni is tud a jármű, akkor gyakorlatilag bármikor tud mozogni és megállni.

Egyébként mielőtt még bárki bármit kommentel az ilyen üzemeltetés lehetetlenségéről: a 116 ezrelékes linzi Pöstlingbergbahnon tizenvalahány éve különleges rögzítőfékek nélküli villamosok közlekednek, melyek a városba beérve a sima villamosok közt mennek el a főtérig. A mi fogasunk "csak" 110 ezrelékes a legmeredekebb részén - ha ma építenék a svábhegyi vasutat, valószínűleg szóba se kerülne a fogasléc használata.

A próbamenet másik érdekessége a meredekség mellett az volt, hogy míg a fogaskerekű jelenleg a pesti tömegközlekedésben semmivel se kompatibilis 1500 voltos egyenárammal működik, a villamosnak csak 600-ra van szüksége. Eddig nem tudtam róla, hogy az áramellátást a teljes vonalon át tudják úgy kapcsolni, hogy ne a saját áramátalakítóról menjen, hanem a villamoséról a Széll Kálmán térről. A Tatra megérkezése előtt egy hagyományos fogaskerekű ment is egyet a csökkentett feszültséggel - állítólag látni lehetett rajta, hogy lassan halad, nekem nem tűnt fel.

2025 decemberében is döbbenetes mennyiségű sétahajó járta a Duna budapesti szakaszát esténként - itt egy válogatás belőlük, a város szebb részeinek előterében. A videóhoz magyarázó feliratokat is írtam, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket, már ha nincsenek eleve bekapcsolva. A benne olvasható információk nagyrészt a hajoregiszter.hu oldalról származnak, ezúton is meg szeretném köszönni a munkájukat!

Egy időben rendszeresen töltöttem hideg téli estéket a városban, a kivilágított épületeket nézegetve, vagy éppen Budapest apróbb vagy nagyobb részleteit videózgatva. Mostanában viszont vonzóbbnak tűnik inkább otthon maradni a jó meleg lakásban :)

Karácsony előtt azonban úgy esett, hogy a csepeli HÉV-en búcsúzó M.IXa típus utolsó példányának utolsó óráit meg akartam örökíteni, és mivel túl hamar kiértem, várakoznom kellett. Nyirkos idő volt, alacsonyan úszó felhőkkel, melyekről döbbenetes színekkel verődtek vissza a város fényei: az ott az éppen épülő házon túl például nem tűz vagy naplemente!

A HÉV megálló feletti gyalogos-felüljárónak rideg, ipari hangulata van, mintha akkor épült volna, amikor még teherpályaudvar volt itt, nem színház.

Új vasúti híd régi pillérekkel, és magára tüdőröntgent karácsonyfát rajzoló toronyház - nagyon megváltozott ez a környék ifjúkoromhoz képest! Viszont túl hideg volt ahhoz, hogy tovább fotózgassak, úgyhogy ennek a bejegyzésnek itt a vége, fuss el véle :)

Mivel lehet, hogy 2025-ben járt utoljára magyar szárnyashajó menetrendszerinti járattal, visszatekintésként itt van néhány snitt az utóbbi években még üzemelő három Bíbicről:

Egy kis visszatekintés 2025 végére: balatoni Henscheltől Pesten át balatoni Henschelig személy- és tehervonatokkal. A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva: 

2024-ben egy teljes Siófok - Balatonfüred - Tihany - Balatonfüred - Siófok körrel búcsúztattuk az azévi utolsó bahartos üzemnapot, 2025-ben viszont csak egy fele olyan hosszú útra tudtam rábeszélni útitársamat. Ilyenkor, november elején már nem sok élet van a vízen, a vitorlások többségét már elkezdték kirakni a partra, de azért láttunk párat.

Igaz, tényleg elég jó szél volt, ez a katamarán például elég virgoncan egyensúlyozott a hullámokon. Kicsit távolabb egy két kategóriával komolyabb katamaránt látunk, amin szerintem csak jelzésértékű a vitorla - legalábbis ebből a távolságból inkább úgy nézett ki, mint egy úszó bungaló :)

Ősz végén már csak két helyen járnak személyhajók a Balatonon: itt a keleti medencében, illetve Fonyód és Badacsony közt. 2023-ban utóbbi helyen utaztam az ottani utolsó járattal, ami hatalmas élmény volt, egy évvel később viszont - ahogy már említettem - füredeztünk, hogy ne mindig ugyanott legyek. És az az út is gyönyörű volt! Logikus lett volna, hogy most megint Fonyód jöjjön, de ott épp elkezdték szétbontani a mólót, emiatt úgy gondoltam, hogy minek menjek oda, ha nem lehet indulás előtt a panorámában gyönyörködni. Ez viszont most egy elég eseménytelen út volt a Szigliget motoros fedélzetén, és még forró csoki se volt a büfében...

A Kelén nosztalgiahajó még sétahajózott Füreden, amikor mi elindultunk onnan Siófokra, de úgy sejtettem, hogy amint befejezik a kört, azonnal tépnek utánunk. És így is lett, alig húsz perccel az érkezésünk után feltűnt a fehér szépség, kecsesen besiklott, majd átmanőverezte magát a kikötőmedence túlpartjára. Gyönyörű befejezése volt a napnak ezt végignézni!

Természetesen videóztam is, de most kihagytam az egy helyben forgolódást, mert úgy láttam, hogy az arról készült videókat senki nem nézi meg :) Furcsán melankolikus hangulata volt ennek a napnak, de persze mit is várhatnánk egy novemberi vasárnaptól! Annál vadabb volt a tó másnap, amikor Keszthelytől végighajóztunk Siófokig a Kelén testvérével, a Helkával, de az egy másik bejegyzés témája lehetne...