HamPLÓ

2026. október 24-25-én retró napokat tartottak a szentendrei HÉV vonalán, ennek során egy M.X ("em tíz") szerelvény is közlekedett normál forgalmi kocsiként. Első ránézésre ugyan sokaknak úgy fog tűnni, hogy ilyenek járnak itt mindig, de nem, ez a régebbi típus jó ideje már csak Ráckeve felé bukkan fel, a többi vonalon a kicsit újabb M.Xa ("em tíz a") sorozatot láthatjuk. Az utazási komfort persze tök ugyanaz, de egy közlekedésbarátnak kicsit mégis más :) De ugyanazok a hangok is: a lassújárású marokcsapágyas hajtás régimódi búgása és az elektromechanikus kapcsolómű csattogása. Ha már ott voltam, megörökítettem ezeket:

A videó feliratozásában említem, hogy ez a csattogós kapcsolórendszer egy háború előtti német megoldás háború utáni utángyártása. Konkrétan a berlini S-Bahnra gondolok, ezen a régi videón számos zaj ismerős lehet a budapesti HÉV-en gyakran utazók számára:

Idén befizettem a startra indított sétahajóra, így szinte karnyújtásnyi távolságból néztem, ahogy a nézőket és sajtót szállító hajók felállnak, a rendőrök hátrébb terelik a túlságosan közel kerülő nézőket, aztán hirtelen kilő a mezőny. Felirat is van hozzá:

A videó közvetlen folytatása itt látható, a rákövetkező majdnem két nap néhány pillanatával együtt. Egy vitorlázó ismerősöm mondta, hogy végigcsinált már pár Kékszalagot, de ez volt az eddigi legdurvább. Nappal hatszáz fok, szélcsend, éjszaka szúnyoginvázió, meg persze szélcsend. Ezt persze itt, az induláskor még nem lehetett sejteni, mert úgy lőtt ki mindenki, mint a rakéta...

Egy augusztusi délelőtt felbuszoztunk a Mátrába. A kirándulás csúcspontja (is) a Kékestető volt, de némi kisvasutazást is beleterveztem a napba. Gyerekkoromban rendszeresen őszöltünk (novemberben mégse nyaral az ember!) Mátrafüreden, de soha nem kisvasutaztunk. Volt, hogy odamentünk a végállomáshoz megnézni, mikor jön, de soha nem jött! Egészen 2011-ig kellett várnom arra, hogy síndöcöghessek egyet a Mátra alján, igaz, akkor gőzmozdonyvontatással. Most a dízeles verziót is kipróbáltam végre:

Bár az elmúlt két hétben nagyon kicsit (maximum 1-2 centit) emelkedett a Balaton vize, azért a nyári állapotokhoz képest még így is feltűnően nagyot nőttek a szárazra került területek a part mentén, elsősorban a déli oldalon.

Többek közt a fonyódi kikötő melletti strand is nagyrészt szárazra került 2026 október közepére. Szárazon álltam a móló mellett (sőt, igazából alatta), de szerencsére a földnyelv másik oldalán eléggé ki volt kotorva a kikötő ahhoz, hogy a Tomaj katamarán ki tudjon futni a nyílt vízre.

Furcsa volt ebből a szögből figyelni ezt a bazi nagy masinát! Eleve nincs hajó formája, szóval aki nem tudja, hol járunk, simán azt hiheti, hogy egy csúnya vonatot lát balról jobbra haladni valami töltésen :)

... már hogy Balaton-part. A videóhoz kiadós magyarázó feliratozás tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni - már ha nincs eleve bekapcsolva. Aki nem szereti a modern mozdonyokat, az egy Nohabot is láthat az összeállításban. De persze az is, aki szereti őket :)

A Füred katamarán utolsó tervezett menete után ott maradtam még kicsit beszélgetni a hajó mellett, amikor egyszercsak megjelent a kikötő bejáratában ez a fehér szépség:

2026 szeptemberében a Keszthely már csak hétvégéken járta a Máriafürdő - Györök - Szigliget - Badacsony (és vissza) utat, hétközben Fonyódon pihent. Most vasárnap volt, úgyhogy Máriafürdőről rögtön át is jött ide. Még jó, hogy a katamaránról nem rohantam azonnal a vonathoz :)

Semmi extrát nem csinált, csak odamanőverezett a rendőrmólóhoz és kikötött, na de milyen szép motorhangja volt mindeközben!

Csípem ezt a hajót, mondtam már? :)

Évek óta nem nagyon követtem a nosztalgiajáratokat (kicsit beleuntam, mert hiába sokkal jobb a felhozatal, mint régen, azért a végén így csak ugyanaz a pár kocsi közlekedik ugyanott), de 2026 szeptember-október fordulóján véletlenül is beléjük futottam, illetve volt, hogy direkt kimentem megnézni őket. A videóhoz kiadós magyarázó felirat tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni:

Megint vonatok jönnek, de ne kattints el máshova! :) Az oldal összeállításakor szakítani akartam azzal a felállással, hogy végigmutogatom 90%-ban ugyanazokat a mozdonyokat a fordítókorongnál, mint egy évvel korábban; helyette kiemeltem új kedvencemet, a POHÉV zöld Ganz-mozdonyát, és kicsit többet mutatok a parádé utáni különvonatból is. Jó kis kirándulás volt, bár a nejlonzacskós úriembert azóta se értem...

Rendez 2025
Zöld Ganz, Zöld Anton, Babetta, Búvár és társaik

Az egyik első jármű, ami nem a Trabantunk volt, és emlékszem rá, a katamarán volt hároméves koromban egy balatonföldvári nyaraláskor. Ugyanebből a nyaralásból emlékszem arra is, hogy állandóan a vonatokat nézzük a fénysorompónál, de konkrét mozdonytípust még nem jegyeztem meg. Ez a szögletes, semmi másra nem hasonlító vízi jármű viszont nagyon mélyre bevésődött! Különjárat lehetett, mert csak az üdülőben velünk levő nénik, bácsik és unokáik utaztak velünk, és bár két évvel ezelőttig meg voltam győződve arról, hogy Tihanyból jöttünk vissza, ma már szinte biztos vagyok abban, hogy nem, csak összekevertem azzal, amikor egy évvel később komppal jártunk ott. Később többször láttam még "a" katamaránt, és csak később derült ki számomra, hogy igazából három is van belőle. Két kisebb: a Siófok és a Badacsony, és egy nagy: a Füred.

A legelső balatoni - ma már réginek mondott - katamarán, a Siófok 1978 óta közlekedik, de a közelmúltban elég felismerhetetlenül átépítették (ami egyébként magunk közt szólva jót tett neki). Egy évvel később készült el a Badacsony, ami gyakorlatilag csak festésében és berendezésében változott azóta, és rá két évre állt forgalomba ezen bejegyzés főszereplője, a Füred.

A három katamarán nem csak formatervezésében különbözött minden korábbi balatoni hajótól: a nagy befogadóképesség (400, később 600 fő) mellett a dupla hajótest körbeforgatható, a hajtást és a kormányzást egyszerre végző dupla Z-hajtást kapott. Ez azt jelenti, hogy sokkal kifinomultabban tudnak manőverezni, gyakorlatilag meg tudnak fordulni egy helyben! Ennek megfelelően a kormányállás is inkább űrhajóra emlékeztet: a kék pulton álló konzolok körbeforgatásával lehet a hajtás irányát, a konzolokból kiálló karok állításával pedig az erősségét állítani. Ez a kép a mostani állapotokat tükrözi, nem teljesen eredeti már a pult, de szerintem még mindig nagyon menő, és el se tudom képzelni, mekkora királyság lehetett új korában!

A hajó irányítását megpróbálhatnám körbeírni, de sokkal egyszerűbb, ha iderakok egy linket egy videóra, amiben a tó celebkapitánya, Peizer Szabolcs nem csak elmagyarázza, hanem meg is mutatja, hogyan működik. 

A motortér teljesen meglepett. Bár ez egy széles látószöggel készült kép, a valóságban is hatalmasnak tűnik, logikusan elrendezettnek, jól átláthatónak, és tisztának. Mert az is. Eredetileg két Rába-MAN D 2156 MT 6 volt a főgép, ezeket néhány éve Cumminsokra cserélték. 

Az úszótestek végén helyezkednek el a hajtások. Ez itt a bal oldali egység: a kiemelhető keret bal felén helyezkedik el a dízelmotor, jobbra pedig a hidraulikusan körbefordítható Z-hajtás. Az íves fekete doboz egy rugalmas tengelykapcsoló, az azon át érkező, vízszintes tengelyű forgást a tőle jobbra látható szerkezet kúpfogaskerekes áttétele függőlegesre alakítja, ...

... és leküldi, majd egy újabb szögáttétellel átadja a hajócsavar vízszintes tengelyére. A Z-hajtás gépi erővel kiemelhető, azaz vízszintesbe állítható, hogy szárazon is javítható legyen; akár menet közben is lehet hajócsavart cserélni! Nekem nagyon tetszik ez a megoldás, bár állítólag hátránya, hogy a függőleges tengely körüli körbeforgás lassú, több tíz másodpercig tart, de feltételezem, hogy ez csak a modernebb hajtásokhoz képest hátrány, nem ahhoz képest, hogy amikor ez a típus idekerült, a nagyhajóknak jellemzően csak egyetlen motorja volt, amit csak leállítás után az ellenkező irányba újraindítva lehetett "rükvercbe" tenni.