Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt: pincér szolgálta ki őket, és tévét néztek. Naná, hogy szívesen kipróbáltam volna, és naná, hogy nem volt alkalmam rá - bár ez azért nem annyira meglepő, mert autós család voltunk.

A különféle típusokból átépített kocsik ma már nem komfort díjszabással közlekednek, pontosabban azt se tudom, mennyi van még meg belőlük, mert csak a szegedi hibrid-IC-ken szoktam látni egyet-egyet, első osztályként.

Ha jól sejtem, az ajtó feletti keretben lehetett a tévé; az utastér egyik végében ruhatárszerűség található, az itt balra látható, üvegezett tolóajtóval lezárható kuckó mibenlétét azonban nem tudtam megfejteni. Kicsit úgy néz ki, mintha telefonfülke lenne, de csak nem az volt...

A retró érzet és az utólag bebarkácsolt klíma ellenére ezek a kocsik szerintem még mindig a legkényelmesebb belföldi járművek, elsősorban a fotel jellegű ülések miatt - melyek nem csak dönthetőek, hanem el is forgathatóak. Ha valaki nem akar, nem kell menetiránynak háttal ülnie - de akár hátat is fordíthatunk az ellenszenves utastársaknak :) Az üléstávolság pedig imádnivaló, még nekem is jut elég lábtér!

Abban reménykedem, hogy olyan is olvassa ezt a bejegyzést, aki annak idején, az ilyen kocsik fénykorában utazott Komfort-osztályon. Tényleg az üléshez lehetett rendelni az italokat a kocsi elejében levő büféből? És tényleg filmek mentek a fedélzeti tévéken?

És mi szólt a fali csatlakozókba dugott fejhallgatókból? Úgy képzelem, az egyik csatorna talán a tévé hangja lehetett - de mi volt a másik? Vagy mindkét végen volt tévé, csak más ment bennük, és az egyiken az egyiket, másikon a másikat lehett hallani? Ezek nem rosszmájú kérdések, tényleg érdekelne a válasz!

Mielőtt valaki nekem esik a neten tartalom helyett csak hibákat kereső mesterséges intelligenciák közül: a címben szereplő helyesírási hiba szándékos, az Exotic dalszövegére utal, ami hirtelen másba csap át, mert nem volt szó semmilyen "nyugati izgalomról". Hacsak az nem volt az, hogy nem volt olyan számú ülés, mint ami a helyjegyen szerepelt. Ahol meg először leültem, a háttámla nem tartott, és majdnem beledőltem a mögöttünk ülők ölébe. De szerintem ez se "nyugati" - viszont tényleg a Nyugati pályaudvarra mentünk :)