HamPLÓ

És még mindig vannak karácsonyi szünetben felvett esti városos videóim, illetve ifjúkori Amigás zenéim. Ezt a mostanit konkrétan a 19. születésnapom hajnalán csináltam, ami durván régen volt, majdnem húsz éve. Csak az vigasztal, hogy a snitteken látható villamosok már akkor is megvoltak, és már akkor se voltak újak :) A zenében a dob kicsit túl monotonra sikerült (néha olyan, mint egy kezdő speedmetál együttesben: tuccTUFFtuccTUFFtucTUFFtuccTUFF a végtelenségig, mert azt nehéz eltéveszteni), de az 1:17 és 1:31 közti rész ma is tetszik. A képek meg szerintem szépek; azok, akik nem szeretik a számítógépes pöntyögést, halkítsák le, szerintem élvezhető úgy is a videó.

A modul vége a legjobb: valamiért volt ott egy teljesen érthetetlen taktus, gyakorlatilag egy dalon kívüli puffanás - sikerült hozzá egy olyan snittet találni, amikor éppen felrúgtam az állványt. Jól passzolnak egymáshoz ;)

Sokszor úgy változik az utcakép, hogy észre se vesszük. Máskor észrevesszük, és bár nem sírjuk vissza a korábbi állapotot, azért nosztalgiázunk egy sort, ha a kezünkbe kerül egy-egy régebbi fotó...

A Március 15. téren és környékén annyi dolog változott mostanában, hogy senkinek sem volt ideje a neonreklámokat gyászolni. A 2000-es években még ott levő Videoton felirat ráadásul már csak halvány árnyéka volt az egykor itt működő, több részes, őrülten villogó kompozíciónak. Igaz, mintha Tildy Tibor régi képén nem az látszana, ami gyerekkoromban volt: nekem legalábbis úgy rémlik, hogy a Videoton felirat körül kis négyszögek keretet alkotva úgy villogtak, mintha mozogtak volna. Ugyanakkor ott volt a "VT / TV" mellette, tehát az én képem és az ő képe közt valahol félúton volt az az állapot. Már ha tényleg volt ilyen. Valaki meg tudja erősíteni, hogy volt?

Ez a Kálvin téri monstrum is egy korszak egyik utolsó hírmondója lehetett: azé, amikor a szerdai vagy csütörtöki újság (melyikben is közölték mindig a mozik műsorát?) mellett még az utcaképben is reklámozták a filmeket. Igaz, ezzel a konkrét táblával kapcsolatban nincs élményem, így nem tudom, hogyan működött. Fényreklám volt, vagy minden héten kirakták rajta pontokból a címeket belülről?

Néha nem csak felfelé, hanem az orrunk elé is érdemes volt nézni: az erzsébetvárosi Bethlen Gábor utcában '56-ig jártak villamosok, majd '68-ig egyetlen vágány megmaradt a Damjanich utcai egykori kocsiszín, későbbi troligarázs felé - a kockakő azonban még a kétezres évek második felében is őrizte a sínek nyomát.

A múltkori hajós képeken látszott néhány daru, és szerintem senkit nem fog itt meglepődni, ha bevallom, hogy azokra is rákattintottam egyet-egyet:

A legszebb ez a kalapácsdaru: örülnék, ha valaki tudna róla mesélni, mikori jószág, mit tud, miért ilyen! Ránézésre akkora gépterei (?) vannak, hogy egy kisebb család is kényelmesen beleköltözhetne. Nagyon remélem, hogy műemléki védettség alatt áll, mert kiskorom óta a környék látványához tartozónak tekintem :)

Ez egy későbbi darab lehet - vagy csak funkciója miatt hasonlít jobban a megszokott kikötői darukra? Mindenesetre ezen is ott figyel a Ganz embléma, tehát vélhetően itt gyártották az angyalföldi oldalon. Vagy a darukat nem itt építették? Gyerekkoromban a Váci út Meder utcától kifele eső nyugati oldala "Ganz Hajó- és Darugyár" néven futott, de nem jelölték, hogy mindkettővel egyszerre foglalkoznak-e...

Nemrég a német egység-tolócsuklósok kapcsán említettem az Ikarus 284-est, akkor jöttem rá, hogy a weboldalaimon elszórva van csak pár kép a típusról, úgyhogy most egy helyre pakolom őket, hogy legközelebb könnyen linkelhető legyen :)

Már ránézésre is látható, hogy ez a gép más, mint a sima 280-asok - bár az Etele tér látványához szokott ember könnyen azt hihetné, hogy csak a légrugók eresztettek le :)

Alapvetően a 280-as és 435-ös közti átmenetről van szó: hosszabb, mint előbbi, padlója pedig alacsonyabb. Utóbbi azért volt lehetséges, mert a motor már nem az első rész közepén, hanem a hátsó részben kapott helyett. Mára ez az elterjedtebb megoldás, de a nyolcvanas években meg kellett oldani számos ezzel kapcsolatos problémát, például hogy a hátulról tolás miatt ne bicskázzon be a busz.

A hajtás miatt a hátsó rész hosszabb, de szűkebb is - vélhetően a túlterhelés elkerülése végett pakolták tele székekkel (ha nem lenne ennyi szék, az azonos területen álló utasok nagyobb súlyt jelentenének).

Ilyen kocsi a BKV-nál csak prototípusként jár a nyolcvanas években (BX 55-11), de a kétezres évek közepén egy alvállalkozó révén ismét felbukkant: a Pécsi Tömegközlekedési Társaság egykori BPV-140-ese eleinte Csepel környékén tűnt fel, még eredeti színeiben.

Néha én is rácsodálkozom, mi minden van a weboldalaimon, és attól félek, az internet mai kínálatában más se nagyon talál rájuk. Hogy változtassak a helyzeten, azt találtam ki, hogy néha régi oldalak ajánlóját is be fogom tenni a blogba. Nem azért, mert lusta vagyok - mert előtte kicsit ráncbaszedem az érintett oldalakat, javítom a tévedéseket, lecserélem az esetlegesen már nem működő linkeket, új infókat (és elütéseket:) is beleírok, tehát van vele munka -, hanem mert szerintem ezek is érdekesek. Hátha olyan is rájuk talál így, aki eddig lemaradt róluk! Mivel már régen volt Berlinről szó, a sorozatot Schönefelddel kezdem:

A legtöbb repülőnapra eljutni szervezést igényel, itt viszont még le se szálltunk a menetrend szerinti járatról, máris Junkers 52-esek, DC-3-asok és egyéb érdekességek vettek körül bennünket. Ráadásul közlekedésbarátként is volt mit nézni, arról nem is beszélve, amikor a hobbik összekeveredtek, és egy pótkocsis IFA oldtimer busszal mutatták meg nekünk a reptér eldugott sarkait. Nem tudok szebben fogalmazni: marha jó volt! :)

Berliner Flughafen-Fest
Schönefeld, 2005. május 21.

Múltkor ugyan gyakorlatilag alig érdekeltek valakit a hajós képek, de nem baj, én szeretem őket, úgyhogy most megint jön egy adagnyi belőlük. Ezúttal szárnyashajókat mutogatnék, tíz évvel ezelőttről, amikor a Sopron vontatóval egy szállítás keretében meglátogattuk a Népszigeti-öblöt.

Tél vége volt, sok hajó pihent még itt - köztük a szárnyasok is, szárazon. Ezen a képen két Vöcsköt és két Bíbicet láthatunk; utóbbiakból elől a III-as látszik, a másik nevét nem tudtam leolvasni. Ezek a legkorszerűbb szárnyashajók az országban, egész újak is, de valahogy csúnyácskák, hiányzik belőlük az az áramvonalas elegancia, ami a régebbi típusokban megvolt. Na meg az orrban és a tatban levő szalon: menet közben az utasok csak oldalra látnak ki - igaz, még így is izgalmas velük utazni :) Amit sajnálok, hogy teljesen eltűnt, az az ötvenes évek végén gyártani kezdett Sirály (alias Raketa) osztály. Volt valami - már 1980 körül is - retrónak tűnő bennük, bár hajós ismerős mondta, hogy nautikailag nem voltak különösebben jók.

Vöcsök IV, avagy egy Voszhod 2 típusú szárnyas '87-ből. Jól látszanak a hordszárnyak, meg a különleges tartószerkezet is, amin áll. Ezt a kb. 70 utast szállító típust egyetlen 1000 lóerős V12-es motor hajtja.

A mögötte álló Vöcsök I. ekkor már selejtezve volt, kicsivel később láttam is Neszmélyen, a hajómúzeumban kiállítva.

Még nagyobb vasak a méltóságteljesen régimódi kinézetű Ganz daru alatt: két Meteor osztályú hajó - nálunk Sólyom néven futnak. Mindig azt gondoltam, hogy a Vöcskök ennek a típusnak a kicsinyített változatai, de most jobban megnézve azért látszik, hogy egyrészt régebbiek (a Sólyom I még '71 körül érkezett Magyarországra, szüleim ifjúkori budapesti fényképein is már látni), másrészt még szebbek. Kicsit olyanok, mint a fecskefarkas országúti cirkálók, nem? Itt jobbra a Sólyom II látszik, balra pedig...

...a Prins Willem-Alexander, amit Hollandiából vásároltak, és ami kicsivel később már Sólyom III-ként közlekedett. Piszok nagy jószágok, két olyan motor kell beléjük, mint amiből a Vöcsökben egy van. Jugoszláviában, és asszem Görögországban is láttam ilyen típusú hajót - pontosabban azok valószínűleg a tengerre tervezett Kometa osztályhoz tartoztak. A Szovjetunióban nagyon komolyan nyomták a témát, csináltak gázturbinás és emeletes szárnyashajókat is, sokfelé találkozni a termékeikkel. A világ leggyorsabb utasszállító hajóinak egyike pedig talán még ma is itt porosodik valahol a környéken...

A múltkor írtam a Margit híd középső pillérjének tövében talált háború előtti sínmaradványról. Angyal Tibi barátom, aki annak idején a leletmentés szükségességét felvetette, küldött pár saját fotót a sín kiemeléséről (kikockázva az arcokat, kéretik túllépni ezen):

A dolog 2003. augusztus 27. első órájában történt; itt a BKV "különítményét" látjuk: a platós IFA mögött kedvenc Tatra/Lokomo darum és az egyik Csepel nagysegély.

A közlekedési jegyek elrakása gyerekkoromban még csak az utazás emlékének megőrzését jelentette, aztán elkezdtem olyan korok emlékeit is begyűjteni, amikben még nem éltem - és legalább ugyanannyira élveztem. Olyan ez, mind egy időutazás: az ember kezébe veszi a jegyet, elolvassa a feliratokat, megpróbálja kitalálni, mi mit jelenthetett a fecnin, honnan hova tudna eljutni vele. A gyűjteményemben különleges csoportot alkotnak az olyan jegyek, melyeken az igénybe vehető hálózat is ábrázolva van - mint például ezen a Beszkárt átszállójegyen:

Általában magyarázni szoktam itt a blogban, most mégis tele vagyok kérdőjelekkel, például hogy mit jelentenek a vékony és a vastag vonalak, illetve a pöttyök - ha valaki tudja a megoldást, kérem, írja meg kommentben!

Az ilyen jegy egy adott korszak városát, közlekedési hálózatát ábrázolja, amit képzeletben be lehet utazni. Ez a jegy háború előtti, mert rajta van az Erzsébet híd, amin a pusztítás után sok évvel, '64-ben ment át először újra villamos, amikor már rég nem létezett BSzKRt. Vagy mert MÉG rajta van a mai Tétényi úti kórház helyén állt Erzsébet Sósfürdőig járó egyvágányos szárnyvonal. Viszont '32 utáni, mert MÁR rajta van a nagyvásártelepi vonal, és nincs rajta se az Október 6. utcai, se a Rákóczi úttal a Blaha és a Keleti közt párhuzamos versenyvonal. És tovább is lehet találgatni: '38 utáni, mert már rajta van az akkor a kispesti Vas Gereben utcáig járó 51-es. '41 előtti, mert még rajta van a Karácsony Sándor utcai kerülő, illetve a belső-erzsébetvárosi 2-es. Sőt: '40 előtti, mert a pesterzsébeti hurokvágányt még nem vágták ketté. Ki folytatja a rajz elemzését?

De ez persze csak az egyik vetülete a dolognak, mert ott van a grafika, ami a ma megszokott 45/90 fokos szögek helyett ívekkel operál. És az a rengeteg szabály és megkötés - nem véletlenül lett Örkénynél egyperces novella egy jegy hátoldalán olvasható szöveg... Persze azt is vegyük észre, hogy milyen klassz, hogy egyátalán volt olyan, hogy átszállójegy egyórás használati idővel: az órát is rályukasztotta a kalauz, nem kellett se chip, se mágnescsík!

Budapest valószínűleg túl nagy volt ahhoz, hogy minden fontosabb megállót egyenként feltüntessenek a jegyen, de voltak helyek, ahol megtették ezt. Ez itt például egy majna-frankfurti (igen, ez a hivatalos magyar változata a Frankfurt am Mainnak:) jegy, fogalmam-sincs-mikorból. Na jó, a "Rpf" (Reichspfennig) árazás azért elárulja, hogy 1924 és 48 közötti lehet. Aki pontosabbat akar tudni, kikövetkeztetheti ennek a térképnek a segítségével, el lehet vele szórakozni egy ideig :) Érdekesek a helymegnevezések rövidítései, illetve az, hogy a Pálmakertet és az Állatkertet milyen látványosan jelölték. Talán fizettek is ezért a közlekedési vállalatnak?

Ezen a stuttgarti jegyen is felbukkannak a budapestin látott vastag és vékony vonalak, lehet találgatni, hogy mit jelentenek. Kicsit más rendszerű a papír, délelőttöt ("V", mint vend...Vormittag) és délutánt (N, mint Nachmittag) jelöltek rajta, húsz perces felbontásban. Nem lehetett egyszerű egy látásra felfogni a kalauznak egy ilyen fecnin, hogy valaki még benne van-e az érvényes távolságban (3 szakasz), illetve időben!

Persze egyből azt kezdtem nézni, hogy hol jártam, melyik vonal van még meg, mi jár ott. Akinek játszani van kedve, keresse meg azokat a szakaszokat a rajzon, amikről mostanában írtam: ahol a villamos a döbbenetes lejtőn rohant fel, és ahol az utolsó méteres nyomtávú tuját búcsúztattuk!

Függetlenül attól, hogy kinek hogy tetszett a múltkori Amiga-zenés mutatvány, én élveztem szöszmötölni vele, úgyhogy nekivágtam a következő MOD-nak is. Kerek hat órát elszórakoztam azzal, hogy ezúttal jobban illeszkedjenek a vágások a zenéhez, mint a múltkor, és szerintem egész jó lett. A fájl adatai szerint ezt modult 1994. augusztus 28-án csináltam, vélhetően kora hajnalban - eklektikus egy darab, kicsit tán túl sok is az üresjárat benne, de a 00:38 és 00:46 közti részre mindig rácsodálkozom, hogy ezt tényleg én csináltam? Az egész "dal" csak azért készült, hogy megismerkedjek a visszhangot utánzó ismétlésekkel, illetve kipróbáljam azt, hogy két sáv hol azonos dolgot játszik, hol különbözőt, az összehangot azért megtartva. Ilyenkor nagyon kevésnek tűnt a négy sáv, amiből kettőben melodizálhattam - egyet-egyet ugyanis elfoglaltak a dobok és a basszus. Aki nem tudja elképzelni a négy sávot és a szerkesztést, valahogy így nézett ki. Tiszta kőkorszak, nem? De imádtam :)