HamPLÓ

Még mindig nem fogytak el a II. Goldtimer Nyílt Napon látott régi gumikerekűekről készült képeim: a második rész után itt a harmadik is.

Kezdjük mondjuk ezzel a fürdőkád jellegű BMW 02-essel. Érdekes átmenet képez a régebbi modellek és gyerekkorom "cápa BMW-i" közt. Pontos modellszámot, évjáratot, kivitelt nem tudok, de hátha valaki más igen.

Még egy fürdőkád: a "sima" NSU Prinz hangulatilag nem állt távol a formatervezésileg róla koppintott Zaporozsectől, de ez az 1000-es modell már inkább az iménti BMW-re hasonlít: egy kis, sportos puffancs :) Kicsit vicces, ahogy a túlmelegedésre hajlamos motoron a motorfedél résre nyitva hagyásával segítettek, régi képek alapján ez gyakran használt megoldás volt.

És ha már megemlítettük Zápor József elvtársat, itt egy szép állapotú 968-as is. Adja magát a kérdés, miszerint ez a fényezés mennyire valósághű, volt eredeti masina, ami így gördült ki a gyárból? Mindenesetre jól nézett ki.

Az előző képre jobbról kicsit belógott egy Moszkvics fara, hát most itt van egy még régebbi modelljük, a 400-as - meg egy harmincvalahányas Opel Kadett (vagy Olympia). Na, melyik melyik?

Vannak helyek, melyek meglátogatásakor az jut az ember eszébe, hogy bárcsak otthon is lenne valami hasonló, és vannak, melyeknél biztosan érezzük: milyen jó, hogy ebből kimaradtunk. Most egy olyan utca következik, melyről utóbbit gondolom - de egyszer azért érdemes megnézni, ha az ember Berlinben jár.

A kelet-berlini Große Frankfurter Straßét és a Frankfurter Allee egy részét 1949. december 21-én nevezték át Stalinalleéra, a "Generalisszimusz" hetvenedik születésnapjának tiszteletére. Németország 1-es számú főútvonalának ezt a szakaszát az újonnan alapított Német Demokratikus Köztársaság az akkori idők szellemében nem sima lakónegyedként akarta a romokból újjáépíteni, hanem szovjet típusú "modern nagyvárosi" sugárútként, amin látványos parádékat, felvonulásokat lehet tartani.

A berlini Karl-Marx-Allee nagyobb térképen való megjelenítése

A tervezés '51-ben kezdődött, az építkezés pedig egy évvel később indult - bár a környéken addigra már állt néhány reprezentatív épület, azok még nem az átfogó tervek alapján készültek. A kezdeti, szocialista klasszicizmusnak nevezhető fő stílusból a megszakításokkal '69-ig tartó munkálatok során sima "szocmodern" lett, Sztálin helyét pedig Marx Károly vette át a névben - ez utóbbi a mai napig megmaradt, nem keresztelték át a rendszerváltás után.

Eredetileg végig akartam gyalogolni a két és fél kilométer hosszú (!) dísz-sugárúton, de aztán elromlott az idő, így inkább csak a keleti végén fotózgattam, és továbbálltam. Ez az a rész, amire talán legjobban illik a "sztálinbarokk" elnevezés - de a falakat borító csempék miatt a rendszerváltás után egy újságíró a "Sztálin fürdőszobája" nevet is ráaggatta. Ezek a csempék egyébként sok helyütt már elkezdtek leesni.

Érdekes, hogy van, ahol már-már art déco a stílus...

... másutt meg simán beraktak két tömb közé egy olyan oszlopsort, ami mintha egy másik évszázadból maradt volna itt. Mögéjük később aztán odaépült egy panelház is, hogy érzékeltesse: nem állt meg az idő :)

Toszkána, májusban... miért is lett volna jó idő, ha épp ott vagyok? Már Sienában is esett kicsit, San Gimignanóban pedig az utastársak egy része le se szállt a buszról, olyan vígasztalanul ömlött az égi áldás. Mi azért adtunk egy esélyt az időjárásnak, és igazunk lett, mert az eső pár perccel később elállt, kicsit később pedig időnként a nap is kisütött.

Időnként. Máskor meg ilyen festményre kivánkozó felhők rohangásztak felettünk. Persze engem az ehhez hasonló felhők önmagukban is elszórakoztatnak - legalábbis amíg bőrig nem ázom alattuk.

San Gimignano leginkább épségben megmaradt lakótornyairól híres, ezek gyakorlatilag bármilyen fényben földöntúlinak tűnnek, de ilyen viharos háttérrel aztán végképp.

Kár lett volna kihagyni! Persze nem csak ennyit fényképeztem, de ez a bejegyzés csak a felhőkről szólt :)

Múltkor szövegeltem is hozzá, most csak két videó jön. Az első a kettes metró felszíni szakaszán készült - pontosabban a Pillangó utcai megállónál, mert az Örs vezér terei végállomáson az átépítés óta nem lehet normálisan rálátni a pályára:

A másodikon egy kis hármas metró is van, és ezzel ki is fogytam az öreg szovjet vasakról készült mozgóképekből, úgyhogy fel lehet lélegezni, egy ideig nem fogom ilyesmivel tukmálni a társaságot :)

És június elejére végre eljutottunk odáig, hogy elfogytak az előző augusztusi német túrán készült közlekedésmániás fotók és videók - ez itt a beszámoló utolsó része :)

Berlini tömegközlekedési életképek 2012 augusztusából (2)
Második rész: A Fal hűlt helye fölött "Nyugatra" átjáró villamos, téglaburkolatos gyárutca, U- és S-Bahn

A múltkor volt egy felelőtlen ígéretem, miszerint egyszer majd csinálok egy külön weboldalt az áprilisi II. Goldtimer Nyílt Napon látott régi gépsárkányokról. Valami olyasmire gondoltam, mint ez az oldal... vagy ez. Nos, kicsit jobban belegondolva rájöttem, hogy valószínűleg soha nem fogok eljutni odáig, hogy megtegyem ezt, úgyhogy úgy döntöttem, inkább elsütöm őket itt a blogban :)

A szokásos módon számítok a közönség értő segítségére, hogy elmondják/kiegészítsék/kijavítsák, mit is látunk pontosan. Nekem ez itt például egyszerűen csak egy "állólámpás Merci", de azt is látom, hogy nem a közönséges verzió (W114/115), szóval úgy tippelem, inkább a kicsit felsőbb kategóriás W108/109 lehet.

Ugyan a fényszóró/helyzetjelző/index kombók miatt olyan, mintha két ijedt ufó ülne a lökhárító két szélén, ez a Lancia Flavia meglehetősen tetszett. A forgalmijába vélhetően "fekete tükör" van színnek beírva, simán lehetne borotválkozáshoz használni :)

A Jaguar Mark 2 (?) valamelyik felmenője pók lehetett, így lett nyolc "szeme". Vajon milyen lehet a motorhangja?

Az előbbiek után nehéz szépet mutatni, de én azért megpróbálom ;) Ez itt egy ponton-Moszkvics, ha jól sejtem, 403-as. Ezek a jószágok új korukban is ilyen marha jól néztek ki, vagy csak a mai technikákkal tudnak ilyen fényezést adni nekik?

Jó szeszélyes időnk van idén... és ami azt illeti, tömegközlekedésileg is ránk jár a rúd egy kicsit. Azért az jó, hogy végre jöttek új buszok, bár nem tudom, ideális állapot-e, ha szombaton is egymást tolják a csuklós buszok ott, ahol a villamost felszámolták. És ami tényleg szinte már furcsa, olyan régen volt így legutóbb: megint trolik járnak a Közgáz előtt. Mindez videón:

Kitekintésnek pedig még egy videó, a firenzeiek villamosáról. Pontosabban egyetlen megállótávolságról, oda és vissza, utána inkább visszamentünk a belvárosba. Kanyarban nem túl erős a jószág, ráadásul viccesen "gangol" a hajtásrendszer is: sivít, mint a malac :)

Abból, hogy a címben a fogascetek alrendjének népszerű családjainak összefoglaló neve nagybetűvel kezdődik, kitalálható, hogy nem delfinárium megnyitásának örülök, hanem a cseh Aero Vodochody által az ötvenes évek második felében kifejlesztett L-29-es sugárhajtású gyakorlógép egy hazánkba került példányának. Annak idején üzemelt ilyen a Magyar Néphadsereg légierejében, de az régen volt, már csak múzeumi példányokkal találkozhatunk, például a szolnok(-szandaszőlős)i repülőmúzeumban:

Most viszont egy repülőképes példányról van szó, amit a hírek szerint Angliából szereztek be. Eddig semmit nem hallottam erről, csak a Tökölre érkezéséről szóló videóval találkoztam:

Jól néz ki, és a hangja is szép - ráadásul még a zene is jó a videó alatt ;) Érdekes, hogy egy jól eltalált festésben milyen dögös ez a masina ma is! Vajon az idei kecskeméti repülőnapon már találkozhatunk vele?

Tavaly nyári németországi túrám kapcsán már írtam-képmutogattam Halléról, Berlin környéki kis üzemekről, Lipcséről, meg úgy általában német vonatokról, ideje volt végre elkészíteni a fővárosról szóló oldalt is :)

Berlini tömegközlekedési életképek 2012 augusztusából
Első rész: nosztalgiametró és villamosos csavargás

Bár van némi vita arról, hogy hol és mikor indult el a világ legeslegelső tujája (1880-ban már üzemelt néhány hétig egy lóvasúti kocsiból kialakított villamosüzemű városi vasút Szentpétervárott), az első állandó, menetrend szerinti utasszállításra (tehát nem kísérletként, nem pár hetes üzemre, nem vásári látványosságként) épített közúti vasútként (ez a tuják hivatalos megnevezése) a Berlin melletti Groß-Lichterfelde község területén közlekedő vonalat szokták emlegetni. Ez 1881. május 16-án indult útjára a mai Lichterfelde-Ost vasútállomás és a Porosz Királyi Kadétiskola közt. A keskeny nyomtávú villamos zárt pályán közlekedett, amire már csak azért is szükség volt, mert az áram a síneken át jutott el a kocsikhoz - a vonalat csak 1890-ben látták el felsővezetékkel. Később a vonal a helyi hálózat része lett, majd normál nyomtávra is átépítették, végül a hatvanas években szűnt meg az utolsó maradványa is (Nyugat-Berlinben 1967-ig minden villamosvonalat bezártak).

A jeles eseményre tábla emlékeztet az azóta az S-Bahn miatt átépített vasútállomás aluljárójában, pár régi képpel, egy térképpel, és néhány adattal. Kicsit kiábrándító, az ember azt hinné, Berlin büszkébb a közlekedéstörténet eme fejezetére, de nem; pár éve a 130. évfordulót is meglepően szerényen ünnepelték meg a város keleti részén működő, még mindig jókora (187 kilométeres a nettó hálózat, tehát majdnem másfélszer akkora, mint a budapesti!) villamosüzemben.

Ennél konkrétabb tárgyi emléket ne keressünk (bár van még egy emlék-megállótábla is kicsit arrébb, amit elfelejtettem megkeresni), villamosmániásként viszont mindenképpen érdekes volt eljutni oda, ahonnan az egyik kedvenc hobbim elindult...