HamPLÓ

Azon a bizonyos Ikarusos szombaton - velünk ellentétben - nem mindenki kocsival ment Tapolcára, ugyanis a MÁV Nosztalgia Kft. különvonatot indított az érdeklődőknek. Ráadásul a szokásostól eltérően nem Nohab vontatta, hanem egy Púpos:

Sőt, nem csak úgy általában egy Púpos, hanem a cég legújabb nevezetessége, a hetvenes évek közepi átmeneti színtervet viselő M40-es, amit nemrég állítottak talpra.

Ezt a festést a kezdeti tervek változása miatt végül csak a 213-as pályaszámú gép kapta meg, amely néhány évvel később balesetet szenvedett. A kinézetét most az eredetileg 225-ös számot viselő 209-es kapta meg, múltidézésként. Nekem tetszik, hogy nem csak egyfajta festésű Púpost lehet látni különvonatok élén, szó szerint színfolt így a masina!

Tavaly júniusban azt hittem, hogy a kassai nyílt nap után már eléggé ismerem a szlovák mozdonyokat ahhoz, hogy ne lelkesedjem túl a témát, aztán a ruttkai vasutas gyereknap mégis kihozta belőlem a mindenre felmászni akaró óvodást :)

Nyílt nap a ruttkai fűtőházban I-II.
Kis vasak, nagy vasak, csühögős vasak, áramszedős vasak

Már tizenközepesensok éve járom a külföldi városokat, hogy megismerkedjek az ottani közlekedési múzeumokkal, illetve nosztalgia szolgáltatásokkal, úgyhogy ideje volt, hogy a földrajzilag egyik legközelebbi ilyen helyen, Pozsonyban is menjek egyet valami régi tujával!

A premier a pozsonyi villamosvasút 31-es pályaszámú járműve képében gördült be elém. Ez a kocsi egy 1938 és 1956 közt a közlekedési vállalat saját műhelyében épített sorozat részét képzi, konkrétan az első volt közülük. A nem túl elegáns homlokfal mellett ami még azonnal feltűnt, az az volt, hogy milyen magas építésű. Érdemes megnézni, hogy fölétornyosul a mögé kapcsolt pótkocsinak!

A légfék nélküli, de még közvetlen kapcsolású jármű a budapesti ezerötszázasok kortársa, de valahogy mégis jóval idősebbnek tűnik azoknál, konkrétan inkább a századforduló jutott róla eszembe, mint a harmincas évek (a kocsiszekrény is még favázas).

Az elmúlt hetem lehetett volna sokkal jobb is, de a szombat délután némileg kárpótolt ezzel a buszos felvonulással:

A Bécs és Pozsony közti, részben nyílegyenes vonalról már írtam korábban, de szerintem megérdemel egy külön oldalt is, kicsit bővebb lére eresztve:

A marcheggi vonal 2017-ben
Bécs és Pozsony közt, majdnem nyílegyenesen

Most egy olyan zenészről szeretnék írni, aki sokkal többet tett hozzá az egyetemes rocktörténelemhez, mint a hangszeréből származó hangok. Pontosabban nem is annyira írni szeretnék róla, mint inkább bemutatni pár számomra kedves számot, melyeken kedvenc zenészeimmel együtt játszik :)

Bob Daisley 1950-ben született Sydney-ben, de híres zenésszé a hetvenes évek Angliájában vált. Játszott blues együttesekben és Mungo Jerry mellett, majd '77-ben a Rainbow tagja lett.

A '78-ban kiadott Long Live Rock'n'Roll-on csak néhány számban játszott, majd turnéra ment velük, de a következő nagylemeznél a Deep Purple-ös Roger Gloverre "cserélték".

Szerencsére nem csüggedt: ekkoriban ismerkedett össze Ozzy Osbourne-nal, aki épp otthagyta a Black Sabbathot, és új bandát próbált összehozni. Rögtön jelentkezett is. Az együttes neve eredetileg Blizzard of Ozz lett volna, de a végén valahogy mégis Ozzy neve alatt futott a projekt, a nevet pedig a lemez kapta meg. És nem ez volt az egyetlen kellemetlen meglepetés: Daisley a számok írásában is részt vett, illetve a szövegeket is nagyrészt ő írta, de ez a royaltin nem látszott, ráadásul a második albumon, a Diary of a Madmanen eredetileg fel se tüntették, hogy játszott.

Ennek ellenére a következő lemezre (Bark at the Moon) visszatért szerzőként és zenészként is, az arra következőn (Ultimate Sin) viszont csak szerzőként van feltüntetve, a basszusgitárt más kezelte. Érdekes, hogy közben pereskedett is az első két lemez részleges szerzői jogaiért, amit meg is nyert, de ez nem hatott ki Ozzy-val való munkakapcsolatára, így ő játszotta fel a következő két lemez (No Rest for the Wicked és No More Tears) basszusát, bár utóbbira nem írt se szöveget, se dalt, sőt: a lemezborítón és promóciós anyagokon Mike Inez szerepelt helyette.

Ozzy-val való kapcsolata végül egy újabb perrel végződött, mely után az első két lemez basszus és dobsávjait újravették Daisley és a dobos Lee Kerslake helyett Robert Trujillóval és Mike Bordinnal :(

Egyébként két Ozzy-lemez közt se unatkozott: először az újjáalakított Uriah Heep tagja volt, majd összehaverkodott Gary Moore-ral, akinek ezután több lemezén és turnéján is besegített.

Vállalva a veszélyt, hogy végleg el leszek vasutas blognak könyvelve, most megint vonatok jönnek. Egy rövidebb beszámolót már írtam annak idején erről az útról, most itt a rendezői verzió :)

"Transzcsallóköz Expressz 2017"
A Komárom - Pozsony vonal kicsit kívülről, kicsit belülről

Nemrég elkezdődött a pécsi vasútvonal elővárosi szakaszának felújítása, ami miatt vágányzárat rendeltek el Kelenföld és Érd felső közt. A személyforgalmat Tárnokon át cikk-cakkban közlekedő vonatokkal, illetve buszos pótlással "emelik át" az említett szakaszon, a teherforgalom pedig Székesfehérváron keresztül, az onnan Pusztaszabolcsra, illetve Sárbogárdra vezető vonalokon "ugrik át" a lezáráson.

Az említett két vonal azonban nincs villamosítva, ezért a menetekhez dízeles segítségre van szükség. A magánvasutak saját mozdonyaikat használják erre, a MÁV pedig egy rakás Szergejt állomásított az eleve itt levők mellé Fehérvárra.

Tapasztalat alapján a "klasszik" (nem remot, lásd az első képet) gépek vannak többségben, szépen morogva (és kormolva) rángatják a vonatokat oda és vissza, ...

Április végén ismét Pozsonyba vezetett utam, akkor szokták ugyanis megrendezni a Város Napjait, amikor a látványosságok, múzeumok ingyen látogathatók.

Persze bevallom, Jazzcoolt és engem nem ez vonzott ide, hanem hogy a városi közlekedési vállalat több nosztalgia járművet is közlekedtetett a jeles alkalom tiszteletére.

Az egyik érdekesség, amit eddig csak fotón láttam, ez a Škoda 9Tr trolibusz volt. A 8Tr utódjaként létrehozott típus története '58-ban indult, majd a hatvanas évek első felében kezdték sorozatban gyártani, és ez látszik is a kinézetén.

Ami viszont meglepő, hogy a gyártást '82-ben fejezték be - ez a kocsi konkrétan '81-es. Az évtizedek során persze fejlesztettek rajta a derék csehszlovák mérnökök, így az ősi kinézetű jármű szaggatós hajtásrendszerű. Tehát pattog (annyira talán azért nem, mint egy ZiU), üvölt a hátsó híd (mint az összes KGST buszon - ezen is Rába híd lenne?), de mindeközben szaggató vinnyog benne, mintha több technikai korszak adna randevút egymásnak.

Eredetileg csak a műszerfalról akartam képet csinálni, de a járművet kísérő úriember betessékelt a vezetőülésbe :) Ahogy elnézem, a kormány és a kilométeróra magyar gyártmány...

A másik gumikerekű, amit mindenképp el akartam csípni, ez a Karosa ŠM11-1630-as volt. Az Š sorozatot 1964 és '81 közt gyártották, ez a városi (M mint mestský) példány '79-ben állt forgalomba.

Kevés dolgon lelkesültem úgy fel mostanában, mint attól, amit az esztergomi vasútvonalon láttam. Mintha nem is itthon lettem volna, olyan volt a Flirtből magasperonokat, P+R parkolókat, szép állomásépületeket látni!

Újjászületett az esztergomi vasútvonal!
Villanyvasúttal a 2-es vonalon