Ezúttal egy igen mozgalmas tavaly júniusi nap képeit osztanám meg az olvasókkal. Volt itt minden: Nohab, természeti szépség, C50, oldtimerek...
A tízes Nohabbal az északi parton, meg még ez+az
A Nohab-GM Alapítvány 2017 nyári kirándulása az északi partra, plusz egy kis kitérő Balatonfenyvesre
Közel négy évvel ezelőtt írtam egy bejegyzést az emeletes vasúti személykocsik németországi történetéről. Sajnos ezek közül én csak a modernebb változatokkal utaztam... egészen az elmúlt hétvégéig.
Gyerekkoromban csak unokatesóm modellvasútján láttam emeletes kocsikat, úgyhogy amikor '87-ben valahol Rostock és Warnemünde közt egy sorompónál várakozva elment előttünk egy ilyenekből álló szerelvény, nagyon tetszett. Addig el se tudtam képzelni, hogy tényleg befér a hidak és a felsővezeték alá, de most látnom kellett, hogy nem csak a PIKO tervezői találták ki a magyar szemnek szokatlan járművet :) Egy-két évtizeddel később aztán sokat utaztam különböző európai vasutak emeletes kocsijain, de azok már részleteikben kifinomultabb jószágok voltak, nem ezek a zöld batárok.
Aztán eljött a 2018-as pozsonyi gőzmozdonyos találkozó, ahol a terület egyik végében felfedeztük ezt a négykocsis emeletes szerelvényt. Mi több, kiderült, hogy a nosztalgiavonatos jegyünk pont erre szól! Persze a felirat rajta nem Deutsche Reichsbahn, hanem Československé státní dráhy volt, de ugyanúgy Görlitzben gyártották, mint az NDK vasútjának emeleteseit, és a kivitele is nagyon hasonló volt.
Kezdetnek nézzünk be a kocsik alá! A manapság közlekedő emeletesek általában két forgóvázon nyugszanak, Görlitzben azonban az ötvenestől a hetvenes évekig Jacobs-forgóvázas szerelvényeket gyártottak, azaz az állandóra összekapcsolt 4 vagy 5 kocsi egymás közt közös forgóvázra támaszkodott:
[======]|[=====]|[=====]|[======]
oo ooo ooo ooo oo
Ráadásul - ahogy az a fentebbi képen is látható - ezek a "közös" forgóvázak háromtengelyesek voltak, a tengelyterhelést csökkentendő.
A belső tér a hatvanas évek közepéhez illően régimódi volt, azaz még nem minden műanyagból készült. Itt egy két kocsi közti átjárót láthatunk. A felszállás erre a "középső szintre" történik, innen lehet...
2017-ben viszonylag kevés sarkában nem jártam Szlovákiának. Nem-vasúti szemmel nézve is láttam érdekes vagy szép (ez a kettő nem mindig esik egybe) dolgokat, de most értelemszerűen a kötöttpályás közlekedésről fogok írni - beleértve néhány villamost is:
Felvidéki túrák
Kirándulások a Tatrától Kassáig, a Túróci-medencétől a Vág völgyéig, Zólyomtól Pozsonyig
A vasárnapot megint mindenféle hegyoldalakon töltöttem a közismerten csúnya Semmering-hágó környékén. Természetesen nem a flórát vagy faunát kutattam, hanem vonatokra vártam, Mürzzuschlagban ugyanis aznap rendezték meg a Nemzetközi Vasúti Nosztalgiatalálkozót, amire számos különvonat érkezett. A MÁV Nosztalgia például rögtön két szerelvényt is indított: egy "simát", amit osztrák területen egy idősebb helyi villanymozdony húzott, illetve egy nosztalgiát, élén az 1-es Nohabbal, mögötte pedig egy 424-essel.
A nap nem zajlott le fennakadások nélkül: az első betervezett különvonatot elcsíptük (lásd a fentebbi képet egy 1010-es villannyal és egy 310-es gőzössel), a másik kettő viszont csak nem jött. Aztán egy személyvonat megállt előttünk a wolfsbergkogeli állomáson, és nem ment tovább - mint kiderült, zárlat miatt nem volt áram a felsővezetékben. Ehhez képest nem is késtek olyan sokat a különvonatok, a jelek szerint a menetrendjükbe belefért némi késésledolgozás.
Délután egy másik hegyoldalból néztük a hazafele tartó vonatokat, de ismét várnunk kellett: a hírek szerint néhány vasútbarát túlságosan közel merészkedett a sínekhez, ezért leállították a forgalmat. Őrült egy nap volt!
A tavalyi év "legegzotikusabb" élménye számomra az Ukrajnából Kassa mellettig haladó széles nyomtávú, csak teherforgalmat bonyolító vonal volt. Nem volt egyszerű a dupla, sőt, néha tripla ikermozdonyokkal közlekedő tehervonatokat elkapni, de megérte várakozni. Korábban már írtam erről a vasútról, most kicsit bővebben is megmutatnám:
Majdnem pontosan hat éve azon örömködtem, hogy egy Debrecenből kölcsönzött kocsi képében ismét van FVV "házi csuklós" a fővárosban. Most ismét van minek örülni: a már a BKV tulajdonában levő villamos egy komolyabb felújítás után próbajáratokat teljesít.
A műszakilag eleve elavult tartalommal gyártott, ám kétségkívül csinos birodalmi sínrombolót akkor kaptam le, amikor éppen a 3-ason fürdették meg a külvárosi nátriumlámpák fényében. (A botcsinálta költői stílusért ezúttal is elnézést kérek, de rendkívül lelkesítő volt a látvány:)
A jármű még nincs kész, többek közt hiányoznak róla a gyártáskori festés díszcsíkjai, de nem kell aggódni, azokat is meg fogja kapni valamikor. Ez a kép ugyan a kétirányú Bengálik prototípusát ábrázolja, de valami hasonlóra számíthatunk.
Tudom, hogy ajánlószövegnek nem jó ez a felütés, de nem sikerülhet minden túra úgy, ahogy eredetileg elképzeljük. Néha késik a vonat, aztán még többet késik, aztán vágányzárak vannak, aztán megint vágányzárak vannak, és még az időjárás se az igazi. Jobb tervezéssel persze biztos elkerülhető lett volna ezen pofáraesések egy része, de ekkor voltam épp a közelben, nem tudtam volna máskorra áttenni az időpontot :)
Tour de Trams nagyonlight, avagy a balszerencse áradása
Darmstadt, Mainz és Frankfurt am Main villamosai...nak egy nagyon kis része
Bár a tapolcai találkozó sztárjai az igazán régi járművek: a Farosok, 31-esek és a Fakarusz voltak, számomra a legnosztalgikusabb élményt ez a 280-as jelentette:
Nem azért, mintha valaha is utaztam volna vele (szerintem soha nem ültem Vas megyei buszon), hanem mert ennek még az utóbbi évtizedekben megszokott háromrészeshez képest keskenyebb, "egyenes" műszerfala volt:
Mint az közismert, a buszok soha nem tartoztak elsődleges érdeklődési körömbe, de azért gyerekkoromban odafigyeltem rájuk, mert többet utaztam velük, mint villamossal. Az alapélmény pedig egy időben az volt, hogy voltak buszok, melyeknek "nagy" műszerfaluk volt, és voltak, amelyikeknek ilyen "kicsi". Ekkor még bőven a bolygóajtós, fekete kapaszkodós, elhúzható vezetőfülkeajtós korszak előtt jártunk; a másik dolog, ami feltűnt, az az volt, hogy bizonyos buszoknak keskeny, másoknak pedig nagy elhúzható ablakai vannak.
Ez a gép ugyan nem BKV kivitelű (lévén volános volt), de a cs*csgombok sora, meg úgy általában az egész visszavitt gyerekkoromba.
Jártam már párszor télen a Balatonnál, de akkor inkább a befagyott tó vagy a pihenés volt az út célja, nem a vasút. 2018 februárjában aztán KZsoci megkérdezte, ki akar hóban dízelmozdonyokat fotózni, én meg jelentkeztem. Az apropó az volt, hogy a 29-es vonal egy részét (Fehérvár és Balatonfüred közt) villamosítani tervezik, így ki tudja, lesz-e még felsővezeték nélküli tél itt.
Ez megy most