Mielőtt belekezdünk, leszögezném, hogy az emeletes vasúti kocsik egyátalán nem számítanak ritkaságnak. Régen még Magyarországon is voltak ilyenek: ma S-Bahnnak neveznénk az egyik bevetési helyüket, amikor is Rákospalota és a Nyugati közt ingáztak (de erről csak a Közlekedési Múzeumban olvastam egy méretarányos modell mellett - aki többet tud erről, kérem, írja meg kommentben!). Ezen túl a köztemetői gőzüzemű vasútnak is volt "imperiálos" kocsija, illetve a lóvasútnak (meg persze előtte az omnibusznak - de az nem kötöttpályás, úgyhogy nem illik ide). Aztán valahogy eltűntek, és hosszú idő után akkor lehetett megint ilyet látni, amikor a német vasút kölcsönadott egyet a MÁV-nak, kipróbálni:

Német emeletes a Déli pályaudvaron: tessék összehasonlítani a küszöbmagasságát a jobb szélen belógó kék MÁV kocsiéval :)

A közkeletű "nálunk nem fér el" című hülyeséget megcáfolva a vonat elég jól eljárkált az országban, talán csak a Keletibe nem merték beengedni a "százlábú" híd (amit épp mostanában építenek át, többek közt magasabbra is) miatt. Elbeszélések szerint korábban is volt egy hasonló próba, de arról lemaradtam, köszönettel venném a kiegészítéseket - a GySEV határvidékén Ausztriából Ausztriába járó korridorvonatokat meg hagyjuk, az egy másik világ :) Utaztam már pár helyen hasonló kocsikkal, és szerintem praktikusak: a széles ajtókon át lépcsőmászás nélkül az alsó utastérbe mehet, aki lusta, hamar leszáll, vagy biciklije van; aki pedig távolabbra utazik, felmehet - az sem kényelmetlenebb, mint kavicsos peronról felkapaszkodni egy sima magyar vasúti kocsiba! Persze most kimondottan a korszerű emeletes ingavonati kocsikról beszélek, melyek hosszabb, evolúció-szerű folyamat során nyerték el mai formájukat. Még konkrétabban a Görlitzből származó kocsikról - másutt is gyártottak-gyártanak emeletes kocsikat, de eme írásnak ők a főszereplői:

Az egyik megmaradt LBE emeletes ikerkocsi a nünrbergi DB Museumban

Az említett "evolúció" Németországban konkrétan a képen látható kocsikkal indult, amiket a német vasút nürnbergi múzeumában fotóztam másfél hónapja. A Lübeck-Büchener Eisenbahn ingavonati szerelvénye valószínűleg francia példán alapult: a párizsi elővárosi forgalomban 1930 körül jelentek meg a régi, kéttengelyes kocsikhoz képest korszerű kivitelű, forgóvázas, az engedélyezett tömeg túllépésének elkerülése végett részben alumíniumból készült, távvezérléses ingavonati kocsik, melyek egészen a nyolcvanas évekig közlekedtek - értelemszerűen akkor gőzös helyett már villanymozdonnyal.

Persze nem lepődnék meg, ha a francia elődnek is lett volna amerikai vagy hasonló elődje - a rendelkezésre álló terjedelem és idő miatt meg se próbáltam utánajárni annak, hogy a régi emeletes guruló fészerekből mikor lettek korszerű, fémépítésű emeletes járművek.

„LBE Doppelstockwagen“ von Melisande. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons.

A német megrendelő a francia koncepciót áramvonalas kivitellel, illetve klimatizált utastérrel egészítette ki. A mozdonyokat a Henschel építette, a kocsikat a görlitzi WUMAG, illetve a breslaui Linke-Hofmann. A Hamburg - Lübeck - Travemünde útvonalon közlekedő szerelvények maximális sebessége 120 km/h volt, a másodosztályon plüsshuzatú, a harmadikon sima kárpitozott ülésekkel. Az utas felszálláskor leadta a csomagját, majd leszálláskor visszakapta azt - szerintem ma is együtt tudnánk élni ilyen kényelemmel :) Az 1936-ban bevezetett vonatnem nem volt hosszú életű: az LBE '38-ban a német birodalmi vasúthoz került, mely négy évvel később leállította közlekedtetését. A kocsikat persze még a háború után is használták, de már minden különleges felszereléstől megfosztva.

„DB-Museum Breitspurbahn1“ von Thomas Hermes. Lizenziert unter CC BY-SA 2.5 über Wikimedia Commons.

Az emeletes kocsik persze ezután is megmozgatták a nagy tömegeket elszállítani akaró (vagy kénytelen) illetékesek fantáziáját: Hitler "szélesnyomtávú vasútjának" vágányain is emeletes kocsik közlekedtek volna, bár ezek inkább guruló emeletes házakra hasonlítottak. Az '50-es években a DB, a "nyugati oldali" német vasút ismét megpróbálkozott emeletes vonatokkal, de a próbakocsikat nem követte sorozatgyártás.

„Fotothek df n-10 0000434“ von Eugen Nosko - Deutsche Fotothek. Lizenziert unter CC-BY-SA-3.0-de über Wikimedia Commons.

Más volt a helyzet a DR-nél, a "keleti" német vasútnál: az LBE kocsik egyik gyártójának utódja, a VEB Waggonbau Görlitz (a "VEB"-et ne vebnek, hanem faúébének tessék mondani) '52-ben leporolta a régi terveket, és ismét emeletes szerelvényeket kezdett gyártani. A "szerelvény" szót azért hangsúlyozom ki, mert nem egyedülálló kocsikról volt szó: az LBE vonathoz hasonlóan közös, ún. Jacobs forgóvázon osztoztak. Nálunk ilyet sajnos csak modellben lehetett látni - kisgyerekként meglehetősen izgalmasnak találtam, hogy ez a dolog tényleg működhet.

„Bf Rochlitz, Doppelstockgliederzug“ von Falk2. Lizenziert unter CC BY 3.0 über Wikimedia Commons.

Később már négy vagy öt kocsiból állt egy "szelvényezett szerelvény", de más téren is továbbfejlesztették a terveket - látványos volt például az ablakok helyzetének változása a tető lecsapásához képest. Viszont a beszállóajtók még mindig a forgóvázak fölött voltak, tehát a kocsikra még mindig fel kellett szállni.

„Bf Calau, DBmq“ von Falk2. Lizenziert unter CC BY 3.0 über Wikimedia Commons.

Ezt a hibát az 1974-ben bevezetett szóló kocsiknál javították. A kényelmesebb belépésen túl még azt is elérték, hogy a kocsivégi átjáróajtó (már ahol volt) a "földszintes" kocsik magasságában legyen, bármilyen más, hagyományos járművel csatolhatóvá téve őket. Ilyen kocsik még ma is járnak, persze felújítva, dizájnosabb homlokfallal.

Görlitzi emeletes kocsi Temesváron

Görlitz emeletes csodái természetesen eljutottak a baráti országokba is: Csehszlovákiába, Lengyelországba és Romániába - lásd fentebb. Legalábbis remélem, hogy a temesvári kép német gyártást ábrázol, Romániában ugyanis soha nem tudni. Az biztos, hogy ez egy többkocsis egység, a bejárata pedig még nem az alsó utastérbe nyílik. Vannak újabb, szóló, alacsony belépésű német kocsik is arrafelé, de nekem épp ilyet sikerült fotóznom.

Mai emeletes kocsik a nürnbergi főpályaudvaron, csak pár száz méterre a múzeumi példánytól

A keletnémet emeletes kocsik olyan sikeresek voltak, hogy a rendszerváltás után az akkor már a DWA égisze alatt működő üzem tovább gyártotta őket - sőt, miután a DWA-t megvette a Bombardier, még mindig rajta maradtak a termékpalettán! A fenti képen egy harmadik generációs "arcú" példány látható (ez a másodiknál áramvonalasabb, az igazán jól sikerült harmadikat pedig a bejegyzés elején már láttuk). Perpillanat TWINDEXX néven futnak, és lesz belőlük motorvonat, azaz mozdony nélküli verzió, IC kivitel, illetve billenőszekrényes verzió is.

Mindez engem azért döbbent meg egy kicsit, mert '89 és '94 közt, szinte csak nyugatnémet területen járva egy árva emeletes vasúti kocsit se láttam - én olyannal csak Warnemünde és Rostock közt találkoztam. Aztán kimaradt pár év, és mire visszatértem, a földszintes vonatok helyét elkezdték átvenni az immár piros emeletesek - a fővonali regionális vonatok túlnyomó része manapság már ilyen, és magánvasutaknál motorvonatokként is megjelentek hasonló kocsik. Ez pedig azért érdekes, mert a 143-as sorozatú mozdonyokkal együtt erősen úgy tűnik, mintha a vasút bizonyos területein az NDK "nyerte" volna meg a rendszerváltást. Persze a sok "nyugati eredetű" motorkocsi és motorvonat - pláne az ICE - mellett ez nem olyan feltűnő, de ha az ember nem nagy távokat megy, ezer kilométereket leutazhat emeletesről emeletesre szállva.

„DB 670 Prototyp“ von vux . Lizenziert unter CC BY 2.5 über Wikimedia Commons.

A német vasút a rendszerváltás után egyébként szabályosan "emeletesmániát" kapott: a könnyű építésű emeletes motorvonaton túl szóló motorkocsival is megpróbálkoztak. Ez ráadásul nem csak hogy dízeles volt, de kéttengelyes is. Nem lett valami nagy siker...