Közel négy évvel ezelőtt írtam egy bejegyzést az emeletes vasúti személykocsik németországi történetéről. Sajnos ezek közül én csak a modernebb változatokkal utaztam... egészen az elmúlt hétvégéig.

Gyerekkoromban csak unokatesóm modellvasútján láttam emeletes kocsikat, úgyhogy amikor '87-ben valahol Rostock és Warnemünde közt egy sorompónál várakozva elment előttünk egy ilyenekből álló szerelvény, nagyon tetszett. Addig el se tudtam képzelni, hogy tényleg befér a hidak és a felsővezeték alá, de most látnom kellett, hogy nem csak a PIKO tervezői találták ki a magyar szemnek szokatlan járművet :) Egy-két évtizeddel később aztán sokat utaztam különböző európai vasutak emeletes kocsijain, de azok már részleteikben kifinomultabb jószágok voltak, nem ezek a zöld batárok.

Aztán eljött a 2018-as pozsonyi gőzmozdonyos találkozó, ahol a terület egyik végében felfedeztük ezt a négykocsis emeletes szerelvényt. Mi több, kiderült, hogy a nosztalgiavonatos jegyünk pont erre szól! Persze a felirat rajta nem Deutsche Reichsbahn, hanem Československé státní dráhy volt, de ugyanúgy Görlitzben gyártották, mint az NDK vasútjának emeleteseit, és a kivitele is nagyon hasonló volt.

Kezdetnek nézzünk be a kocsik alá! A manapság közlekedő emeletesek általában két forgóvázon nyugszanak, Görlitzben azonban az ötvenestől a hetvenes évekig Jacobs-forgóvázas szerelvényeket gyártottak, azaz az állandóra összekapcsolt 4 vagy 5 kocsi egymás közt közös forgóvázra támaszkodott:

[======]|[=====]|[=====]|[======]
oo     ooo     ooo     ooo     oo

Ráadásul - ahogy az a fentebbi képen is látható - ezek a "közös" forgóvázak háromtengelyesek voltak, a tengelyterhelést csökkentendő.

A belső tér a hatvanas évek közepéhez illően régimódi volt, azaz még nem minden műanyagból készült. Itt egy két kocsi közti átjárót láthatunk. A felszállás erre a "középső szintre" történik, innen lehet...

... az alsó, vagy...

... a felső utastérbe jutni. Természetesen mi a felsőt választottuk, ennek volt igazi hangulata. Értelemszerűen ez a  szerelvény nem közlekedik normál forgalomban, bár tulajdonképpen megtehetné, mert nem volt kényelmetlenebb a magyar műbőrüléses kocsiknál.

Az ablakoknak odafent csak az alsó része nyitható. Egy jópofa részlet: a kurbli hatása a végállásokban megfordul, azaz ha teljesen letekerjük, nem kell visszafele tekerni, hogy ismét emelkedjen, mehetünk tovább ugyanabba az irányba. Ráadásul könnyen is mozgott, nem kellett úgy erőlködni, mint az UV-knál.

A gyári tábla környékén mosolyogtam egyet: a cseh felirat jelzi, hogy a jármű az NDK-ban készült, de fölötte a "Made in" már csak Germany-ról beszél, nem East Germany-ról. Szégyellték?

És a végén egy nem kifejezetten a témához tartozó megjegyzés: a 3 eurós jegyért cserébe 1 óra 40 percet vonatoztunk Pozsony különböző pályaudvarai közt, úgy, hogy a vonat egyik végén az Albatrosz, a másikon pedig egy 424-es dolgozott. Zseniális út volt, a magyarországi árakhoz képest ráadásul majdnem ingyen... igaz, itthon tudtommal nincsenek is ilyen utak, hogy a Füstiből indulva, és oda visszaérkezve ki lehessen próbálni a régi idők utazásának élményét.