HamPLÓ

Öregszem, vagy mi a szösz. Épp átméreteztem, majd feltöltöttem a szentendrei tömegközlekedési múzeumban 2013-ban készített képeimet, és elkezdtem volna megírni hozzájuk a szöveget is, amikor azt vettem észre, hogy fel van töltve egy másik könyvtár, jóval több képpel, 2008…

Korábban láttuk, hogy Kölnben a hidak szeretnek hasonlítani egymásra, hát most egy olyan híd jön, ahol a hasonlóság még csak nem is felületes. Ez a Südbrücke, azaz a Déli (vasúti) híd: Aki olvasta korábbi hidas bejegyzéseimet, felismerheti, hogy ez bizony a Hohenzollernbrücke…

Jószerencsém úgy hozta, hogy ismét eljutottam egyik kedvenc bajorországi városomba, Rothenburg ob der Tauberbe. Ez már a harmadik látogatásom volt itt, de még nem sikerült megunnom! Ebben a helyben továbbra is az a csodálatos, hogy nem lehet egyetlen épületét vagy terét kiemelni, mert az ember…

Gyerekkorom kedvenc könyvei közé tartozott a Világ nevezetes hídjai a Kolibri sorozatból, illetve a Hidak a Műszaki Könyvkiadótól. Úgy gondoltam, nem létezhet klasszabb hivatás, mint a hidak tervezése - különösen a kábelhidaké. Az egyértelmű, hogy Budapest remek hely volt a…

A tavalyi nyár/kora ősz a dízelmozdonyok jegyében telt: számos alkalommal keltem hajnalban, csak hogy elcsíphessem valahol a csodálatos hangú Púpost, egész napokat töltöttem hőguta közeli állapotban, hogy lássam gyerekkorom kedvenc Nohabját, és míg az öreg gépekre vártunk hasonló érdeklődésű…

Tudom, vannak a világban vasutak, melyeken magasabb sebességgel száguldanak a vonatok, de nekem akkor is a Frankfurt am Main - Köln szakasz a csúcs. Annak idején gyerekkoromban autóval Köln felé tartva a frankfurti reptér volt az egyik utolsó nagy mérföldkő: innen már "csak" két óra…

Már meséltem arról, hogy az álmaim egy része egy egész fura Budapesten játszódik - ami elsősorban abban különbözik a valóságostól, hogy van pár extra utcája, természetesen villamosokkal. Most viszont létező helyek szokatlan felhasználásáról álmodtam: a képzelt világban a…

Nem kell megijedni, nem saját készítésű Amiga moduljaim következnek, csak egy kis visszaemlékezés arra, hogy milyen volt, amikor a neoprimitív zenei képességekkel (vagy inkább képtelenséggel) megáldott PC párhuzamos portjára (megnéztem a masinám hátoldalát, és rájöttem, hogy ilyet már nem is raknak…

A jó poénok hamar unalmassá válnak, a rosszakat viszont nem tudom megunni, úgyhogy... ;) Egy fárasztó hét péntek estéjén csorogtam fel Kölnbe, különösen kedves német városomba, ahol nem is tudom már, hány éve nem jártam. Ja, de tudom: nyolc. Az öt órás vonatozás után…

A múltkor mutattam pár képet akkorról, amikor még működött a fényképezőgépem, most mutatnék párat, ahol már csak a videókamerát tudtam állóképek rögzítésére használni. Persze ott volt még a mobiltelefon is, de annak tényleg vacak a beépített fotóapparátja... Utólag…