A múltkor mutattam pár képet akkorról, amikor még működött a fényképezőgépem, most mutatnék párat, ahol már csak a videókamerát tudtam állóképek rögzítésére használni. Persze ott volt még a mobiltelefon is, de annak tényleg vacak a beépített fotóapparátja...

Utólag belegondolva is egészen valószerűtlen ez a város: ilyen sűrűségű látnivalót inkább csak Hollandiában és Belgiumban találni! Pedig állítólag az NDK időkben bele is bontottak a belvárosba, egy negyedet pedig csak a rendszerváltás környékén már erősödő civil mozgalmak tudtak megmenteni ugyanattól a sorstól. Milyen lehetett ez a város a világháború előtt?

És mi tartja vissza az ehhez hasonló házakat attól, hogy összedőljenek? :) Belülről is szívesen megnézném, de a falnak tutira nem mernék nekitámaszkodni!

Még a polgáriasabb, modernebb rész is meglepően egységes, és az ember séta közben időnként olyanokat olvas a falakon, hogy "ebben a házban gyakran megszállt Goethe és Schiller".

Á, ez csak egy könyvesbolt...

... ez meg egy még szinte vadonatúj ház, nincs itt semmi néznivaló. Komolyan, szerintem ennél rosszabb helyen aligha romolhatott volna el a fényképezőgépem!

Egyébként megpróbáltam rendeltetésszerűen is használni a kamerát, ismételten megidézve azt a kilencvenes évekbeli hangulatot, amikor a technikai fejlődéstől (VHS-C!) megrészegülve indokolatlan zoomolásokkal és remegős svenkelésekkel próbáltuk helyettesíteni a Zorkíj/Zenit/Beirette/Pajtás állóképeit. Teljesen nosztalgikus érzés volt, még a "séta közben filmezem", "vicces mozgó dolog a kirakatban", illetve az "addig svenkelek, míg meg nem látom a saját tükörképemet" című kliséket is bevetettem :) Viszont azt teljesen komolyan mondom, hogy ezt a várost érdemes megnézni!