Nem kell megijedni, nem saját készítésű Amiga moduljaim következnek, csak egy kis visszaemlékezés arra, hogy milyen volt, amikor a neoprimitív zenei képességekkel (vagy inkább képtelenséggel) megáldott PC párhuzamos portjára (megnéztem a masinám hátoldalát, és rájöttem, hogy ilyet már nem is raknak manapság rájuk) dugott CoVoxra dugott (igen, ez egy ilyen kisvasút jellegű megoldás volt) táskarádióból hirtelen valódi (számítógépes) zenék szólaltak meg.

Ahogy korábban már írtam, addig nem kicsit irigyeltünk mindenkit, akinek volt hangkártyája, mert a PC beépített csipogója csak ilyen zenei "élményt" bírt nyújtani:

... ami erős visszaesés volt a Commodore 64-hez képest (is - akkor még nem tudtam, hogy Amigán még jobban szól):

Még jó, hogy a keylock kulcsra volt kötve a gép belső hangszórója, így bármikor el tudtam némítani - a normál PC-sek ilyenkor nyithatták ki a dobozt, hogy letépjék a csatlakozót az alaplapról, mert nem lehetett ép ésszel kibírni azt a borzasztó csipogást :)

Aztán amikor Jenci barátom '92-ben puszta jófejségből összeforrasztott nekem egy CoVox-ot, és megdobott egy sor .MOD kiterjesztésű fájllal, meg egy MODPLAY.COM nevű lejátszóval (.COM! .COM!! ma már azt se tudják, hogy ilyen is volt), hirtelen ilyenek szólaltak meg a kisszobában:

Karsten Obarski - aki amúgy az első tracker zeneszerkesztő kifejlesztője volt! - Sleepwalker című opuszának eleje még kicsit a C64 hangképzésére emlékeztetett, de annyival tisztább, dinamikusabb volt, hogy akár CD-ről is szólhatott volna - már úgy értve, hogy bőven túllépett a 8-bites chiptune műfaján.

Ez pedig egy Sten Lysholm Larsen nevű úriember SLL3 című nótája. A címen valószínűleg nem gondolkozott sokáig, de a zenét rendesen odatette! Pedig addig nem csíptem az Erasure-t, ebben meg gyakorlatilag ugyanazok a hangszínek voltak :)

A QUARTEX nevű csapat Goodie nevű intrójának (gyakorlatilag az előbb kerestem rá, hogy mi is volt ez, addig azt gondoltam, egy önmagában álló darab - érdekes módon másutt egy Vortex 42 nevű csapathoz kötik) a zenéje annyira bejött, hogy egy .GIF-be digitalizált festményt (akkoriban az nagy sztárságnak számított, hogy a gépben Trident 8900-as VGA kártya volt, még ha a monitor monokróm is volt, ami miatt csak EGA üzemmódban volt érdemes használni a programokat) és ezt összedolgozva "boot képernyőt" csináltam a PC-nek, ami addig a memória végigszámolása után fekete alapon fehér betűvel promptot adva indult el. Most meg zenélt és képet mutatott - édesapámra sikeresen a frászt hoztam ezzel; nem értette, mi történt az addig csendes és monokróm géppel :)

Megmaradt még egy Ghosts'n'Goblins feldolgozás is az emlékeimben - a C64-es verzióból rémlik ez a rész, amigás verziót hirtelen nem találtam. Ezen felül volt pár marhaság a zenék közt, például egy estimesés gyűjtemény DEDOMIX néven, egy Nagy Ho-ho-horgász, egy Micimackó, egy Dr. Bubó, és egy Mekkmester feldolgozás, két Beatrice szám, egy Beverly Hills-i zsaru téma, egy Erasure dal, egy Alphaville nóta, egy Deep Purple és egy AC/DC klasszikus, illetve két olyan darab, amit akkor elég durvának, ugyanakkor marha jónak is találtam, egy petroff álnevű magyar szerzőtől. Ezeket meg is találtam a neten: Bolhák a fülben, illetve Idiots in Cairo. Ja, és volt egy Jogeir Liljedahl szerzemény, amit valamiért nem találok a youtube-on, pedig annyira monumentális darab, hogy filmet kellene írni hozzá. Meg egy CYTAX.MOD nevű zene, amit szintén nem találtam másutt, pedig elvileg több intró/demó is fut egy ilyen nevű csapat neve alatt. Biztos volt más is, de ezek most is gyorsan előkeríthetők voltak agyam wurlitzerjéből :)