HamPLÓ

Mint a közlekedési jegyek lelkes gyűjtője, érdeklődéssel figyeltem, hogy 2014-ben a korszerű automatáknak köszönhetően végre a budapesti tömegközlekedésben is megjelentek a "német típusú" (nem tudom, mi a pontos nevük, én így hívom őket) hőpapírok... és hamarosan gond is…

Néhány évvel ezelőtt Drezdáról írtam, hogy ott épül a világ legmodernebb óvárosa - az ottanihoz hasonló háborús sebek láttán pedig nehéz nem gondolni arra a Budapestre, amit soha nem ismerhettem! A legtöbb ember hasonlóan van ezzel, de általában csak a Palotára gondol, esetleg…

Jó lenne tudni, mitől függ az, hogy ki hol érzi jól magát. A környezetemben például majdnem mindenki dél felé indul, amint csak teheti, és bár nyilván nagy marha lennék, ha azt mondanám, hogy Toszkána csúnya, vagy hogy nem örülök, hogy jártam Görögországban, de én valahogy inkább az Alpoktól északra…

Múltkor már említettem a "kalandomat" Erfurtban, hogy a Dóm téren egyszercsak kipurcant a fényképezőgépem - ami azért volt kellemetlen, mert elsősorban a Dóm miatt utaztam ide. Az is írtam, hogy először megpróbáltam rájönni, meg tudom-e javítani a gépet, és mire…

Ez itt a würzburgi Szent Mária-kápolna. Igen, kápolna: egyházjogilag annak számít, nem templomnak - pedig nem éppen kicsi, csak hát ugye nem az épület mérete méret teszi a plébániát! A gótikus épületet az idők során barokk díszítéssel látták el, aztán a második…

Szerintem a legtöbben úgy képzelik, hogy amikor utazni megyek, mindenütt csak a síneket nézem - pedig igazából átlagos turista üzemmódban töltöm a túrák nagy részét. Nem mindig volt ez így: a régi szép idők "Tour de Trams" útjai során egy csomó helyen tényleg nem volt idő…

Nem gondoltam volna, milyen jó dolgunk van: itthon legalábbis lépten-nyomon ingyen wifibe botlik az ember: plázákban, közösségi tereken - de a MÁV-nál se csak az IC-ken van ilyesmi már, legutóbb a sima szobi ingákon (zónázókon) is tudtam használni - és persze a pozsonyi…

Ha a nosztalgiavillamos idegenvezetője nem hívja fel a figyelmet rá, biztos, hogy észre se vettem volna a nürnbergi városfal szó szerinti árnyékában ezt a kis hidat: Nem akármilyen építményről van szó: a Kettensteg egy fémszerkezetű (kovácsoltvas) függőhíd. Ráadásul nem is…

Na, kicsit kikapcsolok, és bár ugyan még mindig nem vagyok blogolós helyzetben, megmutatom, mi minden jött szembe velem mostanban Németországban. Például ez a fél adag: Nem elírás - ez tényleg egy fél adag rántott hús; ez volt az, amivel meg mertem próbálkozni - a teljes adag…

Sajnos teljesen nappal szemben ért a látvány, így ennél többet nem tudtam kihozni belőle, de azért az ilyesmire fogékonyak talán látják, hogy miért éreztem magam kicsit úgy a minap, mint gyerekkoromban, kicsivel a rendszerváltás után, amikor egy időre német diákokra cseréltek…