HamPLÓ

Annak ellenére, hogy néha csak a stúdióban állt be valaki mögé a gitárjával, Gary nem volt az a kimondott háttérzenész alkat: kimondottan jól érezte magát elöl, a reflektorfényben. Persze, aki ismeri a munkásságát, tudja, mennyire szerette mások számait feldolgozni, vagy csak…

Persze ilyen szomorúan, mint ez a dal, nem szabad napot - pláne hetet - kezdeni, ráadásul nem is ő írta, úgyhogy jöjjön valami más! Ugyan ennek se ő a szerzője, viszont ez az egyik kedvencem az együttestől, amivel híres lett:

Valamikor ezer éve (vagy esetleg hat hónapja se) összegyűjtöttem pár idétlen klipet a nyolcvanas évekből. Bár Gary Moore esetében - legyen szó akár rocker, akár blues korszakáról - általában a zenére szoktam koncentrálni, ennél a videoklipnél a látvány az, ami emlékezetes.…

A Beatles-t (ejtsd: "bitlisz":) nem tartom kedvenc együtteseim közt számon, de egyrészt gyerekkoromhoz annyira hozzátartoztak a szüleimen keresztül, hogy nem tudom utálni még a legbugyutább popszámaikat se, másrészt az idő előrehaladtával elég rendesen megtanultak zenélni, ezért…

Az elmúlt napokban rengeteg Gary Moore felvételt néztem végig a youtube-on, eközben akadtam bele két olyan felvételbe, ami még engem is meglepett. Úgy értem, tudom, hogy Gary session zenészként is meglehetősen keresett volt, de erről a két szerepléséről nem tudtam... Például…

És akkor most következzenek másfajta lebegő gitárhangok, mint a tegnapiak, Joe Satriani kedvenc tanítványától. Ez a szám már több mint 25 éves, az előadója meg lassan nyugdíjas korú lesz - még jó, hogy csak ifjúkorunk kedvenc zenészei öregszenek, mi nem ;) A szám végén…

Amikor a Fleetwood Mac még nem amerikai popbanda, hanem angol blues-rock együttes volt... A klipben (erősen playback érzésem van, a slide gitáros például néha mintha egyátalán nem tudná, mit kellene csinálnia) a szakállasabbik szólógitáros Peter Green (a dal szerzője), a kezében levő Gibson Les Paul…

A hétfői bejegyzés óta nem tudok leszakadni a youtube-ról - ugyan nem találtam olyan videót, amin Gary instrumentálisan játssza a Parisienne Walkways-t, hogy sejtésünk lehessen, milyen gitárt használt azon a bizonyos felvételen, viszont végignéztem egy csomó koncertet. Részben blues-osakat, részben…

A múltkori Phil Lynottos írásból kimaradt a vélhetően egy régi jazz standardre alapuló Parisienne Walkways, mely Gary Moore '79-es szólemezére íródott, és mely "síró" gitárhangzása miatt lett sláger. Nem a szóló bonyolultsága vagy gyorsasága zseniális, hanem AHOGY fel lett…

Az idei év számomra eddig legfőképp arról szólt, hogy újra elkezdtem gitározni. Vettem egy használt gitárt a régi, repedt nyakú helyett, amit viszont másfél hét után le kellett tennem, mert a pikkelysömörrre kapott gyógyszernek köszönhetően az ujjbegyeim nem keményedtek, ahogy kellett volna, hanem…