A múltkori Phil Lynottos írásból kimaradt a vélhetően egy régi jazz standardre alapuló Parisienne Walkways, mely Gary Moore '79-es szólemezére íródott, és mely "síró" gitárhangzása miatt lett sláger. Nem a szóló bonyolultsága vagy gyorsasága zseniális, hanem AHOGY fel lett játszva; bár Gary ekkoriban "tekerős" korszakát élte, a dalban nem a virgázásra, hanem a hangokat összekötő nyújtásokra koncentrált. Körülbelül nem nehéz eljátszani - pont így viszont majdnem lehetetlen. Azért csak majdnem, mert ő sokszor eljátszotta még jobban is :)

Namármost ezt a számot alapvetően szöveggel ismerjük. Szöveggel, mely első hallásra elég giccsesnek tűnik: "emlékszem Párizsra '49-ben"... Lynott mentségére legyen mondva, hogy ő maga született '49-ben, és édesapját, akivel csak felnőtt korában találkozott, hívták Parris-nek, tehát a dal nem arról szól, amire gondolnánk! Túl sok időt nem is szánhatott a megírására, mert a szám eredetileg instrumentálisnak indult; felvétel közben találta ki, hogy összedob valamit, Gary meg belement. De annak ellenére, hogy végül énekkel került fel a slágerlistákra, én mégis anélkül ismertem meg - ebben a (koncert)verzióban:

Az elején, amikor megszólal a szintetizátor, az ember kicsit meg is ijed, aztán mégse a Kraftwerk lép be, hanem a gitár :) Valami lengyel válogatás kazettán szerepelt ez a változat; ezt szerettem meg, ezt próbáltam a Jolanán eljátszani, és ma, hogy vagy húsz évig nem hallottam, még mindig tetszik. Tényleg, valaki meg tudja saccolni, milyen gitáron játszik itt Gary? Csak mert mintha vékonyabb, erőtlenebb lenne a hangja, mint a Les Paulé, amivel híres lett. Meg talán tremoló is van rajta?

És hogy ne csak egyetlen videóból álljon a bejegyzés, itt a dal kevésbé ismert "testvére" - legalábbis nekem mindig az az érzésem van, hogy ugyanabból az alapból indultak ki, csak itt műspanyolosra vették a hangulatot, ott pedig műfranciásra. Eredetileg ez a dal is Lynott énekével készült el, de a szövege annyira kidolgozatlan volt, mintha csak viccből csinálták volna; az instrumentális változat szerintem határozottan jobb.