Előző oldal: Zabrze

Amikor ismerősök megtudták, hogy Katowicébe megyek, az első reakció általában valami ilyesmi volt: "De minek? Nincs ott semmi!". És valóban: a szálloda recepcióján kapható angol nyelvű tájékoztatóanyag is egy idézettel indított, miszerint bizonyos helyek azért léteznek, hogy más helyek szépségének jobban tudjunk örülni. A kis füzetecske szerint csak az ötvenes és hetvenes évek közt épült, ufó alakú sportcsarnokra érdemes figyelmet szentelni, mert történelmi belváros gyakorlatilag nincsen, sem más turistalátványosság. Ismétlem: ezt nem én mondom, hanem egy turisztikai szóróanyag!

Ehhez képest ha az ember a minimálisan észrevehető belvároson túl rákanyarodik a Chorzów felé vezető gyorsforgalmi útra, akkor hirtelen azt hiszi, hogy Amerikában van: sáv-hegyek, az átmenő forgalom alagútban, a helyi a két szélen. Az út mentén csupaüveg toronyépületek, multinacionális cégek nevei neonjai...

Aztán ott van még a Silesia Center, a Demján-féle Trigránit által épített óriáspláza, mely a rendelkezésre álló rengeteg hely miatt (az egész egy bezárt bánya területére épült) jóval nagyvonalúbban bánik a külső és belső terekkel, mint egy átlagos városi bevásárlóközpont, ráadásul még stílusa is van (plusz kedvenc céklaleveses láncomnak is van egy étterme benne, illetve egy jókora TESCO, ami csak abban különbözik az itthoniaktól, hogy külön polc-sor van a gyerekkorunkból ismerős lengyel tejkaramelláknak). Ha csak itt állunk meg, azt hisszük, hogy átértünk Németországba.

De ha mégis bemegyünk a belvárosba (az említett promóciós füzet szavai szerint: "ha már keresed egy ideje, hol az óváros, akkor nagy eséllyel éppen benne vagy"), akkor valami ilyesmit látunk. Mintha a rendszerváltás után nekiálltak volna rendbehozni egyik-másik épületet, illetve nyílt egy csomó új bolt is, de aztán úgymaradt az egész. Mint nálunk 92-93 körül, amikor azt hittük, már "nyugat" vagyunk; de ha utólag megnézzük az akkori képeket, filmeket, rájövünk, hogy nem, csak a reklámok színessége miatt hittük azt, hogy minden megváltozott.

Persze második ittjártunkkor az itt látható utcarész aszfaltját épp javították, tehát valami mozog, de mégiscsak az az érzése van az embernek, hogy valami eltévedt német városban jár, melynek karbantartását harminc évvel ezelőtt valamiért abbahagyták.

Előtte pedig mindössze egy "moszkvai" - illetve lehet, hogy helyi szinten inkább varsói - jellegű megagiga-sugárút épült, meg pár lakótelep, azt' (első és második látásra) annyi. Ez a városrészlet bár érdekes, és tanulságos, szépnek azért nem nevezhető. (Baloldalt kicsit belelóg a képbe a 760 lakásos, "Superjednostka" névre hallgató falanszter, jobb szélen pedig a "Spodek" nevű sportcsarnok, melyről a bejegyzés elején szó volt.)

Mindez a sugárút aztán az előbbi kép közepén látható "Rondo"-n túl hirtelen átmegy ilyenbe. És ezután még iparibb lesz - és szürkébb is egy darabig.

Nem tudom, hogy ez a furcsa kétpólusosság nem annak köszönhető-e, hogy a gyorsforgalmi út menti ipari és üzleti parkok elszívták a befektetőket, de nem lepődnék meg, ha így lenne. Hisz' ott minden csillog-villog, odabent meg leginkább hulló vakulat van, és felrepedt aszfalt. Nálunk se a Belső-Józsefvárosba megy a pénz...

Egyébként érdekes, hogy a környék közúti közlekedése mennyire látványosan eltér az odavezető úttól: Bielsko-Biała-tól egy borzasztó, kétszer két sávos, zebrákkal és szintbeli kereszteződésekkel még veszélyesebbé tett autóút visz Katowicéig, melyet valószínűleg csak korabeli propagandafotók kedvéért építettek, azzal az elképzeléssel, hogy percenként úgyis csak pár autó fog járni rajta, minek rendesen kiszabályozni. Aztán Katowice és a többi felső-sziléziai város közt elszabadul az őrület: autópályák és kétszer sok sávos gyorsforgalmi utak tömkelege, felüljárók tucatjával, bevágások, hidak; mellettük meg persze benzinkutak, bevásárlóközpontok, konferenciaközpontok... Szóval itt is megvan ez a kétarcúság.

Folytatás: Felső-sziléziai benyomások