Egyeseket biztosan meg fog lepni a vallomás, de nem csak a repülőgépek és sínhez kötött járművek tudnak lenyűgözni, hanem bizonyos ipari létesítmények is. Hogy a külszíni fejtések utóbbi halmazba tartoznak, csak valamikor '91 nyarán derült ki számomra, amikor egy németországi csereüdülés kapcsán a helyiek elvittek a hambachi barnakőszén-bányába.

Amikor a látogatóközpont mellett beszálltunk a terepjáró jellegű buszba, még nem is tudtuk, mennyire meg fogunk döbbenni, aztán egyszercsak elkezdtünk ereszkedni, és a fentebbi látvány tárult a szemünk elé. Ha attól eltekintünk, hogy a munkagödör aljába vezető, kétszer egy sávos út jobb minőségű volt, mint nálunk az M1 akkor még nem autópályás része Győr és Tatabánya közt, akkor is hihetetlen volt az egész. Aztán közelebb értünk a távolban látható gépecskékhez, melyek 96 méter magasak voltak!

A gödör alja körülbelül háromszázvalahány méterrel volt a környező felszín alatt, a picike munkaterület kialakítása miatt pár falut komplett arrébb is kellett költöztetni. Ha egyszer befejezik a kitermelést, egy nagy tavat terveznek létrehozni a helyén. Vélhetően csak kicsit lesz benne kevesebb víz, mint a Bódeni tóban :) Mivel az ember 16 évesen fogékony az ilyesmire, pár adatot feljegyeztem:

"1988-ban a RHEINBRAUN cég 103,5 millió tonna barnakőszenet termelt ki,ennek 84,2%-át a környék hőerőműveiben használták fel,a  maradék 15,8%-ot a vegyipar dolgozta fel (mesterséges földgáz, koksz). A bányában működő kitermelőgépek közt van olyan, ami 96 méter magas, 220 méter hosszú, és 13000 tonna súlyú. Egy ilyen masina naponta 240 000 m3-t tud kitermelni; a kitermelt szenet szállító futószalagok óránként 39 000 m3-t tudnak továbbítani. Ha a bánya területén működő összes ilyen szalagot összekötnék, a kapott szalag 260 km hosszú lenne."

Mivel egyetlen összehasonlítási alapom a régi 3-as út mellett látott felszíni fejtés volt, azóta se tudom kiheverni a volumen okozta sokkot. Hozzá kell tenni, a bányászat miatt keletkező finomporról is meséltek a látogatóközpontban, meg arról is, hogy micsoda logisztikai munka volt az egyik óriásmarkolót átvinni egy másik fejtésről ide (hidakat kiemelni a helyükről, városokat lezárni, mezőket letaposni, tulajdonosokat kártalanítani), szóval nem csak rózsaszín mesét nyomtak. Ugyanakkor felvittek egy kétszáz méteres, fákkal, bokrokkal betelepített dombra is, amit a kitermelt földből emeltek, és megmutatták, hogyan rekultiváltak egy kisebb fejtést. Sok magyar iparvidék örülne annak, ha fele ennyire rendet raktak volna maguk után az üzemek, mielőtt eltűnnek...

Tudom, hogy sokak szerint ez is csak egy ember okozta seb a Föld felszínén, de azért ami lenyűgöző, az bizony lenyűgöző!