Mivel nem vagyok nagy sportrajongó, a Puskás Ferenc Stadion egy olyan létesítmény, amit akkor láttam legközelebbről, amikor egyszer a magas lelátó felőli oldal alatti biliárdklubban jártam. De valahogy még a benne rendezett koncertek is elkerültek: nem voltam ott a '86-os Queen-en, sem a '91-es Monsters of Rockon, a többit meg egyenesen direkt elkerültem - az én zenei élményeim a "Népstadion és Intézményei" területén inkább a Kisstadionhoz és a Körcsarnokhoz kötődnek.

Mivel az utóbbi években egyre többször lehetett hallani, hogy az építmény veszélyesen leromlott állapotban van, elkezdett bennem erősödni a vágy, hogy meg kéne végre nézni, még mielőtt újat építenek a helyére. Ez a vágy aztán kicsit gyengült, mivel perpillanat úgy néz ki, hogy nem hogy új építésére, de még a régi lebontására sincs elég pénze az országnak :-/ Szerencsére idén, a Kulturális Örökség Napjain sikerült egy részleges látogatás erejéig bejutni.

A bejáratot a szoborparkon keresztül közelítettük meg. Ide szerintem mindenkit el kéne  egyszer hozni, és megmutatni nekik, hogy ez a szocreál, nem a hatvanas-hetvenes évek kockaházai. Azok "csak" kockaházak, ilyen-olyan igényességgel, ezek a szobrok viszont valami egészen abszurd jelenségek. Vannak itt puskatussal verekedő vidám katonák, öntudatos dolgozó nő, és olyan bedurrant vádlival rendelkező bronzasszonyok, hogy olyat még body building versenyen se lát az ember :)

Az építmény ebből az irányból inkább erődre hasonlít, mint bármi másra - még az ágyúk lőrései is megvannak.

Azért nem semmi hatást bír az emberre gyakorolni egy ilyen homlokzat! Ahogy valamelyik hülye sportreklámban mondják, "ide nem lehet beugrani egy sütire és egy teára". Ez biza gladiátor-feeling, pedig szerintem ez elsősorban a civil dolgozók/vendégek/újságírók bejárata, nem?

Az előtér ehhez képest kimondottan szűk. Az ember hatalmas oszlopcsarnokot várna, sokszoros életnagyságú atléta-szobrokkal, de csak egy közepes irodaházi folyosót kap, bár abban a korban a beépített anyagok és a dizájn valószínűleg értékesnek és igényesnek számítottak.

Ez maga a küzdőtér, plusz a túloldali, magasított lelátó. Eredetileg ezen az oldalon is olyan lett volna, de nem lett, így elmondhatjuk, hogy a stadion tulajdonképpen 56 éve folyamatosan félkészen üzemel.

Ez itt a VIP-páholy korabeli megfelelője. Állítólag a mellette levő két ajtó feletti rácsos nyílások mögött fegyveresek feküdtek hason, folyamatos lőkészültségben, ha valami történne, de persze lehet, hogy ez csak városi legenda. Mindenesetre oldalról és felülről jól ki van takarva a páholy, tehát az ott ülők védelme valóban ki volt találva.

De jöjjön inkább valami vidámabb téma: a sportolók ezen a folyosón futottak - és futnak ma is - ki a pályára. Elég puritán (és vidám, mint egy megyei kórház kórbonctani osztálya), de gondolom, aki épp versenyezni megy, az úgyis úgy tele van adrenalinnal, hogy mindegy lenne neki az is, ha Michelangelo által kipingált falak közt haladna el...

És végezetül még egy kép a stadionról. Remélem, legközelebb a túloldalra is fel lehet majd menni, mert érdekelne, milyen kilátás esik onnan a környékre. És még valami: köszönet a szervezőknek a lehetőségért és az idegenvezetésért!

A stadionról szóló kiegészítéseket szívesen fogadok a kommentek közt, de az építés korabeli politika minősítését inkább hagyjuk a történelemkönyvekre! És talán arra se ez a megfelelő hely, hogy kitaláljuk, miért nincs olyan magyar foci, amely mellett elengedhetetlen egy jó állapotú ekkora stadion, ami hetente-kéthetente teltházzal eltartja önmagát.