Odaát a Táj-kert-ben esett szó erről a szép német kisvárosról, úgyhogy fejest ugrottam a régi fotóim közé, hogy azoknak is bemutathassam ezt a várost, akik eddig még nem is hallottak róla.

Bevallom, 1990-ig én se tudtam róla, így aztán volt némi megdöbbenés, amikor egyszercsak ott álltunk egy középkori városban, úgy, ahogy azt addig maximum filmekben láttam:

Ez a fentebbi kép 12 évvel az első megdöbbenés után készült, de nagy különbség nem volt a látványban - és az ember úgy képzeli, ez az utca fél évezreddel (!) korábban is körülbelül így nézett ki. Na jó, talán a McDonald's rézből készült logója akkor még nem volt ott - tessék megkeresni a képen, mert mi is csak véletlenül vettük észre a sok csillogó cégér közt :)

Állítólag a város a harmincéves háború után vesztette el jelentőségét, és emiatt valahogy "úgymaradt". Amit hozzátettek, azt a városfalakon kívül tették, ami belül volt, azt inkább csak kiegészítették, de nem bontották le. Ez aztán oda vezetett, hogy Rothenburg ob der Tauber már a XIX. századra kedvelt turisztikai célponttá vált, és ez a népszerűség máig töretlen.

A második világháborúban az amerikai légierő lebombázta a várost, a keleti részben tető nem maradt épen: köd volt, az elsődleges célpontot nem látták, hát a másodlagosra ejtették a bombákat; ez a másodlagos célpont történetesen Rothenburg volt, minden katonai vagy infrastrukturális jelentőség nélkül. Valószínűleg a lelkiismeret-furdalás is közrejátszott abban, hogy az újjáépítéséhez nagy mennyiségű amerikai adomány is érkezett...

Nem nagyon lehet, és nem is érdemes egy-egy épületet kiemelni a tömegből, hiszen itt gyakorlatilag minden legalább 2-300 éves, és ez így megy utcáról-utcára, tehát nem csak egy-két házsor maradt meg, meg a főtér..! A stílusok ennek megfelelően halmozódnak: van gótikus, reneszánsz, barokk, és persze sok fachwerk.

Személyes kedvencem az elég hosszan bejárható városfal, cseréppel (zsindellyel?) fedett, fakorlátos gyilokjáróval, és persze bástyatornyokkal.

Ahogy az ember sétál a falakon (és közben elképzeli, hogy mindezt könnyű páncélban, lándzsával a kézben teszi, mert hát hogy másképp), egy kicsit mindig másként lát rá a városra. Itt a kép közepén a XIV-XV. században épült Szent Jakab-templom látszik, eltérő magasságú tornyaival, illetve a városháza fehér tornya is.

Mivel a város egy folyóvölgy peremére épült, az alaprajza nem szabályos: a város közepéből rá lehet látni a másik végére, ami a fenti kép esetében a Spitaltor környékét jelenti. Vadregényes romantika, ami a csövön kifér!

Ha kicsit jobb időnk lett volna, illetve ha nem épp akkor ment volna végig rajtunk valami influenza, sokkal többet és szebbet is fotózhattam volna (a fentebbi kép is a Wikipedia-ról van), de sebaj, így legalább van miért visszajönni ide :) Másnak is ajánlom: aki Würzburg környékén jár, nézzen el Rothenburg ob der Tauberbe is, hisz onnét csak kb. ötven kilométer - bőven megéri!