Múltkor említettem, mennyire szeretem Innsbruck fekvését, és most találtam is pár képet arról, milyen ott kezdeni a napot.

Tirol közepén nem különösebben meglepő kétezer méternél magasabb csúcsokat találni, viszont a város viszonylag barátságos magasságban - illetve tulajdonképpen mélységben :) -, ötszázhetvenvalahány méteren fekszik. Ez azt jelenti, hogy a környező 2200-2300 méteres hegyek miatt télen reggel nyolckor még csak pirkad. Aztán hirtelen megjelenik a nap fénye - de nem közvetlenül láthatóan, csak a Nordkette gerincének tetején:

Kicsivel később még mindig nem érik el a talajt a nap sugarai, de a hegyoldalakat borító hó miatt mégis egyre világosabb lesz (mi meg egyre beljebb vagyunk a városban, mert ezek amúgy séta közben lőtt képek):

A képen a tiroli tartományi közigazgatás központi épületét (Landhaus) látjuk, előtte az 1947/48-as Felszabadulási Emlékművel. Ezen a reggelen felhők is takarták az eget, de a fény lassan így is elérte a belváros történelmi utcáit - előbb a tornyokat, tetőket, majd lassan a házak falait is:

Aki pedig még ennél is több világosságra vágyik, az felülhet a villamos jellegű Stubaitalbahn-ra (amin ma már alacsonypadlós járművek járnak, csak a kép régi), és kimehet a Stubai-völgy oldalába, ahol a hideg hegyi levegőt harapni lehet:

Én megrögzött budapesti vagyok, de azt hiszem, az itthoni téli reggeleket viszonylag könnyű szívvel elcserélném innsbrucki téli reggelekre :) Ti mit gondoltok?