Mai témaválasztásommal biztos sokakat meg fogok lepni... na jó, inkább senkit :) Bár a nagy fehér távolsági buszok fotózgatása nem áll túl közel hozzám, az Airbus 380-ast azért megnéztem. Ez azt jelenti, hogy egy voltam a sok ezer lemming hangya közt, aki a Ferihegy környéki mezőket vette célba. Nem azért, mert az jó, hanem mert a reptér nem erőlködött  túl sokat az érdeklődőkkel, a felújítás alatt álló teraszra pedig csak négyszáz (előre regisztrált) szerencsés jutott be. Így viszont elmondhatom, hogy már jártam a "spotterdombon"! Onnan így nézett ki a nagyonnagyvas besiklás közben:

Meglepően halk volt, bár persze a mai gépek már nem pörgő hajtóművel szállnak le, csak takaréklángon, pláne, ha nincsenek is megpakolva (az viszont tényleg érdekes volt, hogy felszállás közben se volt sokkal hangosabb).

Így elég nehéz megítélni, mekkora is igazából a jószág, ezért aki nem volt kint, nyugodtan elhiheti becsszóra, hogy elég nagy. Sajnos a földön csak a teraszos mázlisták és a csókosok fotózhatták - meg gondolom a reptéri dolgozók háromnegyede, akiknek véletlenül valamiért be kellett jönniük vasárnap ;)

Leszállás után az addig üresnek látszó mező hirtelen megtelt az autóik felé igyekvő emberekkel. Ezúton is köszönöm az úriembernek a kedvességét, aki megkímélt bennünket Jazzel a gyaloglástól, és átvitt az egyes terminálra... még a nevét is elfelejtettem megkérdezni... akárcsak azét a srácét, aki hallotta, hogy szomjan pusztulok, és kisegített egy kis ásványvízzel. Köszönöm szépen!

A jelek szerint meglehetősen sok embert érdekelt a gép annyira, hogy még némi kutyagolást is bevállaltak azért a 20-30 másodpercért, amennyi ideig láthatták az Airbust. Tök rossz lett volna, ha a reptér megpróbál kicsit jobban a kedvükben járni, és mondjuk letárgyalja a Lufthansával (a gép tulajdonosával), hogy egy kicsit olyan helyen is álljon a gép, hogy ne csak a terminál teraszáról lehessen rendesen látni. Szerintem nem csak én fizettem volna a lehetőségért.

Na mindegy, az egyes terminál teraszáról ennyit sikerült látnom az üvegfalon át a gépből. Itt már gurult a felszálláshoz, mely lenyűgözően méltóságteljesre sikerült. Utána még ment egy kört, alacsony áthúzással megfejelve a látogatást, de erről lemaradtunk, mert nyilván megoldhatatlan lett volna, hogy hangosbemondón bemondják a terminálon, ahol a teraszról abszolút nem lehetett látni, hogy a gép az elemelkedés utáni pár száz méter után merre és hogyan halad tovább... A tömeg egységesen indult el a felszállás után, úgyhogy nem kevés embert fosztottak meg ettől a kis örömtől a (nem)szervezők, akiknek a jelek szerint csak a sajtó és az üzlettársak léteznek. Bár tudom, tulajdonképpen örüljek, hogy meghirdették, meg hogy legalább az egyes terminál teraszára ki lehetett menni :-/ A valódi spotterek persze rádión füleltek, asszem inkább oda kellett volna menni, ahol ők vannak...

És hogy ne negatív hullámokkal terhelve fejezzem be ezt a bejegyzést, itt egy kép a reptér legkirályabb angol funkciómegnevezéssel rendelkező verdájáról :)