Ha az ember a világ első villamosvasútjának nyomait próbálja megtalálni Berlin Lichterfelde nevű negyedében, nem sok mindent fog találni, annak ellenére, hogy az utcák nyomvonala nem sokat változott 1881 óta. Hanem amikor egy hídhoz ér - ami egyébként a villamos építésének idején még nem is létezett, mert maga a víz se létezett, ami fölött átível -,  némileg meglepődhet, mert a hídfő mellett burjánzó vadligetben ez a látvány fog a szeme elé tárulni:

Az persze azonnal sejthető, hogy nem partra vetett hajóról van szó, mert a híd alatt folyó víz nem különösebben vad: mesterséges hajózási útvonalról, az 1900-1906 közt épült Teltow-csatornáról van szó. A megoldás a kicsit távolabb, a fák tövében díszelgő üvegházikó láttán lesz érhető:

Az esős időben meglehetősen a környezetbe olvadó üvegbódé ugyanis egy mozdonyt rejt - és ha engem kérdeztek, túlságosan is rejti:

A hajóorr és az üvegház a Teltow-csatorna hajóvontató vasútjának emlékműve: a víziút  áteresztőképességének növelése érdekében ugyanis a hajókat a partról vontatták - a kor szavának jegyében szerencsére nem emberekkel, hanem erre a célra tervezett villanymozdonyokkal. Az eső és a bokrok miatt nem tudtam teljes egészében megörökíteni a kompozíciót, de szerencsére az internet segít:

(C) User "Bukk"@Wikimedia Commons::Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

A Siemens gyártmányú jószágok a csatorna két partján kialakított pályájukon haladtak, és a saját mozgatásukra szolgáló berendezéseken kívül egy darugémen átvezetett kötelű csörlővel is rendelkeztek, ezzel vontatták a hajókat. Ezen a képen jobbfelé, a hozzánk közelebb eső parton láthatjuk (sejthetjük) egyiküket, munka közben:

Forrás: Wikimedia Commons

Az üzemnek (mely egyébként nem az egyetlen ilyen volt Berlinben) a második világháború, és az utána következő évtizedek meglehetősen betettek: a mozdonyokat és a vasút eszközeit leszerelték, és a Szovjetunióba szállították, magát a csatornát pedig Berlin szektorokra osztottsága miatt 1981-ig csak kelet felől lehetett megközelíteni, ezáltal nagyrészt elvéve a csatorna értelmét, a Spree és a Havel vizei közti összekötő szerepet.

A csatorna két partján ma is sejthető a vágányok helye: a lapos, csak bokrok által benőtt rész a víz és a fák közt. Elvileg ösvények vannak a helyükön, de ebben az esős-nyirkos időben nem volt kedvem leellenőrizni, hogy tényleg így van-e :)

A vontatómozdonyok közül kettő maradt Berlinben: az egyiket már láttuk (na jó... többé-kevésbé láttuk), a másik a Német Technikai Múzeumban van kiállítva. Érdekes jószág, nem?

Köszönet Haraldnak, hogy felhívta a figyelmemet a zöldben bújkáló hajóorra, és a mögötte rejtőző mozdonyra - és sztorira!