Korábban már írtam az új berlini főpályaudvarról, de most az egyszerű vasútbarátságon túl időben és közlekedésszervezésileg is el szeretném helyezni ezt a létesítményt a képben.
A Magdeburg-Halbertstadt Vasúti Társaság 1868 és 71 közt építette ki a Hannoverrel kapcsolatot teremtő Berlin-Lehrte vasutat. A vonal berlini végpontja, az Alfred Lent, Bertold Scholz és Gottlieb Henri Lapierre által tervezett Lehrter Bahnhof lett, pár száz méterre a Hamburgi pályaudvartól, a Spree folyó és a Humboldt-kikötő találkozásánál:
A neoreneszánsz jellegű fejpályaudvart a kor építészei nagyra becsülték - nem nehéz észrevenni a hasonlóságot az 1884-ben átadott Keleti pályaudvarral. A fejpályaudvar jelleget (azaz hogy a sínek véget érnek itt) részben a hely, részben a kor szokásai indokolták; a különböző tulajdonban levő vasúti társaságok ritkán akartak közösködni.
A pályaudvar azonban hamarosan keresztező pályaudvar lett, amikor az 1875 és 1882 közt épített, a város fejpályaudvarainak összekötésére szolgáló Stadtbahn elkészült, ekkortól ugyanis a csarnok hátsó része mögé felhúzott viadukton levő négy vágány közül kettőn közlekedő helyi vonatok (a mai S-Bahn elődje) is megálltak itt. Ez lett a Lehrter Stadtbahnhof, melyet a kép közepétől kicsit jobbra és felfelé elég jól ki lehet venni:
Az utasok a Stadtbahn-megálló miatt elkezdték kerülni a Hamburgi pályaudvart, ezért annak forgalmát is ide irányították át (az 1880-as években a porosz állam felvásárolta a magánvasúttársaságokat, így a közlekedésszervezés is egyre könnyebb lett). A nagy törés természetesen a második világháború volt, melynek kirobbantása előtt még a Spree kanyarulatánál tervezték felhúzni a birodalom központi kongresszusi és rendezvényközpontját, a Nagy Csarnokot és előterét (melynek része lett volna egy hatalmas medence, amiben a csarnok tükröződött volna - ez lett volna többek közt nagyjából a Lehter Bahnhof helyén), a város új, északi főpályaudvarát pedig északabbra, Wedding és Westhafen közt építették volna fel (a déli a mai Südkreuz környékén lett volna). Erre nem került sor, így a pályaudvar megmaradt, még ha károsodott is. A romos épületből 1951-ben indult el az utolsó vonat, majd az évtized második felében több részletben lebontották. A Lehrter Stadtbahnhof megmaradt, bár forgalma értelemszerűen csökkent - egyébként ez volt a "nyugati oldali" S-Bahn hálózat utolsó nyugati szektoros megállója: a következő már a végállomás, a keleti felségterületen álló Friedrichstrasse volt.
"Utasok figyelem! Utolsó megálló a szovjetszektor felé" - R. W. Rynerson felvétele 1970-ből (forrás: WikiMedia Commons)
A régi terveket az egyesítés után leporolták, és alaposan átdolgozták: a város északi és déli részén egymással "farkasszemet néző" pályaudvarok helyett az 1995 és 2006 közt a Lehrter Bahnhof helyén felépült új létesítmény mindkét irányban átmenő lett: az északi-déli vasutaknak alagutat építettek, mely a belváros alatt áthaladva az egykori Anhalter Bahnhof területén éri el a felszínt, és halad tovább dél felé, a Südkreuz érintésével. Most pedig nézzük meg a mai főpályaudvar légifotóját - sajnos azonos szögből készültet nem találtam, de ha valaki bérel nekem egy helikoptert, ígérem, csinálok párat:
Benjamin Janecke felvétele / WikiMedia Commons
Az észak-déli irány tájolása talán nem teljesen azonos a régi csarnokkal (a sínek pedig ugye a föld alatt mennek), a háttérben felismerhetők az üresen álló egykori rendezőpályaudvari területek is (a kép jobb szélén pedig a múzeumnak használt egykori Hamburgi pályaudvar épülete). Keresztben pedig, viadukton húzódik a Stadtbahn, két S-Bahn és négy "sima" vasúti vágánnyal.
A két irány "kereszteződésében" egy tágas, toronyszerű térben folyosókon, lifteken és mozgólépcsőkön oszlanak el a különböző irányú forgalmak. Eredetileg a Hamburgig tartó mágnesvasútnak is lett volna hely, de azt a projektet lemondták, normális síneket fektettek a helyükre. Emellett van egy metrómegálló is a föld alatt, plusz két vágány egy leendő észak-déli S-Bahn vonalnak.
Itt éppen a nyolcvágányos "pincében vagyunk" egy esti órán. Elől egy ICE-T, de aki nagyon figyel, balra a két piros mozdony közt egy kék MÁV kocsit is találhat.
Ez a kép többé-kevésbé ezt az irányt ábrázolja, pár méterrel feljebb, és több mint száz évvel korábban (1879).
Itt többé-kevésbé dél fele nézünk, és bár körülöttünk minden "nyugati", a két mozdony még keleti eredetű: bár a baloldali 112-est már 1990 után építették, a mi HÉV-eink nagy részének szülőhelyén, Hennigsdorfban, de még mindig a keleti, "birodalmi" vasút számára, a jobboldali 109-es viszont már oldtimernek számít, hiszen 1962-es építésű. Az alábbi videón a hangját is meghallgathatjuk, ahogy elindul Malmö felé a fura kinézetű svéd hálókocsikkal:
Ezen túl van a videón minden más: gyors mozdonyok (PKP EU44, 101-es), lassú munkagép, dízelmotorvonat, alvós vonat, regionális vonat, IC, toronyóra lánccal :)
Most pedig menjünk fel a felső színtre! Ennek a résznek a megtervezése komoly mérnöki munka lehetett, hiszen igazából egy erős ívben levő viaduktról van szó, ahol a folyton megálló-elinduló vonatok további érdekes erőhatásokat okozhatnak. Amikor legutóbb ott jártam, két vágány le is volt zárva, a dilatációk környékén fugáztak. A képen egy jó hosszú ICE-t láthatunk, mögötte húzódik az S-Bahn két vágánya...
(C) Axel Mauruszat, 1998
... az egykori Lehrter Stadtbahnhof mai megfelelője. Amikor a nyugat-berlini BVG átvette a nyugati oldali S-Bahn üzemeltetését, de a Fal még létezett, itt váltotta egymást a keleti és nyugati személyzet, a nyugati alkalmazottaknak ugyanis tilos volt keleti területre menniük. A keleti személyzet, mely íly módon csak a Lehrter Stadtbahnhof és Friedrichstrasse közt ingázott, alaposan ki lehetett választva, mert mindig visszamentek keletre...
A felső szintről lepillantva láthatjuk a közbenső elosztószinteket, és egy vágányt is a "pincében". A hely hangulata inkább reptérre emlékeztet, mint pályaudvarra: tiszta és biztonságos. Éjfél körül egyedül üldögélve és a vonatomra várva se éreztem, hogy félnem kéne.
A két régi pályaudvar emléke egyébként megmaradt: az alsó szint vasúti hívójele BL ("Berlin Lehrter"), a felsőé BLS ("Berlin Lehrter Stadtbahn"). Csak az S-Bahn (BHBF) és az U-Bahn (HBF) belső jelzéseiben szerepel a HBF ("Hauptbahnhof") rövidítés.
A bejegyzés végén még egy videó: a felső szinten indítunk, egy S-Bahnnal párhuzamosan beérkező ICE-vel, megnézünk egy induló IC-t egy 101-essel, majd szépen elindulunk lefelé a pincébe.
Források: www.stadtschnellbahn-berlin.de, de.wikipedia.org, szóbeli közlések, Index vasutasfórum
Ez megy most