Blogot írni bonyolult dolog. Vagy csak én vagyok az? Néha, amikor látok valamit, eleve úgy nyomom le a fényképezőgép elsütőgombját, hogy "na, erről majd írok a blogba!". Ezen képek egy részét aztán ténylegesen is átméretezem, feliratozom és feltöltöm... majd szépen ott felejtem őket. Most egy marék olyan kép jön, amihez végül nem íródott blogbejegyzés, de ha már egyszer itt vannak, megmutatnám nektek őket.

Korábban már írtam arról, hogy Berlint nem csak szárazföldön, de hajóval is be lehet járni. A Landwehrkanal persze eredetileg nem sétahajózgatásra készült, csak ma már nehéz elképzelni, hogy a fentebbi képen látható helyen egykor a Potsdamer Bahnhofra tartó vonatok alatt teherszállító bárkák közlekedtek. De ugyanennek a csatornának egy másik szakaszán megy át a metró a vízi utas feje fölött, miközben az S-Bahn meg a meder alatt közlekedik. Imádom!

Az NDK egykori lakosai kevés dologhoz ragaszkodtak az egyesítés után, de a hatvanas évek végétől bevezetett lámpafigurák pont ezek közé tartoztak: amikor le akarták őket cserélni a nyugati részen szokásosakra, akkora ribillió támadt, hogy a hivatalnokok inkább nem erőltették :) Sőt, a kalapos keleti emberkék azóta néhány nyugati városban is felbukkantak.

Bernhez hasonlóan a német fővárosnak is medve a jelképe, és ezt - akárcsak a svájciak - néhány élő állat városban tartásával is kifejezésre juttatják. A berlini medvekifutó a Köllnischer Parkban található, én pedig esőben-szélben is elgyalogoltam oda, hogy lássam őket - de nem jártam szerencsével, mert a bundás címerállatok elbújtak. Úgyhogy maradt a plüssmacik nézegetése :I

Aki esetleg úgy gondolta volna, hogy a Józsefvárosi pályaudvar és a Ganz-MÁVAG kínai piaccá átlényegülése egyedi jelenség, gondolja újra, mert Berlinben is van ázsiai (vietnami) piac - és akárcsak a budapestit, ezt is meg lehet Tatra gyártmányú villamossal közelíteni, ez a kép is egy ilyenből készült :)

Régimódi lakótelep az iménti kép helyszínétől csak kicsit arrébb (Berlinben 1-2 kilométer kicsinek számít), még mindig Berlin-Lichtenbergben. A házak fölött látható felhők tartalmát kicsivel később a bőrőmön érezhettem :)

És végül az NDK építészetének egy olyan szokása, amiről már írtam Cottbus, Lipcse, vagy éppen a berlini óváros kapcsán: a régihez hasonló homlokzatok létrehozása panelből. Igazán megpróbáltak nem monoton felületű hasábot létrehozni, szerintetek sikerült nekik?