A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút ("gyesev") az utóbbi évtizedekben híres volt arról, hogy rajta keresztül csorogtak be a jó "nyugati" dolgok (távirányított tolatómozdony, a régi vackok újra és újra lakkozása helyett használt nyugati kocsik forgalomba állítása átmeneti megoldásként, stb) a magyar vasúti kultúrába, illetve hogy kicsit másként értelmezik a vasút üzemeltetését, mint a MÁV (pl. ha átvesznek egy vonalat, akkor hamar felújítják, villamosítják, sebességet emelnek, központi irányítást raknak rá, magasperonos állomásokkal). Ehhez képest a közelmúltban pont ők hoztak el Magyarországra egy olyan mozdonytípust, ami bár a KGST-idők terméke volt, mégis elkerült bennünket:

A manapság "Ludmilla" néven emlegetett dízel-villamos mozdonyt a hetvenes években fejlesztette ki a Vorosilovgrádi Mozdonygyár a kelet-német államvasút, a Deutsche Reichsbahn számára. Erős dízelmozdonyra volt szükségük, de az alapvetően a MÁV számára kifejlesztett M62-es - ők 120-as sorozatnak hívták a sajátjaikat - lassú és gyenge volt nekik, ráadásul hiányzott belőle a villamos vonatfűtés (a "Szergejek" ma is csak fűtőkocsi segítségével tudnának fűtött/klimatizált személyvonatot vinni). Persze nem jött össze elsőre az elvárt mozdony, és időközben az igények is változtak, így a típus harmadik alsorozata - a 132-es - 140 km/h helyett már "csak" 120 km/h-ra lett optimalizálva - viszont a jelek szerint a modell olyan jól sikerült, hogy a német egyesítés után a Deutsche Bahn is számos példányt megtartott belőlük, mi több, néhányat modernizált is, új - de még mindig orosz! - motorral.

Mint írtam, ezeket a mozdonyokat manapság Ludmillaként emlegetik, de gyerekkoromból inkább a "Nagyszergej" név rémlik velük kapcsolatban. Élőben ugyan nem láttam ilyet (még az NDK-ban sem, Magyarország pedig eleve nem rendelt belőle, inkább a francia motorra alapozott M63-mal kísérletezett), viszont H0-s makettként nem volt ismeretlen előttem. Valószínűleg emiatt volt, hogy miközben fotóztam, állandóan az az érzésem volt, hogy egy óriási terepasztalt látok :)

De visszatérve a GySEV-hez: nem kimondottan személyvonati mozdonyokról van szó, mert eleve tehervonatokat emlegetve bérelték őket; csak addig kellenek a kék kocsik elé, míg villamosítják a közelmúltban hozzájuk került Hegyeshalom-Csorna-Szombathely vonalat. Jelenleg ugyanis a soproni/szombathelyi IC-k Budapesttől Csornáig együtt mennek, ott szétválasztják őket, és míg Sopron felé villanymozdonnyal mennek tovább, Szombathely felé dízelvontatásra van szükség. A cégnek nincs megfelelő dízelmozdonya erre, a MÁV-tól bérelt Csörgőket pedig talán drágának és megbízhatatlannak találták, úgyhogy lecsaptak négy Ludmillára. Hogy utána visszaadják őket a bérbeadónak, vagy tovább tehervonatoznak velük, azt nem tudom, ezért mindenképpen el akartam őket kapni - amikor KZsoci barátom megjegyezte, hogy fotótúrára készül, azonnal jeleztem csatlakozási szándékomat.

A mozdony egyébként jó benyomás tett rám: gyakorlatilag csak elindulásnál füstölt (és akkor se annyira, mint amikor elindul egy Csörgő a "hegyvidéki" Zugló állomástól), csak gyorsításkor van hangja (és akkor se annyira, mint amikor elindul egy Csörgő Zuglóból;), és egyébként is inkább csak a turbó fütyülését lehet hallani.  Persze az is igaz, hogy 3-5 kocsi síkvidéken nem komoly terhelés egy 3000 lóerős gépnek :)

Természetesen videóztam is a megelevendett H0-s mozdonyt a kék kocsikkal, és annyira tetszett, hogy legszívesebben máris visszamennék folytatni. Jópofa mozdony ez a Ludmilla, az biztos!