Nem tipikus dolog Magyarországon Doctor Who rajongónak lenni, hiszen a sorozat nálunk a rétegműsorokat szolgáltató csatornák kínálatához képest is rétegműsornak számít. Az persze érdekes, hogy annyi angol sorozat (Forsythe Saga, Alfa holdbázis, Aprodité öröksége, Ki fizet a révészt, Halló, halló, Szupernagyi, stb) közül miért pont ez nem jutott el a magyar tévébe, de nem jutott. Persze másutt azért találkozhattunk vele...

A DW rajongás nálam a kétezres évek második felében kezdődött, de az alapja sokkal régebbi. Alapvetően mindig is Mariannom volt a "tévés" kettőnk közül; a sok marhaság közt, amit nézett, pedig egyszercsak felbukkant valami fura sorozat az RTL-en. Amikor a főhőst már harmadszor szólították "Doktornak", elkezdtem odafigyelni, mert ismerősnek tűnt a dolog. A kulcsjelenetben ezt az illetőt valami rejtélyes idegen mellé dugták be a sötétbe, a felvezetésből pedig sejteni lehetett, hogy valaki nem kedves fog feltűnni. Ekkor az agyam hátsó részében felbukkant egy szó: vécépumpa dalek! Pár másodperccel később pontosan az történt, amit gondoltam: megjelent a jellegzetes csápon ülő szem, és a beszéddel szinkronban villogó lámpák. Hé, én ezt a sorozatot ismerem... pedig még sose láttam!

Igyekeztem nem fennakadni azon, hogy a magyar szinkronban a hangot sikerült viccessé tenni, ami nem állt jól a daleknak, mert annak pont az a lényege, hogy ugyan hülyén néz ki, de alapvetően egy ijesztő rohadék - aki aztán ki is irt egy fél bázist a megjelenése után nem sokkal. A szinkron nem tetszett, a "Doktor" viszont nagyon jó volt. Csak az zavart, hogy az én emlékeimben a Doktor nem így nézett ki. Sőt, az egész sorozat nem így nézett ki! Persze az összezavarodottság érzése se volt új, de mielőtt rátérek erre, nézzük meg, mi volt számomra a Doctor Who. Ez a szignál, és ez a gülüszemű, sálas fazon:

Talán '88 elején jelent meg a lakótelepi kábeltévén a Sky Channel mellett a Super Channel (illetve a francia TV5, de azt szerintem senki sem nézte). Míg a "Sky" kontinentális jellegű volt (nagyrészt hollandok csinálták), a "Super" erős angol vonalat képviselt: itt ismerkedtem meg a Waczak szállóval, a Kenny Everett Show-val, a Royal Albert Hallban megrendezett karitatív koncertekkel... meg ezzel a gülüszemű sálas fickóval. Leginkább a részek behrangozóira és a főcímre emlékszem: a zene és az "időalagút" effekt megbabonázott. Pontosabban a frászt hozta rám. Még pontosabban a kettő együtt.

Valószínűleg nem sok részt láttam elejétől végéig; emlékeim szerint olyan időpontban adták őket, amikor vagy mást nézett a család, vagy elzavartak aludni. A legmaradandóbb emlékem egy olyan epizód volt, amiben erdőben rohangásztak, vívtak, meg mindenféle fura, nem kimondottan sci-fi dolgot csináltak - utólag azt gondolom, hogy az 1976-os The Masque of Mandragora című történet valamelyik része lehetett. Őszintén szólva elég mosolyogtató minőségű volt a kivitelezés, a szövegnek meg a harmadát sem értettem, úgyhogy a G.I. Joe és a Roland Rat jobban lekötött :)

Úgy egy évvel később megjelent a kábelen a Sky Movies is. Ahogy a nevéből sejthető, itt filmeket adtak, mi meg a délutáni adáskezdéskor tesómmal mindig azt figyeltük, mi a műsor, érdemes lesz-e ottragadni a képernyő előtt (általában kijelenthető, hogy érdemes volt, mert így tanultunk meg angolul). Egyszercsak egy Dr. Who and the Daleks című film is ott virított az aznapi programban. Nofene, ez nem sorozat? Na, nézzük meg, angoltanulásra jó lesz! Hát volt egy kis döbbenet:

Először is, valami öreg fazon volt a Doktor! Kék rendőrségi telefonfülke ugyan volt, de valahogy... másmilyen. És még régebbinek tűnt az egész, bár filmszerűbbnek. Ekkor találkoztam először a dalekokkal, mert a Superen nem akadtam olyan részbe, amiben szerepeltek volna. És tegyük hozzá, hogy ezek a dalekok kevésbé voltak viccesek, mint a sorozat dalekjai, mert a legtöbbnek fogókarmai voltak vécépumpa helyett, sugárfegyver helyett pedig füsttel gyilkoltak, ami sokkal ijesztőbbnek tűnt 14 éves énemnek. Legalább 3-4 alkalommal végignéztük a filmet, ami persze alapjában véve egy hatvanas évekbeli fantasy horror volt, de le tudta kötni az embert. Aztán felbukkant egy második film is, amiben a dalekok a Földet foglalták el:

Csak jóval később tudtam meg, hogy ez a két film a tévésorozat két történetének újrajátszása volt 1965/66-ból, így nem része a "kánonnak". A főszereplő például ember, mégpedig egy Who nevű doktor (!), a szereplők rokonok és ismerősök, és persze az egész színesben forgott, ellentétben a sorozattal. Doktort egyébként a Csillagok háborújának Tarkin kormányzója játszotta, az első rész férfi mellékszereplője pedig egy Folytassa... filmből volt ismerős (a másodiké pedig évtizedekkel később felbukkant az újraindult sorozatban!). Tesómnak hamar be is ugrott, hogy ezeket a dalekokat láttuk... pontosabban dalekok akartak lenni azok a... valamik egy videóklipben, ami korábban sokat ment a zenei műsorokban. És tényleg, hiszen énekelték is benne, hogy "doctor whoooooooooooooooo oooo, doctor whooo":

És most térjünk vissza 2006/7-be: az új sorozat is angolosan furcsa volt, nem győzött meg azonnal; gyakorlatilag csak a főszereplő, Christopher Eccleston miatt néztem, no meg nosztalgiából. Legalábbis addig, amíg el nem érkeztünk a gázálarcos kisgyerek sztorijáig, ami pontosan úgy kiakasztott, mint tizenévvel korábban a régi sorozat vagy a filmek:

Tudom én alapvetően, hogy mire jó az angol-magyar szótár, de akkor se tudom jobban leírni, mert a magyar megfelelője nem elég hangsúlyos: creeeeeepy! Itt ennél a résznél lettem rajongó: egyrészt a Doctor Who-é, másrészt az ezt a részt jegyző, azóta showrunerré előlépett, és emellett még a Sherlockot is készítő Steven Moffaté. Ha valaki megkérdezi, milyen egy jó Doctor Who rész, azt tudom mondani, hogy ebben minden benne van, ami ahhoz kell: borzongtató, abszurd, kicsit értelmetlen, nagyon angol, ezen felül tele van jó beszólásokkal, de azért van benne dráma - és a vége hepiend, mert ez egy mese, ahol a főhős mindig győz. Aztán a következő rész meg tök másmilyen, hiszen más írta, más rendezte - és általában másnak tetszik, mint ez ;) Persze nem ez a legjobb rész szerintem sem (írnék listát róluk, de elolvasná valaki?), de nagyon doktorhus. Az meg jó dolog :)