A '93-ban bezárt, majd néhány éve EU-s pályázat segítségével feltámasztott Szob - Márianosztra kisvasutat már egy ideje meg szerettem volna nézni, és amikor hallottam, hogy május 17-én a szokásos vonat mellett két fotós szerelvény is közlekedni fog, tudtam, hogy eljött a megfelelő pillanat. A nem sok jót ígérő időjárási előrejelzések miatt ugyan majdnem lemondtam az utat, de Jazzcool addig erőltette a dolgot, hogy végül csak ott találtam magam a szobi vasútállomáson.

A nap egyik sztárja a képen látható szerelvény volt. Igen, ez tényleg egy budapesti villamos pótkocsi! Tudtommal viszonylag ritkán közlekedik, úgyhogy igyekeztünk minél több helyen megörökíteni. A legérdekesebb beállítás mindenképpen ez volt, háttérben a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplommal (meg a börtönnel).

Bár fel voltam rá készülve, azért komoly élmény, amikor az ember áll az erdő szélén, és begurul elé a 49-es villamos középső kocsija :) A vontatásról és tolásról - mert a vonal közepén visszafordulásnál nem volt lehetőség a körbejárásra - a Trabant-lámpákkal (vagy csak -lámpakeretekkel?) felszerelt MD40-001 gondoskodott: egy Csepel-motoros, lánchajtásos kis bütyök.

Kicsit furcsa volt a Pesten megszokott látványt és hangkulisszát ennyire nem városi környezetben látni, és a vasúttal párhuzamos úton haladó autósok egy részét is határozottan megdöbbenthettük, mert nem egy és nem két esetben követte a megpillantást fékezés, kiszállás és mobillal fotózás.

Nosztrán '91-ben jártam, osztálykiránduláson, és már nem is emlékeztem, hogy ilyen kellemes környék. A kisvasút egyébként régen össze volt kötve a nagybörzsönyi vonallal, és az újbóli összekapcsolás annyira tervbe van véve, hogy állítólag már meg is nyerték az újabb pályázatot, amiből megépíthetik.

A kéttengelyes, hajtás nélküli kocsi leggyakrabban használt neve "UV pótkocsi", ami tulajdonképpen helytelen, hiszen jóval az UV motorkocsik előtt tervezték őket, teljesen más műszaki alapokon. Ugyanakkor 1957-től 2007-ig együtt jártak, így nem csoda, hogy összeforrtak az emlékeinkben. A képen látható Ganz felirat egyébként nem a kocsira vonatkozik, csak a szerelvénydobozra: magát a járművet a MÁV dunakeszi járműjavítójában gyártották, egy kistarcsai gyártmány győri átdolgozásának átdolgozásaként. Ez a kocsi konkrétan a 6012-es pályaszámot viselte: eleinte így nézett ki, később így.

A budapesti villamos a nagyvasúttal azonos, 1435 mm-es nyomtávot használja, a szobi kisvasút azonban 760 mm-es, tehát egymással nem kompatibilisek. Szerencsére egyszerűen át lehetett alakítani a pótot: a kerekeket beljebb, a hossztartókon belül sajtolták a tengelyre. Jelenleg se levegős, se elektromos rendszere nincs, a fékezést a kocsin levő vasutas végzi, kézifékkel.

Régebben valami olyasmit hallottam, hogy a viszonylag alacsony padlószintű kocsikat úgy akarják felszerelni, hogy kerekesszékkel is fel lehessen rájuk szállni - a jelek szerint ez a projekt félbe lett hagyva, mert a kocsin nem sok minden lett átalakítva; sajnos még az összefirkált-karcolt ablaktáblákat se cserélték le. Különvonatnak persze így is klassz volt, de a vasút normál esetben használt zárt személykocsijának állapotától messze állt.

Bár az idővel a prognózisnak megfelelően tényleg nem volt szerencsénk (általában borult volt az ég, a végén pedig konkrétan bőrig áztunk), néha azért még a nap is kisütött! Sajnálom, hogy valószínűleg a rossz idő miatt kevés látogató érkezett - a nagyrészt önkéntes munkában dolgozó vasutasok igazán kitettek magukért, megérdemelték volna, hogy sokkal több vendégük legyen. Rég éreztem magam ilyen jól, remek kis nap volt!

További információk: a kisvasút honlapja