Gyerekkorom kedvenc könyvei közé tartozott a Világ nevezetes hídjai a Kolibri sorozatból, illetve a Hidak a Műszaki Könyvkiadótól. Úgy gondoltam, nem létezhet klasszabb hivatás, mint a hidak tervezése - különösen a kábelhidaké. Az egyértelmű, hogy Budapest remek hely volt a hidakkal kapcsolatos rajongásom kiéléséhez, hisz volt (van) itt lánchíd, kábelhíd, Gerber-tartós, ívhíd, rácsos gerendahíd, tömör gerinclemezes gerendahíd, félállandó jellegű kettős K-híd, kerek híd, szögletes híd, hosszú híd, rövid híd... De nem volt ferdekábeles, amit - képek alapján - a legnagyobb királyságnak képzeltem. 

„Severinsbrücke bei Nacht“ von datort - http://www.piqs.de/fotos/34673.html. Lizenziert unter CC-BY-2.0-de über Wikimedia Commons

Az országban talán csak a győri gyalogoshíd volt ilyesmi, de az elég kicsi volt, úgyhogy nagyon tetszett, amikor '87-ben végre élőben is láthattam a pozsonyi Új hidat. Ehhez képest elég kiakasztó élmény volt, amikor '89-en rájöttem, hogy az NSZK-ban a tervezők már évtizedek óta szinte csak ilyeneket építettek, ha függőhíd kellett: láttam autópályahídként, láttam rögtön többet is Düsseldorfban, meg még ki tudja, hol. Amit ritkaságnak, érdekességnek gondoltam, az itt átlagosnak számított. Persze azért tetszettek - a legjobban pedig a kölni Severin-híd jött be.

Ez az átkelő Köln második világháború utáni feltámadását szimbolizálta, amikor már nem lerombolt dolgokat állítottak helyre, hanem teljesen új dolgokat emeltek: 1958-59-ben építették, olyan helyre, ahol előtte nem volt híd, olyan technológiával, amit előtte nem használtak (az egész pályatestet egyetlen "A" alakú pilon tartja).

„Bundesarchiv B 145 Bild-F010264-0006, Köln, Severinsbrücke“ von Unbekannt - Dieses Bild wurde im Rahmen einer Kooperation zwischen dem Bundesarchiv und Wikimedia Deutschland aus dem Bundesarchiv für Wikimedia Commons zur Verfügung gestellt. Lizenziert unter CC-BY-SA-3.0-de über Wikimedia Commons

A kétszer három sávos úttesten természetesen villamossínek is helyet kaptak, de a felhasznált technológia, ti. hogy a síneket a pályalemezhez hegesztették, nem vált be, így a hetvenes években zárt vágányzatra cserélték. A probléma ismerős: a budapesti Erzsébet híddal is ez volt a baj, csak nálunk nemes egyszerűséggel inkább megszüntették a tuját.

Hatvan felé közeledve azért persze a Severinsbrücke is öregszik, egy ideje például találkozási tilalom van a hetvenes évek óta a hagyományos villamosok helyett közlekedő Stadtbahn szerelvények számára - egyszerre csak egy lehet belőlük a hídon. Állítólag 2020-ra tervezik a nagygenerált, amikor nem csak felújítják, de meg is erősítik. Szót kell ejteni a híd festéséről is: a patinaszerű zöld nem szennyeződés vagy rozsda eredménye, hanem 1929 óta ez a kölni Rajna-hidak hagyományos színe. Konkrétan úgy is hívják, hogy "kölni hídzöld" :)