1989. november 9-én este nyílt először rés a '61 óta várost, országot és életeket kettévágó falon - de mivel az első átkelés történetéről és helyszínéről már írtam korábban, most inkább pár olyan helyet mutatnék, ahol még látszik valami Európa történetének egyik legelmebetegebb építményéből. Persze nyilván nem tudom az összes maradványt bemutatni, csak pár érdekesebbet szeretnék említeni.
A leglátványosabb mementó kétségtelenül a nemrég bemutatott Bernauer Strasse menti emlékhely, de számtalan helyen találkozni akár véletlenül is a jellegzetes előregyártott betonelemekkel. Néha utólag elhelyezett emlékműként, mint a Märkisches Museum falánál, néha itt-ott lerakva, felüljárók alatt, üres gyártelepeken felhalmozva. A fentebbi képet 2005-ben készítettem a Potsdamer Platz közelében - legutóbb egy ház állt a helyén, úgyhogy csak remélni tudom, hogy valahova átmentették az elég karakteres, pontosan a Fal darabjainak megőrzését szorgalmazó graffitiket.
Kicsit arrébb, egy mellékutcában viszont találhatunk rögtön egy egész őrtornyot is! Eredetileg nem teljesen itt állt, de állítólag csak kicsit tették arrébb. '87-ben az NDK-csehszlovák határon láttam hasonlókat, és már 12 évesen se értettem, miért félnek annyira egy állítólagos baráti országtól - ha tudtam volna, hogy a saját fővárosukban a saját polgáraikra is ilyen tornyokból "vigyáznak"...
A már említett Potsdamer Platzon, a föld alatti pályaudvar egyik lejárata előtt is falszegmensek jelölik a halálsáv nyugati oldalát...
... sokkal látványosabban azonban az East Side Gallery, ami egyszerre graffiti-múzeum és a leghosszabb Fal-maradvány. A tulajdonképpeni szektorhatár itt a Spree folyó volt, a betonszörnyeteg "csak" a hátországi falat alkotta, de elég jól bemutatja azt, hogy hogy nézhetett ki a Fal a nyugati oldalról, ahonnét leginkább a színes mázolmányok látszottak - a keleti oldalon ugyanis nem firkák, hanem fegyveres őrök, tornyok és szögesdrótakadályok voltak.
Egyébként az itt látható Fal se teljesen az eredeti helyén áll, mert a közelmúltban egy részét arrébb tették egy építkezés kapcsán (botrány is lett belőle), ráadásul a híresebb festmények tulajdonképpen csak reprodukciók, mégis érdekes például az ilyen beállítások miatt: jól látható a betonelem "L" alakja, ami arra szolgált, hogy ne lehessen egykönnyen (például autóval nekihajtva) feldönteni, illetve a tetején a csőszerűség, ami azért volt ott, hogy ne lehessen megkapaszkodni, illetve a csáklyák se akadjanak meg rajta. Hihetetlen, hogy mennyi fejlesztés ment bele abba, hogy bezárhassák a saját lakosaikat :( Egyébként a helyi folklór szerint a Fal miatt nyugodtan lehetett száguldozni az itt húzódó utcában, mert nem a gyorshajtókat figyelték, hanem pont azokat, akik lassítottak, netán megálltak.
Egy rövidebb egységes szakasz áll egyébként a bejegyzés elején említett Postdamer Platz közelében, a Niederkirchnerstrasséban is, ez azonban be van kerítve, és a Fal lebontása utáni állapotot mutatja, a betonból darabokat kikalapáló gyűjtők levonulása után. A "hely szelleme" kifejezés egyébként itt valami egészen kellemetlen dolgot jelentene, a második világháború végéig ugyanis a Fal mögötti telken a Gestapo központja működött. Néhány éve még csak az egykori kínzások színhelyéül (is) szolgáló pincék kiásott maradványait lehetett közvetlenül a Fal tövében látni, ma emlékközpont működik a területen.
És ugyan a turisták legtöbbször a Checkpoint Charlie-t keresik (amiből ma amúgy csak egy utánépített őrbódé látszik), szerintem sokkal megrázóbb a két világrendszer közti átszállóhelyként funkcionáló Friedrichstrasse-i pályaudvar előtti "Könnyek Palotája". A két Berlin közt közlekedők itt hagyhatták el az NDK (pontosabban jogilag a szovjet zóna/szektor) területét - egykor az NDK legjobb emberei demonstrálhatták itt vegzálási képességeiket, ma múzeum üzemel benne.
Akinek van emléke a Falról, akár a fennállása, akár a lebontása körüli időkből, kérem, ossza meg velünk kommentben!
Ez megy most