Bár a kézügyességemet ismerve elég reménytelen ötletnek tűnik, de egy időben elég komolyan próbálkoztam repülőgép makettek összerakásával. Ez úgy 5-6 évig tarthatott, ami alatt körülbelül 30-35 műanyag csodát raktam össze - de egyszerre sose volt 10-12 darabnál többem, mert a nagytakarítások végére valahogy mindig megfogyatkoztak az eltörött/elveszett futószárak és légcsavarok, tehát nagy volt a fluktuáció. De most nem arról akarok beszélni, hogy milyen érzés a padlón, hátára bukva megtalálni egy 1:72-es méretarányú P-38-ast, ami eredetileg három polc magasságban parkolt, vagy hogy mennyire nem boldogító látvány az Avia B-534 egy ráesett könyv súlya alatt egymásra hajtogatódott két szárnya... hanem hogy milyen volt, amikor egy osztálytársam nekem adta életem első Hasegawa katalógusát.
Úgy rémlik, az itt jobb oldalt látható volt az - de az is lehet, hogy ezt csak később szereztem meg. Aki nem látott még ilyen katalógust, annak röviden: meglepően jó minőségű papíron csodásnál csodásabb makettekról készített csodásnál csodásabb képek sorakoztak a lapokon. Az itthoni színes újságok mind (messze) rosszabb minőségben készültek ezeknél az ingyenes kiadványoknál; a témába vágó Repülés és Haditechnika című lapok pedig egyenesen fekete-fehérben. Persze voltak vicces oldalak is ezekben a katalógusokban, de azok direkt készültek annak - ellentétben az akkoriban itthon kapható szakirodalommal, amiben néha teljesen fantázia alapon készült rajzok szerepeltek a típusokról.
Ennek persze oka volt, de most inkább arról írnék, hogy milyen furcsa volt, amikor olyan típusokat találtam a Hasegawa katalógusban, azaz egy szórakoztató jellegű kereskedelmi kiadványban, amikről ott és akkor hallottam először - pedig én aztán mindent kiolvastam a kerületi könyvtárban a témában, és mindent megvettem az újságosnál! Persze azóta az információhoz jutásunk minősége teljesen megváltozott (legfeljebb azt kell szűrni, hogy mi valós, és mi kitalált), ezért nehéz elképzelni az érzést, de valami olyasmi volt, mint jó néhány évvel később az internet: folyamatos döbbenet, hogy jé, ilyen is van? Meg ilyen is? Ez meg így néz ki?
Most pár ilyen gépet szeretnék mutatni. Semmi tanulság, és semmi ismeretterjesztés - régebben magam mögött hagytam ezt a hobbit annál, mintsem hogy a wikipediánál többet tudjak mondani róluk :)
"RA-5C Vigilante RVAH-7 1979" by Service Depicted: Navy - ID:DNSC0409230. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons
A "Vigilante" 1961 és 79 közt szolgált haditengerészeti bombázó, majd felderítő szerepkörben. Igen: ez a nagy dög tényleg anyahajóról (12 éves énem most rám szól, miszerint repülőgéphordozó!!) üzemelt! Bizonyos szögekből szép madár volt, bizonyosakból pedig nem annyira, az akkori technológiai szinthez képest viszont rendesen meg volt pakolva minden földi jóval: fly-by-wire, digitális fedélzeti számítógép, head-up-display...
"T-1B". Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons
Fuji T-1. Ez valószínűleg szerepelt apu régi Repüléseiben, de elkerülte a figyelmemet, hisz csak gyakorlógép volt. Rénézésre a tervezői kicsit túl sokat nézegették a Sabre-t :)
"McDonnell RF-101A in flight over Vietnam in May 1967 060831-F-1234S-029" by USAF - USAF [1]. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons
A(z) (R)F-101 "Voodoo" kicsit olyan, mintha különböző típusokból válogatták volna össze - vagy mintha valaki "összerajzolt" volna több típust egybe. Pedig tényleg létezett. Nem mondanám szépnek: ha kétszer akkora szobánk lett volna tesómmal, mint amekkora volt, akkor se akartam volna makettként :)
"F-4J F-4K CV-62 NAN6-75" by USN - U.S. Navy Naval Aviation News June 1975 [1]. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons
Az F-4 "Phanom II"-t természetesen jól ismertem, de a prospektusban látott angol verziót ("F-4J(UK)") nem. Ez abban különbözött az eredetiektől, hogy a rövidebb angol repülőgép-hordozók rövidebb pályái miatt hosszabb orrfutót kapott - a plusz negyven centitől megnőtt az állásszög, amitől nagyobb felhajtóerő termelődött katapultálás közben. A fenti képen elöl egy amerikai, hátul egy angol gépet látunk, a különbség elég feltűnő.
"X-29 at High Angle of Attack with Smoke Generators" by NASA - http://www1.dfrc.nasa.gov/Gallery/Photo/X-29/HTML/EC91-491-07.html (direct link). Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons
Végezetül egy olyan masina, amit nem a japánok árultak, legalábbis nekem speciel Revellben volt meg: a képzeletbeli "lopakodók" egyike. Mivel ezeket a gépeket (már hogy a létezőket) akkoriban még azok se nagyon látták, akik az üzemeltető bázisokon dolgoztak, sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy vannak ilyen gépek. De hogy hogy néznek ki? Én például valamiért azt hittem, hogy a fentebb látható, előrenyilazott szárnyú X-29-es egyben "a" lopakodó is...
Mivel nem volt mivel dolgozni, a modellkészítők kitalálták a saját lopakodóikat, melyek többnyire F-19 jelzéssel futottak - de később szovjet változatot is elképzeltek, "MiG-37" néven (akkor még a MiG volt a híresebb tervezőiroda, a Szuhoj nagy durranása csak eztán jött). Az egész jelenséget annyira komolytalannak éreztem, hogy csak 1:114-es méretarányban vettem meg: poénból lehetett mutogatni, különben meg elfért az 1:72-esek közt. Egyébként komoly őrület volt a sosem volt masina körül, még számítógépes játék is készült róla!
Másnak is voltak ilyen gyerekkori kultúrsokk élményei? (Vagy olyanok, hogy a családtagok mindig összetörték a játékait;)
Ez megy most