Amikor '89-ben először láttam a kölni főpályaudvart, megdöbbentőnek találtam, hogy rögtön a Dóm mellett áll. Németországban persze kultúrája van annak, hogy a vasutat nem a város szélén, az első olcsón megvásárolható földterületen állítják meg, de ez azért durvának tűnt. Tessék csak megnézni, a kép bal szélén a Dóm széle látható, tőle 20-30 méterre pedig már kezdődik is a tizenegy vágány:

„Koeln Hauptbahnhof Luftaufnahme“ von Neuwieser - Flight over Cologne. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

Persze a kölni vasúttörténet se rögtön a városközpontban kezdődött: a Rajna két oldalán a helyi vasúttársaságok saját állomásaikról indultak: az egyik például a rakpartról, egy másik vonal pedig egy régi kapun át jutott be az akkor még álló városfalakon belülre, hogy ott aztán véget is érjen. Amikor a XIX. század közepén úgy döntöttek, hogy az évszázadok óta félbehagyva álló dóm mellett építenek vas- és közúti hidat, szerencsére az is eszükbe jutott, hogy nem lenne butaság közös pályaudvart is építeni.

„Botanischer-Garten-am-Dom-um-1820“ von Henry Winkles - Botanischer Garten und Dom, Stahlstich um 1820 von Henry Winkles nach einer Zeichnung von Theodor Verhas. Udo Mainzer: "Köln in historischen Ansichten". Wuppertal 1977, S. 71. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Ezen a területen akkor még a régi egyetem botanikus kertje terült el (a "régi" jelzőt azzal érdemelte ki az egyetem, hogy ekkor már jó ideje nem létezett: a francia megszállás idején megszüntették - de a park maradt), így volt némi vita, de végül a város eladta a területet a Rajnai Vasúttársaságnak (Rheinische Eisenbahn-Gesellschaft).

„Centralbahnhof Köln um 1893“ von unbekannt - Uta Grefe: Köln in frühen Photographien 1847-1914, Schirmer/Mosel Verlag, München, 1988, ISBN 3-88814-294-6 Lizenziert unter PD-alt-100 über Wikipedia

Az 1859-ben átadott, Centralbahnhof névre hallgató pályaudvart már több társaság is használta: voltak nyugat felől érkező, itt végződő vágányok, és voltak a mai Hohenzollernbrücke elődjére, a Dombrückére vezető átmenő sínpárok. Ahogy az lenni szokott, mire felépült a nagy mű, már elégtelennek is bizonyult a feladatra, úgyhogy a politikusok elkezdtek egy nagyobb létesítményben gondolkodni - ami viszont az üzemeltető társaságnak nem lett volna ínyére, mivel nem akarta a konkurenciát erősíteni.

„Kölner Hauptbahnhof um 1900“ von Unbekannt - Original image: Photochrom print (color photo lithograph) Reproduction number: LC-DIG-ppmsca-00813 from Library of Congress, Prints and Photographs Division, Photochrom Prints Collection Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Végül az érintett társaságokat államosították, és 1894-re elkészült a fentebbi képen is látható új pályaudvar, egy 64 méter széles, 255 méter hosszú főcsarnokkal, és két egyvágányos mellékhajóval - na meg a környékbeli ízlést tükröző, a német stílus helyett inkább belga állomásokra hasonlító főépülettel. Az új Hauptbahnhof érdekessége volt, hogy nem minden vágánya volt átmenő, sőt: a csarnok közepén a két oldalról érkező fejvágányok között egy díszes pavilon is állt! Vicces lehetett, hogy a Rajnán átmenő teljes teherforgalom is keresztülpöfögött a csarnokon - nem véletlenül építettek neki később elkerülő útvonalat saját híddal: a korábban már bemutatott Südbrückével.

A második világháború eléggé megviselte a pályaudvart és környékét (összehasonlításképp: ilyen volt előtte), de a csarnokot azért helyreállították; csak a főépület maradványait cserélték le több lépésben az ötvenes évek során. A hetvenes évek közepén a meglevő vágányokhoz a túloldalon még hozzácsaptak kettőt az S-Bahn számára, ezen az oldalon pedig a villamosokat a föld alá száműzték. A modern építészet persze ott se aratott osztatlan sikert, de megszokták - a pályaudvarra vezető vasbeton lépcsőrendszert viszont néhány éve elbontották. A sínek alatti területet is barátságosabbá és tágasabbá tették kibontásokkal, ami az így láthatóvá vált tartószerkezetek miatt nekem - hídmániásként - kimondottan tetszik.

A modernizálás a föld alá terelt villamosok (azaz a Stadtbahn) két ide csatlakozó állomását is érintette: a "kapreál" stílusú Breslauer Platz/Hauptbahnhof megálló sárga csempeunalma helyére például egy föld alatti űrhangárt építettek, ami egyben elágazó állomás is.

Egy pályaudvar fő attrakciója természetesen a vágány- és perontér, ahol ma is bőven van mit nézni, lévén Kölnnek nem csak a Németországon belüli, de a nemzetközi forgalma is jelentős. Gyerekkorom spontán trainspotter élményeiről már írtam...

„09.05.90 Köln Hbf 103.189 (12952438124)“ von Phil Richards from London, UK - 09.05.90 Köln Hbf 103.189. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

... de két régi - nem saját - kép talán még belefér. Az egyiknek természetesen 103-ast kell ábrázolnia, kopottan, de azért (viszonylag) illeszkedő festésű kocsikkal - érdekes, hogy ekkoriban még mindig ez a típus volt a fő igásló a felső kategóriában, mégse foglalkoztak a kinézettel. Hiába, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója ott is érdekes időszak volt: nagy csillogás-villogás nem rémlik a vasúttal kapcsolatban (persze nekem csak az Aachen-Düren-Köln viszonylatra, illetve pár mellékvonalra volt rálátásom), viszont elég pontosan járt, és minden tökéletesen működött. A háttérben egy ide bejáró belga mozdony is látható - no meg az itt készült képek kötelező tartozéka, a Hansahochhaus.

„29.07.85 Köln Hbf 215.039 (12001602285)“ von Phil Richards from London, UK - 29.07.85 Köln Hbf 215.039. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons

Ez egy kicsit régebbi kép, bár lehet, hogy ilyet is láttam, csak már későbbi festéssel: a blogban már bemutatott "Nyuszifül" család egyik tagja a nagy csarnok keleti végéhez toldott tetőrendszer alatt.

Ezt a tetőt valamikor a kilencvenes évek elején cserélték le, egy világosabb (több fényt átengedő) megoldásra - nem tudom, mennyire drága, de én ki tudnék békülni azzal, ha perontetők helyett nálunk is ilyenek épülnének a forgalmasabb helyeken. Ráadásul jó úgy elutazni, hogy mielőtt felszállsz a vonatodra, a tetőn át még vethetsz egy utolsó pillantást a Dómra!

És akkor jöjjön a jelen vonatforgalma! A videó természetesen 103-assal indul, majd rögtön egy TGV-t, pontosabban Thalys-t látunk. A motorvonat típusjelzése, a PBKA a fő bevetési területre utal: Párizs-Brüsszel-Köln-Amszterdam. Érdekesen néz ki a némettől meglehetősen különböző dizájnú gép, amit jobbról rögtön le is kísér egy Sintrabantos emeletes inga. Itt a keleti kijáratot látjuk, tehát a vonatok a hatvágányos Hohenzollern-hídra haladnak fel - sokat elmond a pályaudvar forgalmáról, hogy az ilyen párhuzamos ki- és behaladások teljesen természetesek! Utána megint "párhuzamosságokat" láthatunk, csak ellenkező irányban: dízeles Talent jön be, újabb Síntrabis inga megy ki - és közben a kettő közé bejött egy ICE! A klasszikusabb vonalat követi az ezután látható 111-es + pirosra festett "Silberling" összeállítás - az erős ív miatt hangos sínköszörüléssel. Az azután következő poszt-posztmodern motorvonat egy Desiro MainLine, az esztergomi vonalról ismerős piros Desirók (távoli) rokona. Egy kicsit a pályaudvar északi oldalára "fellógatott" S-Bahn vágányokat is megnézzük, de aztán máris visszatérünk a keleti oldalra, ahol egy 120-as érkezik, IC kocsikkal. Érdemes nézni, hogy hogyan "követik" le a forgóvázas kocsik a nem gyengén íves peronszélt :) Ezután is IC kocsik jönnek, csak most egy 101-es által tolva - mert hát arrafelé az IC-knél se feltétlenül bohóckodnak mozdony-körüljárásokkal, sokszor azok is ingavonati megoldásúak. Utána egy ICE2-es jön, majd a másik véglet, egy 628-as iker-motorkocsi. És csak most tűnt fel, hogy ICE3-ast nem is filmeztem indulás/érkezés közben, pedig a frankfurti nagysebességű pálya miatt ez az egyik fő vadászterületük. Na, majd legközelebb!

Zárásul még két részlet: az egyik a neonreklám, ami _a_ kölnivizet hirdeti a csarnok két végén. Mi más illene jobban ide?

Ahogy írtam, a keleti előtetőn keresztül indulás előtt még lehet egy utolsó pillantást vetni a Dóm tornyaira - de megérkezni még jobb ide: ki se értél a pályaudvarról, de az előcsarnokból máris a katedrálist látod. Aztán kilépsz, és ott áll előtted teljes valójában. Ennél turistabarátabb aligha lehet vasút!

Források: német Wikipedia, www.bilderbuch-koeln.de és egyéb weboldalak, saját emlékek