Amikor gyerek voltam, csak régi képekről, és elsősorban a "Repülés" című újságból tudtam, hogy volt egyszer egy olyan repülőgép, hogy "pokettes". Apu Marinéniként vagy Varrógépként hivatkozott rá - utóbbiként a hangja miatt, előbbiként pedig azért, mert a II. világháborúban nők repültek vele, nem is akárhogy.

By Aleksandr Markin - Flight! PO-2 RA-0790G, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=30807662

Amikor a gép 1928-ban - még U-2-es típusjelzéssel - először repült, senki sem gondolt rá fegyverként: kiképzőgép volt, amit mezőgazdasági célokra is használtak. A háborúban ehhez hozzácsapódott a futár, megfigyelő és mentő funkció, aztán 1941-ben a szükség törvényt bontott, és elkezdték bombavetésre használni. Természetesen se sok robbanóanyagot szállítani, se pedig pontosan célozni nem lehetett vele, viszont olyan lassan repült, hogy az ellenség gépei vagy túlfutottak rajta, vagy átestek. Állítólag a német és finn földi erőket erősen kikészítette, hogy az éjszaka közepén bármikor megszólalhatott a motor kelepelése: a gépek levett gázzal besiklottak a cél fölé, ledobtak pár gránátot, aztán gázt adva, a fák fölött pár méterrel elpöfögtek.

By Aleksandr Markin - Two PO-2 in flight., CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=30807724

És ez a furcsa hadviselés a jelek szerint nem avult el egyhamar: az ötvenes évek elején, a koreai háborúban az akkor a tervező után már Po-2-esnek hívott gépek több kategóriával korszerűbb gépeket is el tudtak pusztítani ugyanezzel a technikával - a földön. Ekkoriban a vadászgépek ráadásul még gyorsabbak voltak, azaz még kevésbé tudták a célkeresztjükbe varázsolni az öreg kétfedelűt - és hiába terjedt el a radar használata, a vászonborítású, részben fa szerkezetű oldtimerekről nem sok jel verődött vissza...

Hozzánk már némileg békésebb formában jutott el az amúgy harmincezres darabszámban épített "Podvá": a légierőben iskolagépnek, futárnak használták, a mezőgazdaságban permeteztek vele, a háromszemélyes, félig zárt kivitellel pedig utast és postát szállítottak. A seregben nem túl találó módon "Pacsirta" kódnevet kapó gép végül átkerült a sportrepülésbe, így a bevezetőben említett olvasmányélményeimben már vitorlázókat vontattak velük, vagy ejtőernyősök ugrottak belőlük. Az utolsó magyarországi Po-2-esek a hatvanas évek végén mentek nyugdíjba, csak képeken és történetekben tovább élve.

Aztán a nyolcvanas években egyszercsak híre jött, hogy - azt hiszem - a farkashegyi katlanban akkor még működő tanműhely repülőképes állapotba helyreállított egy Po-2-est. Emlékszem, a '86-os budaörsi repülőnapra nem tudtunk kimenni, így csak utólag hallottam, hogy a gépet a bemutatón vezető Császár Károly repülés közben infarktust kapott, és a gép gyakorlatilag magától szállt le a reptér közelében, kicsit megsérülve, viszont épségben lehozva pilótájának - a felújítás egyik ötletgazdájának - holttestét. Illett a típushoz ez a szomorú történet...

A lengyel építésű gépet hamar helyreállították, és azóta is a repülőnapok kedvelt résztvevője - az idei Goldtimer Napon is ott csettegett körülöttünk :)