Furcsa, hogy miközben a mi környékünkön a dízel-villamos mozdonyok voltak a felsővezeték nélküli vasúti vontatás császárai, a németek inkább a dízel-hidraulikus meghajtást részesítették előnyben. A nyugati oldal különösen ráfeküdt erre a verzióra, a mi szintén dízel-hidraulikus Csörgőnkkel ellentétben megbízható és erős gépeket létrehozva az utólag felszerelt kipufogóik miatt "Nyuszifül" névre keresztelt V160-as család formájában.

A dízel-hidraulikus hajtás mellett a németek a közepes teljesítményű - 2000 lóerő körüli - mozdonyok mellett tették le a voksot, még ha kettőt is kellett használni belőlük a komolyabb vonatokhoz. A Henschel az ötvenes évek végén ugyan belefogott egy nagyobb gép fejlesztésébe, a hattengelyes, 3200 lóerős V320 - '68-tól egy ideig 232 - 001 azonban egyke maradt.

Jókora masináról van szó: négy méterrel hosszabb, mint a mi Nohabunk; ennek legfőképp az az oka, hogy két 1900 lóerős dízelmotor dolgozott benne! Összehasonlításként itt ez a kép, amin egy sima Nyuszifüllel csatolták; jól látható a négy- és hattengelyes masina közti különbség. A homlokfal a 320-asról került át a rövidebb "tesóra": a V160-asok eleinte gömbölyded mellső kialakítással épültek - nem véletlenül hívták őket Lollobrigida után "Lollónak"...

A majd' két Nohabnyi erőforráspáros a fentebbi videó alapján igencsak karakteres hanggal bírt, pláne, ha épp le volt szerelve a hangtompító. Az az igazi "bass drop", amit 1:00 után hallunk, nem az, amikor valami DJ bohóckodik :)

A mozdony csak '75-ig dolgozott a DB-nél, utána különbözú magánvasutak használták. És itt jön az egyetlen saját emlékem a gépről, ugyanis pont emiatt találkoztam vele valahol Városföld környékén: egy vágányépítő gépsor élén dolgozott, amikor elrobogtunk mellette a szegedi IC-vel. Csak az tűnt fel, hogy mintha hosszabb lett volna, mint a hasonló kinézetű német mozdonyok; képet értelemszerűen nem is készítettem róla - ezt azóta is bánom.

Gondolom, valami ilyesmi lehetett a Magyarországon járt gépsor, és ilyesmi lehetett a hangja is. A videón jól látható, hogy mennyire zeppelinszerű a géptest - lehet, hogy ezt a becenevet kapta volna a mozdony, ha sorozatgyártásra kerül* (a címben említett "Óriásnyúl" csak hatásvadászat - én neveztem el így magamban, annak ellenére, hogy technikailag nem sok köze van az ezt a becenevet csak később megkapó Nyuszifülhöz).

* vagy azt, hogy "tampon", bár a német vasútbarátok szemérmesebbek ennél :)

És ilyen a géptér a két motorral. Az alapötlet nem volt új, a V200-as is hasonlóan működött. A Henschel másnak is megpróbált a 320-asra alapuló mozdonyokat eladni, például Kínának és a Szovjetuniónak, de egyik helyen se lett belőle óriási siker.

Az első és egyetlen 320-as 2015-ig dolgozott, amikor is csapágykárosodást követően kigyulladt. A tulajdonos drágának találta volna a felújítást, inkább leállította a gépet - hogy ma hol pihen, azt sajnos nem sikerült kigugliznom, bár az első hírekben egy múzeumot emlegettek. Hogy valaha is el fog-e újra indulni, azt senki sem tudhatja, úgyhogy örüljünk annak, hogy rengetegen körbevideózták pályafutásának utolsó éveiben! A fentebbi filmen például egy 1800 tonnás tehervonattal indul el - érdekes, hogy a fék oldása után milyen sokáig tart, mire ténylegesen megmozdul. Összehasonlítási alapom nem sok van, bár láttam Szergejt 3000+ tonnás szerelvényt rendezni; az hamarabb megindult, de üvöltött és vibrált is közben veszettül :)

Források: német Wikipedia,  epoche-3.de, Drehscheibe Online